L. Simon László: újragondolandó a színházi struktúra

L. Simon Lászlót a Színház című lap kérdezte a színházi struktúráról, a Dörner- és a Trafó-ügyről és a színikritika szerepéről. Lapszemle.

“Szerintem több ponton újragondolandó a színházi struktúra. A legfőbb gond a fővárosban van, ahol néha nehezen indokolható, hogy miért állami, fővárosi vagy kerületi fenntartású egy-egy intézmény. Nagyon sok szempontot figyelembe kellene venni: méretet, profilt, tagozatszámot, földrajzi elhelyezkedést, mert bizonyos dolgokat olyan szinten betonoz be ez a rendszer, hogy ezzel akadályozza a művészi fejlődést és a megújulást. Én tehát az egész rendszert újragondolnám, de ezt nem lehet megcsinálni az országos kultúrpolitika, a fővárosi kultúrpolitika és a szakma közötti intenzív párbeszéd nélkül. Szerintem növelni kellene a befogadó színházak számát, és lehetőséget kellene teremteni arra is, hogy egy-egy előadást utaztassunk, akár rotációs rendszerben is” – fogalmazott L. Simon László a Színház című lapnak.

L. Simont a színikritika fontosságáról is kérdezték. “Vannak fontos színházi kritikai lapok, és ezek egy jó része az NKA támogatása nélkül nem lenne képes megjelenni. Szerintem minden felelősen gondolkodó kurátor vagy politikus tudja, hogy a nemzeti kultúra szempontjából szükség van ezekre a periodikákra. (...) Én a kritikaírásnak és -olvasásnak is híve vagyok, de nem tudom, hogy a széles közönségből mennyien olvasnak ma színikritikát, illetve hogy pontosan milyen mértékben ment át ez a terület a nyomtatott médiumokból az online világba” – vetette fel L. Simon László.

Szerinte a politikusokra nem jellemző, hogy színikritikákat olvasnának, de nem hiszi, hogy a színikritikának az lenne a feladata, hogy a politikusokat a kultúrpolitikai munkában orientálja. A lap arra emlékeztette, hogy a Dörner-ügy esetében Tarlós István a Magyar Színházi Társaságnak írt levelében Koltai Tamás egy kritikájára hivatkozott, amelyben a főpolgármester szerint az Új Színház korábbi vezetését bírálta.

Ennek kapcsán L. Simon elmondta: “Én is kiemeltem az Új Színházzal kapcsolatos nyilatkozataimban, hogy az Új Színház ügye láthatóan nem színházi kérdésekről szólt, hanem Dörner György vagy éppen Csurka István politikai szerepének a megítéléséről. Nem azt mondom, hogy ez nem releváns kérdés, csak nem színházi ügyekről szól. Egyébként Márta István sem mint színházi szakember jelent meg ebben a vitában, hanem mint a Dörner Györggyel szembeállítható, politikailag konform személyiség. Mondtam is neki, hogy ez tulajdonképpen kedvező volt számára a botrány idején, mert emiatt mindenki szemet hunyt afölött, hogy egyébként meg nem sikerült igazán jó színházat csinálnia” – fejtette ki L. Simon.

Azt is elmondta, kíváncsi a Dörner-féle színházra. “Természetesen annak én sem örülök, ha az általam gyakran és igen erősen bírált Jobbik rendezvényén jelenik meg egy színházigazgató-aspiráns, ugyanakkor szakmai kíváncsiságból még a Szabó Dezső Katakombaszínházban is voltam. El kellene tudni választani egymástól a politikai és a szakmai ítéleteket” – válaszolt L. Simon László, aki a Bozsik-ügyről is szólt.

“Esélyt kellett volna adni Bozsik Yvette-nek, hogy bizonyítson, ahogyan például Eszenyi Enikő is megtette ezt; róla sem gondolták az első pillanatban, hogy ilyen egy klasszikus színházigazgató” - közölte L. Simon.

“A Bozsik Yvette elleni hercehurca viszont felveti azt a kérdést, hogy egy fenntartónak ilyen szinten sem lenne joga meghatározni, kit tesz meg igazgatónak? A Bozsik Yvette visszalépését kikényszerítő abszurd közjátékot öngyilkos dolognak tartom, mert csökkentette a szakma legitimációját. Nem feltétlenül a politika világában, hanem a közönség körében, hiszen látható, hogy megosztotta a színházba járó közönséget is. Én azt mondom, hogy jó lenne, ha a szakma a politika kompetenciájába tartozó, szakmai érvekkel alátámasztott döntéseket elfogadná. Nem kellene az olyan döntéseket kikezdeni, amelyek a szakmai kuratóriumok többségének és a politikai, fenntartói felelősséggel rendelkező vezetőknek a támogatását is maguk mögött tudhatják. Ki mondhatja meg, hogy ki lehet színházigazgató? Csak az az öt ember, aki már hosszú idő óta színházvezető? Szerintem nem. Az ő véleményük sokat számít, de az nem megy, hogy valamilyen szubjektív ok miatt egy nekik nem tetsző személyes döntésnél akár a saját legitimációjukat is kikezdő eszközökhöz nyúlnak. Azt hiszem, ezen is el kellene közösen gondolkodnunk” - vélekedett L. Simon László.

A teljes interjút a Színház című lapban olvashatják.