Balla Esztert, a Madách Színház színésznőjét a Képmás magazin kérdezte szerepekről, színészetről, anyaságról és családról. Lapszemle.
Balla Esztert elsőként 32. születésnapjáról kérdezték. Ennek kapcsán elmondta, a kollégái lepték meg tortával, tűzijáték gyertyával őt és Oroszlán Szonját, akivel közel esik egymáshoz a születésnapjuk.
A kérdésre, van-e olyan szerep, amit igazán a magáénak érez, azt felelte: “Például a Csoportterápia Jettije. A darab most is műsoron van a Madáchban. Szente Vajk gyakorlatilag belőlem írta a szerepet, persze túlzásokkal, felnagyítva, de azt nagyon a magaménak érzem. A másik, amit nagyon szerettem, az "Édeskettes hármasban", ahol Miller Zoli volt a partnerem. Azért is állt olyan közel hozzám, mert Szirtes tanár úr meghallgatás nélkül felajánlotta a szerepet úgy, hogy évek óta nem dolgozott már velem. Nagy kihívás volt ez, hiszen esténként 800 ember figyelmét kellett lekössük ketten. Ebben a Neil Simon-darabban is egy kicsit őrült, szövegíró lányt kellett alakítanom. Általában elmondhatom, hogy a filmezést is nagyon szeretem, és hiányzik” – nyilatkozta a színésznő.
Arról is szólt, hogy kislány, Emma születése előtt minden műfajt közel érzett magához. “Azt tartottam a magam specialitásának, hogy olyan színésznő legyek, aki mindenbe belekóstol. Volt olyan évadom, hogy egyszerre játszottam a Nemzetiben egy mesedarabban, a Madáchban musicalben, Kecskeméten egy operettben, és a Krétakörrel egy alternatív darabban. Most redukálódtak a lehetőségeim, elsősorban Emma miatt, nyilván nem utazgatok annyifelé, mint régen, így főleg a Madách Színházban vagyok. Itt nagyon megszerettem a színvonalas vígjátékokat, szeretek komika lenni, viccelni. Ez is egy egész életen át tanulható dolog, megfogni a közönséget, nem olcsó poénkodással - persze annak is meglehet a maga helye -, hanem intelligens humorral nevettetni. A Csoportterápia jó példája ennek, ezért is különleges a számomra. Az is nagyon fontos, hogy énekelhetek is” – fejtette ki Balla Eszter, aki elmesélte, hogy anno, a Csoportterápia premierjén, az első szóló jelentében, a darab kezdete után egy rock&roll-os ugrásból sikerült úgy földet érnie, hogy keresztszalag-szakadása lett. “A darab szerint az egyik kollégám egy ponton kimegy a színpadról, és egy könyvvel jön vissza, amibe később én is belenézek. Ebbe valaki (máig sem tudom, ki volt) ceruzával beleírta, hogy: "Maradj ülve! Ez parancs." A kollégám a könyvvel együtt még egy zacskó jeget is becsempészett a farzsebében. (…) A közönség végig velünk volt, és hatalmas tapsot kaptunk a végén. A helyzet másik hőse Erdélyi Tímea kolléganőm volt, aki már másnap beugrott a helyemre, úgy, hogy kapott egy fülest, és az alapján mondta fel a szöveget” – mondta a színésznő.
Eszter a kislányáról nemrégiben őszintén és megindítóan vallott egy televízió műsorban, ahol arról is beszélt, hogy Emma Down-szindrómás. “Meg kellett tanulnom az ő tempójában haladni, és nem sürgetni a különböző fejlődési fázisokat, hiszen úgyis akkor áll fel és kezd el beszélni, amikor készen áll rá. Aztán ott a felelősség, ami nyilván más gyerek esetében is érvényes, de Emma esetében még fontosabb a mi segítségünk és támogatásunk, hogy teljes értékű életet élhessen. A korai fejlesztés például kulcsfontosságú lehet, nagyon sok múlik rajta. Egészen eltérő képességű gyerekek vannak, akiknek a jövője áll vagy bukik ezen. (…) Emma rendes állami bölcsődébe jár, és emellett kap speciális fejlesztést. Épp tegnap derült ki, hogy az állami oviba is felvették, aminek nagyon örülünk” – mondta Balla Eszter, akit arról is kérdeztek mik az erőforrásai.
“Nagyon szerencsés vagyok, rengeteg segítséget kapok a nagyszülőktől mindkét oldalról. (…) Manapság szerintem nagyon sok szakma teljes embert kíván, és ha szereted, akkor nem is kérdés, hogy szinte mindent beáldozol, egészen addig, míg nincs gyereked. Én is sokkal többet vállaltam ezen a téren, mindenfelé utaztam az országban, vizsgafilmekben játszottam, sok helyen felléptem. Régen kiborított, ha valami nem jött össze, nem kaptam meg egy szerepet. Ma már az első gondolatom ilyenkor, hogy legalább többet lehetek Emmával. Mindig arra gondolok, hogy ha öreg leszek, azt szeretném, hogy a sok gyerekem és a még több unokám szaladgáljon az asztal körül. Ennek az "ára", pozitív értelemben persze, hogy a karrierem egyik legfontosabb, legtermékenyebb időszakából bizony kimaradnak szeletek, amiket a szülés, az anyaságnak szentelt idő foglal el. Nem szeretnék egy gyereknél megállni, nagy családra vágyom. (…) Ma nem könnyű vidáman, gondtalanul élni, akár a családi, akár a szakmai helytállásra gondolunk. Viszont nagyon könnyű fáradtnak lenni, ingerültté válni, azt látni, hogy félig üres a pohár. Én azon vagyok, hogy örömet éljek meg a családomban, a munkámban, hogy jó irányba tartsunk, és mindig tudjuk értékelni az életünket” – fogalmazott Balla Eszter a Képmásnak.
Balla Esztert a Facebookon is megtalálja.
Forrás: Képmás, IMEDIA