A Kossuth-díjas szoprán énekes, Lukács Gyöngyi legközelebb augusztus 10-én és 12-én a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon lép fel Turandotként. A művésznővel a fidelio.hu készített interjút. Lapszemle.
Lukács Gyöngyi több mint féltucatnyi hazai és külföldi Turandot produkcióban vett részt az elmúlt évek során, Palermo, London, Los Angeles, Barcelona operaházaiban énekelte a Puccini-mű címszerepét. "Abban biztos vagyok, hogy valamennyire változott bennem Turandot azóta, hogy először énekeltem. Az nagyon meghatározó volt, ahogy Palermóban, Nello Santi karmesterrel közösen tanultam ezt a szerepet. Ez a kiváló dirigens, aki maga is nagyon jól tud énekelni, hangonként dolgozta ki nekem ezt a figurát" - mesélte az interjúban. Hozzátette: "Nem tudom, hogy látszik kívülről, de nekem ott legbelül nem az a könyörtelen szörnyeteg, akinek egyes rendezők (is) szeretik beállítani, vagy, ahogy a köztudatban létezik. Szerintem Turandot nem egy jéghideg nő. Eleve nem is lehet az, mert az áriája olyan forró és tüzes, hogy annál felborzolóbb zenét keveset találni az operairodalomban."
Lukács Gyöngyi értelmezésében Turandot már első ránézésre beleszeret Kalafba, és ezért drukkol neki, hogy találja ki a kérdéseket. "Az opera során Turandot valóban egy metamorfózison megy át. A darab elején ő egy akaratos gyerek, aki válogathat és megengedheti magának, hogy a halálba küldje a férfiakat, de ezt nem gonoszságból teszi. Az opera végére pedig felnő, megtalálja az élete értelmét. Zárójelben jegyzem meg, hogy vannak olyan énekesnők, akik azt mondják, azért nem vállalják a Turandot címszerepét, mert képtelen lennének megszemélyesíteni ezt a gonosz nőt. Úgy gondolom, inkább azt kellene bevallaniuk, hogy nincs meg hozzá a hangjuk..." - élcelődött.
"Abban az esetben ugyanis, ha ezt a kifogást elfogadnánk, akkor elég kevés figurával tudnánk sorsközösséget vállalni, hiszen az operairodalomban nem csak pozitív személyiségek vannak. Nekünk az a dolgunk, hogy belebújjunk különböző személyiségek bőrébe, és nem fordítva, ugyanis nem a szerepek fognak hozzánk idomulni" - szögezte le.
Fotó: fidelio.hu
Lukács Gyöngyi szerint nívós előadást láthat, hallhat majd a közönség a Margitszigeten, hiszen remek énekeseket szerződtettek. Bár nem ismeri a tenoristát, Rubens Pelizzarit, azt hallotta róla, hogy szép hangja van, tehát '"van itt néhány garancia arra, hogy egy komplex élményt nyújtó operaestben legyen részünk".
A kérdésre, elképzelhetőnek tartja-e, hogy Puccini és a szabad tér vonzza majd a tinédzsereket, huszonéveseket, így felelt: "Sajnos nem hiszem, hogy így lesz. Szomorúan tapasztalom, hogy a fiatalok nem ülnek be opera-előadásokra, sem a kőszínházban, sem szabad téren. Ez lényeges különbség a külföldön tapasztaltak, és a hazai viszonyok között. A probléma gyökerét abban látom, hogy idehaza az utóbbi bő egy évtizedben az operaénekesi szakma elveszítette a rangját. Szerintem ez azért alakult így, mert ez az egyébként agyonhallgatott műfaj, hosszú-hosszú ideje másról sem szól, mint a botrányról."
Lukács Gyöngyi szerint azért kellene tevőlegesen fellépni, hogy ez változzon. "Nyugalomra lenne szükség, mert az operaénekesek egy lélekszakma művelői, ehhez a pályához pedig (belső) csend kell" - állítja. "Visszatérve az alapkérdésre, nem attól lesz népszerű a fiatalok körében az opera, hogy megreformáljuk, vagy ész nélkül belekontárkodunk, mert ez a műfaj ezt nem bírja el. Itt nem lehet hazudni: vagy van valakinek hangja vagy nincs. A színpadon abban a pillanatban eljön az igazság órája, ha valaki kinyitja a száját. A hangot ugyanis semmilyen látványelemmel nem lehet helyettesíteni."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.