Fekete Gyulát, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docensét nemrég nevezték ki a zeneszerzés tanszék vezetőjévé, amely újból önállóan működik szeptembertől. Az Erkel- és Bartók–Pásztory-díjas zeneszerzővel a Magyar Hírlap készített interjút. Szemléztük.
A kérdésre, milyen alapvető pontokat fogalmazott meg a pályázatában, amelyet a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem szenátusa nyertesnek ítélt, Fekete Gyula így válaszolt: "Meg kell őrizni a tradíciókat, a tananyagnak követnie kell az eleink által kialakított szemléletet. Hiszen a zeneszerzés is szakma: van, amit meg kell tanulni, úgy, mint egy orvosnak vagy építésznek. Mi nagyon szigorúan vesszük a szakmai tárgyak oktatását, míg több helyen a világban már lazítanak ezen. Ugyanakkor nem lehet elmenni amellett, hogy a 21. században élünk és tanítunk, tehát új tárgyakat, szemléletet is be kell emelnünk."
A docens szerint a zene is folyamatosan változó művészeti ág, erre reagálni kell. Ehhez kapcsolódik a tavaly elindított két új szakirány a klasszikus zeneszerzés mellett: egyik a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel közösen vitt alkalmazott zenei képzés, amely film- és színházi zenét jelent, másik pedig az elektronikus zenei médiaművészet.
Úgy látja, külföldön a tradicionális zeneszerzői technikákra kevesebb hangsúlyt fektetnek: például a vokális és hangszeres ellenpontra, korábbi korok stílusainak, technikáinak utánírási gyakorlataira. "Ne felejtsük el, hogy az ezen ismereteket kiemelten tanító Zeneakadémiánk olyan szerzőket adott a világnak, mint Bartók, Kodály, Dohnányi, Ligeti vagy Kurtág. Nyugaton gyakran inkább a huszadik századból vezetik le a kortárs zene oktatását" - fogalmazott.
Fotó: magyarhirlap.hu
Fekete Gyula szerint a verseny óriási a világ zeneoktatási intézményei között. "Hogy még vonzóbbá váljunk, abban egyrészt nagy segítség a hagyományokra alapuló képzés, másrészt pedig a Liszt Ferenc téri főépület jelenleg is zajló teljes korszerűsítése után olyan infrastruktúra áll majd az egyetem rendelkezésére, amely világszínvonalú lesz. Mindezt megfelelően kommunikálnunk is kell a külföld felé. De a meglévő, kiváló kapcsolatainkat partnereinkkel, Firenzével, Rómával, Krakkóval és egyéb zeneművészeti intézményekkel is szorosabbra kell fűzni" - mutatott rá.
A kérdésre, merre tart manapság a komolyzene, így felelt: "Magát a műfajt sok befolyás éri, a dzsessz, a népzene, a könnyűzene világából, a változás felgyorsult. A zenés színdarabok reneszánszát éljük, és egyre népszerűbb a crossover, az átjárás a különböző műfajok között. Manapság, afféle közmegegyezés mentén, új zenének nevezzük az itt és most születő komolyzenei alkotásokat. A kortárs zene fogalma ugyanis egyre inkább korlátozódik a huszadik század második felének szerzeményeire."
Fekete úgy véli, a művészetnek és a közönségnek "össze kell érnie". "Hiszen nagy művek is úgy jöttek létre, hogy alapvető közönségigényt elégítettek ki. Vagy említhetünk olyanokat, amelyek egy-egy uralkodó megrendelésére születtek. (...) Természetesen, ha megrendelés van, akkor készen kell lenni időre, persze adott színvonalnál nem mélyebbre menve. Ehhez kell a szakmai alaptudás. És ha leszáll a múzsa, kegyelmi állapot van: remekmű születik. A tehetség akkor mutatkozik meg, ha gyakran jön a múzsa" - zárta a beszélgetést Fekete Gyula.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.