Hagit Yakira minden délelőtt 10 órakor lezajlott wokshopjának helyszíne, a kisharsányi óvoda maga is a programhoz illett. Az izraeli táncművésznő a reggelente köré gyűlő felnőtt katlanosok mellett a gyerekekre is gondolt, táncműhelyét megnyitotta a kisördögöknek is. A Kisördögtánc menete a fesztivál ideje alatt napról napra változott, a kicsik hol elpityeredtek, hol kacarásztak, hol festettek vagy rajzoltak, de egy biztos volt: táncra perdültek.
Legtöbben szüleikkel együtt vették fel a gondosan válogatott számok ritmusát, egymást sűrűn érintve, megható összhangban. Szülő és gyermek intim kapcsolata jutott itt kifejeződésre a külső szemlélő előtt. Az outsidernek az apró táncterem falai is felkeltették a figyelmét. Kis táblaképek, mini festmények, papíron, faroston landoló óriási, lendületes gesztusokkal felvitt rikító színek veszik körül a táncolókat. Ezek is a workshop részei, a kicsik minden táncóra után alkottak valamit, ami kézzel fogható.
fotó: ordogkatlan.hu
Tegnap egy naiv fríz készült hosszú folyammá ragasztott gyermekrajzokból, ami mára kiváló platformmá vált, mely kijelölte az apró léptek és a felnőtt izzadságcseppek útvonalát. Együtt táncolt rajta bébi és ovis, kisfiú és lányka, és velük melegedett ki több apu és anyu. Az egész család bulija volt ez. Hagit munkája táncélménnyel erősítette az összetartozást a családtagok közt, a sokszor hiánycikknek számító érintést megsokszorozva. Bár amelyik család eljön ide a gyermekével, annál valószínűleg nincs ilyen természetű hiány. A szülőknek külön élmény, hogy a szabadidejüket nemhogy távol kell tölteniük a porontyoktól, hanem épphogy velük együtt kötelező kiélvezni ezt a pár órát. Nekem ugyan nincs még kire anyai érzésekkel gondolnom, de ha lesz, saját élményeim a Yakira-órákon látottak miatt sem szűkölködöm majd az érintéssel.
Szező: Mucsi Emese