Sziget 2012 - Gigaképek, színház a porondon

Nem éppen a szigetelő törzsgárda zenei ízlésének kiszolgálására szerződtethették a szervezők a Jókai Színház előadását. La Mancha lovagja, mit keres egy nyálas musical a Szigeten? Még egy év és az operett is megjelenik majd, aztán már csak kicsit kell várnunk Lagzi Lajcsira?  Kétkedve vettem az irányt a Porondszínháznak nevezett új létesítmény irányába, van még időm egy tikka massala és az Ákos koncert között.

Söröket kérjük kint hagyni, kérte az őr a sátor előtt, na, ebből se lesz hosszú színháznézés – gondoltam.
Bent furcsa világ fogad, fullra technikázott cirkuszsátor a hightech és a klasszikus alter közé belőve. Szakadtság semmi, a hangszóróból mintha Hitler beszélne, felszólít: ne fotózzak. Erre mindenki előveszi a telóját és elkezd kattintgatni. Van mit! Csak kapkodom a fejemet, gigantikus képek jelennek meg, a semmiből filmszerű jelenetek épülnek. Bádogfal tetején énekel egy csaj meztelen kezek törnek át a vason, baromi jó. Leülök, kicsit elfelejtem a kint hagyott sörömet. Létrákból épül egy szélmalom, közepén horogkereszt, hoppá, akkor itt lesz üzenet is. Bőröndökön ücsörögnek a szereplők, aztán egy jelre elkezdik rakosgatni a cuccot, mint a legót. Vazzeg, ez egy ebédlőasztal lesz, most meg egy templom, van feje a koreográfusnak. Jobbra fönt egy komplett zenekar húzza, szmokingban, jönnek az ismert számok, Dulcinea, Én vagyok donkihote… jól szól. Mellettem egy kupac holland srácnak fordítja egy szőke csaj a sztorit. Füttyös taps a számok végén, erősödik a hangulat. Zöldsapkás manók lógnak a levegőben, hol függönyön, hol kötélen ereszkednek be. Ők irányítják a terek építését. Elrepülünk a csodákkal, aztán visszaránt a hatalmas vasajtó dübörgő nyílása. Jön egy komplett, bazinagy teherautó, meg egy nagy fekete oldtájmer. Sok füst, beledübörög a képembe, értem. Álom mit nem láttál még, ezt a dalt is ismerem, vazeg itt jön egy pocakos öreg a kötélen. Mintha apámat látnám, csak ő még a földön se tudna ilyen egyenesen menni… bocs apu- megint bőröndöket építgetnek, lépcső lesz belőle. A dal végére megelengedik a támasztás, ez hogyan lehet? Áll a semmiben a lépcső, a Don Quihote meg felmegy rajta. Bennszorul a levegő, asszem velem együtt a többi pár száz ember is visszafojt.

Aztán megkoronázzák a csávót valami lavórral, ezt nem nagyon értem, de a tűzakrobaták jól néznek ki a háttérben. Elviszi a fekete autó a csajt, meg pár embert. Szomorkodunk, vajon megvan még a söröm? Párbeszédek a cirkuszi oszlopokról, a port néha nem szól jól, szerencsére kevés a duma. Elkezdi táncolni tanítani a rabokat a főszereplő, lassan összeáll megint egy új kép. Vágtató lószobor, táncosokból formázva, az izmok embercombok, a paták tánccipők, a ló feje, egy csaj tompora, a két fül egy-egy kéz. Bazijó. Tomboló taps, ezt mindenki érti. Nyílik a kapu, megint jön az előbb elvitt csaj most fehérben, menekül, mászik a gigafalra, biztosító kötél nélkül. Kezek szakítják át a vasfalat megint, valami neonszínű pókháló feszül rá a jelenetre. Dübörög a megerőszakolás jelenet, izgulni sincs időm, hogy lezuhan-e a csaj. Vajon artista játssza a női főszerepet? Meg fogom nézni a szereposztást. Minden esetre, ha artista, akkor jól énekel!

A gödörben megerőszakolt hadseregapám dalt is már hallottam. Jól nyomja. Aztán gólyalábasok jönnek, most értem, hogy ugyanaz az artista csapat csinálja az összes trükköt, ők hirtelen megnőttek tükrös gonoszokká. Vége, meghal a főcsávó, itt a vége. Kár. Nemkár, folytatják, olyan ez, mint egy operett tapsrend. Sebaj, ha jön még fasza dal, meg jó jelenet. Nézők nem nagyon mocorognak, úgy tűnik, kell még nekik. Halottas ágy, kis nótázás, aztán beindul a henger megint. Most a főszereplő repül a kupolába, a színészek körbetáncolják, ki-ki a saját személyes tárgyát viszi ajándékba az előbb még ravatalnak tűnő képhez. Hegedű, hegedűtok, cipő, valami karikák… ez is összeáll. Megint egy lovasszobor. Jó kép.

Még mindig nincs vége? Halotti sirató nóta jön duettben, hátborzongató, levegőfagyasztó csendben. Kintről beszűrődik valamelyik partysátor basszusa, a mi fülünk ezt már kizárja ráálltunk a musikalslágerekre.
Na mostmár tényleg itt a vége, elfutunk véle? Megint jönnek, kopogtatnak. Hoppá itt meg egy mai család érkezik kiköltöztetés feliratú újabb kamionnal. Karon gyerek, kutya is lesz? Nem, az már volt az elején. Finálé-szerű dal jön, esőhang, vélhetően a hangszóróból, aztán egyszer csak tényleg megszakad az ég, zuhogni kezd a sátorban az eső, ezt hogy csinálták? Mindenesetre felfrissíti a levegőt és kicsalja az utolsó eddig bennszorult könnyeket is a nézők szeméből. Elég Hollywood, szakadó eső, mindenki a szegény kitelepített családot védi az esernyőjével. Vajon melyik filmben láthattam?
A többiek vagy nem látták, vagy így szeretik, állnak fel soronként és nem engedik ki a szereplőket a színről. Tomboló taps, Bravózás magyarul és külföldiül. Hát ha így is lehet akkor jöhet jövőre az operett is. Lagzi Lajcsit azért hagyjuk.
2012 Huszadik Sziget, nulladik nap. Jó kezdés!

Forrás és fotók: sziget.hu