Egy összművészeti-zenei olimpiai összejövetelről

Októberben új lemezt jelentet meg a ki a Hangzó Helikon sorozat részeként Ferenczi György és a Rackajam, a bemutató koncertet augusztus 4-én tartották a Kaláka Versudvarban. A Van így néha... lemez a tragikus sorsú fiatal költő, '56-os forradalmár Gérecz Attila verseiből készült. Az új albumról és a Völgyes fellépésekről mesélt Ferenczi György.

- Ha jól számolom, ti voltatok a legtöbbet koncertező zenekar az idei Művészetek Völgyében. Saját koncertek, spontán zene, közös előadás Gryllusékkal, na meg ott vannak a workshopok is.

- Vagy a Kaláka volt termékenyebb. Nem tudom, nem számoltam össze, de a workshopokat azért nem nevezném koncerteknek. Amellett, hogy annyira hasznosak, szakmailag majdhogynem ez adta most számomra legtöbbet. De úgy egészében Kapolcs ilyenkor olyan, mint egy összművészeti-zenei olimpiai összejövetel.

- Pedig nem egy néző említette első helyen a workshopokat.

- Azért mégiscsak munka. Most már sokadik éve csináljuk ezt: kiválasztunk egy olyan műfajt és zenét, amit eddig nem ismertünk, és egy hétig csak ezt tanuljuk, hogy aztán átfordítsuk, felhasználhassuk a saját zenénkben.

- Mi került most sorra?

- A kalotaszegi táncok. Egy hajnali, két csárdás, egy invertita, egy legényes meg egy szapora. Utóbbi baromi nehéz volt nekem, volt ott egy tizenhét éves lány, aki gyorsabban megtanulta. Már több mint húsz éve játszom népzenét, és még ha nem is annyira nehéz megtanulni, nem mondanám azt, hogy értek hozzá. Egyszerűen nem ebben élek, városi srác vagyok. Aki viszont nagyon szereti ezt a világot.

- Elsajátítotok olyan elemeket, melyek idővel szervesen beépülnek a dalaitokba, a koncertekbe.

- Több kapcsolódási pont is van, nemcsak a zenében. A koncertjeinket is táncházszerűen építjük fel, ritmusban és hangulatban egyaránt. Van egy vezetőszál, egy ív, amin szépen felépítjük az előadást. Az idei Völgyben a második koncerten volt ez a legszebb, elkezdtük néhány új számmal szépen nyugodtan, aztán brutális agylövés lett a vége. Hagyni kell ezt érvényesülni.

- Azt mondtad egy interjúban, hogy te inkább szórakoztató zenésznek tartod magad, aki nem szereti megmondani az okosságot.

- Nem akarom más helyett megmondani, nem ilyen vagyok, valószínűleg nem is lenne hiteles. Mondjuk volt a számunk, a Ha öt fiú lehetnék című, azt addig-addig játszottuk, míg feloszlott a Shy Guys. Viccet félretéve: másnak éppen az a feladata, hogy megmondja a frankót, egyenes irányba terelje a közönséget. Például a Hobó. Állítom neked, én nem tudnék most úgy a versekhez nyúlni, ha nem lettek volna meg fiatalon Laci Villon, József Attila estjei. Olyan alkalmak voltak ezek, hogy letépték az arcunkat.

- Nem a Gérecz az első életmű, melynek verseit feldolgozzátok. De Gérecz Attilát kevesen ismerik.

- Valahogy teljesen méltatlanul megfeledkeztek róla, kimaradt az irodalmi kánonból, pedig nagyon ott lenne a helye. Megdöbbentő az is, hogy hőst sem csináltak belőle sohasem. Igaz én sem ismertem, a kötetét is ajándékba kaptam, viszont teljesen rápörögtem.
 (Az 1929-ben született Gérecz Attilának ígéretes sportolói pályája tört meg, amikor 1950-ben letartóztatták, és 15 év fegyházra ítélték. A börtönben fordít, ír, a sorstársak között szerveződő irodalmi életnek szerves része lesz. Az 1954-es dunai árvíz idején a jéghideg Dunát átúszva megszökik a váci börtönből, de néhány nap múlva elfogják és újra bebörtönzik. Az '56-os forradalom kitörése után szabadul, és rögtön az utcai harcok közepébe veti magát. November negyedikén a Dohány utcában két szovjet tankot is kilő, még integet a harcostársainak, majd egy gépfegyversorozat eltalálja. Sírja a Kerepesi temető 21-es parcellája.)

- A lemezbemutató koncerten a Jókai Színház művésznője, Tarsoly Kriszta szavalta a verseket a zenék között.

- Az volt az érzésem előadás közben, mintha a Kriszta éppen csak tegnap találta volna a kötetet a padláson. Nagyon működött, ráadásul ezeket a megdöbbentő sorokat egy áldott állapotban lévő nő olvasta fel.

- Így lesz hallható majd a lemezen is?

- Nem, ott csak a zenék szerepelnek majd.

- A börtönben írt, szökésről, árulásról és szenvedésről írt versek elég kemények. Amihez ti sokszor kifejezetten lendületes, már-már vidám dallamokat tettetek.

- Azért is szeretem nagyon Gérecz verseit, mert ahogy az életére is jellemző volt egy nagyon látványos kettőség, az a verseiben is kézzelfogható. Pontosan ilyen ember volt. Átúszik a jeges Dunán, éppen egy rendőrbe fut bele, aki elengedi, hogy három nappal később a saját ismerősei dobják fel. Lenyomják az ÁVÓ-sok, ő meg még provokálja is őket, hogy ne titokban verjék agyon, lőjék le inkább mindenki előtt. Szóval a legelkeseredettebb szövegében is ott a játék, a boldogság, és fordítva. Nagyon közel kerültem hozzá.

- Nehéz volt ezt a hangulatot átemelni?

- Nem egyszerűek szövegek sem, három évig dolgoztunk velük. Nagyon nehéz dolgunk volt, hogy a szöveg se sérüljön, és ez a kettőség is megmaradjon. A szokványos klisék egyáltalán nem működtek, mindenre valami újat, egyedit kellett kitalálni. Az biztos, hogy ez a srác tényleg tudott verset írni. De azért az megdöbbentő, hogy a koncerten a közönség is rögtön átérezte és megélte ezt.

Szerző: mester / Művészetek Völgye