Zamárdiból Amszterdamba, a Royal Caréba, a holland királyi színházba viszi lovait Richter Flórián. Úgy mondja: mintha idehaza az Operában lépnének föl, de ez nálunk elképzelhetetlen...
Lovak az Operában? Nagyot nézne a pesti nép, a cirkusznak mifelénk sátorban a helye; de persze az, amivel Richter Flóriánék a nyárra Zamárdiba települtek, nem cirkusz. Lovas-show, harminchat paripával.
"Nyolcadik generációs cirkuszos család vagyunk, korábban édesapám, Richter József Nemzeti Cirkuszában dolgoztunk, de egy tíz hónapos németországi turnét követően kiváltunk, és megalapítottuk a saját produkciónkat, ötvenfős személyzettel" - mondta Richter Flórián. Ő találja ki a produkciókat, zenét keres hozzájuk, felkészíti segítőivel a lovakat a különféle kunsztokra, artista dinasztiából származó felesége tervezi a ruhákat.
Richter József már Flórián ötéves korában megismertette fiát a lovakkal való bánásmóddal, az akrobatikával. Kilencévesen kezdte pályafutását lovas akrobataként a kis Flóri, édesanyja ugyanis Japánban balesetet szenvedett, az ő helyére kellett belépnie. Flórián és Edit lovas produkciójáért 2008-ban első magyarként elnyerte a Monte Carló-i cirkuszfesztivál Arany bohóc díját.
Van még hová fejlődjön a lovas kultúra Magyarországon, így látja a világjáró lovas a magyart, mint "lovas nemzetet". "A lovakkal bánni, a lovakra költeni: másként értelmezik ezt ma még nyugaton, mint idehaza. Itt még sokan úgy gondolják, hogy veszek egy lovat, aztán beállítom az istállóba, s hétvégén majd 'előveszem', megmutatom. Aztán csodálkoznak, ha ledobja őket a ló. Azzal ugyanis nap mint nap foglalkozni kell, formálni, fejleszteni, törődni vele. Amit mi csinálunk, nem egy nyolcórás üzem, hanem életforma, a nap huszonnégy órájában."
Stuttgart, München, Monte Carlo, Amszterdam - errefelé visz majd Richterék útja a lovakkal, Zamárdi után. "Sajnos Magyarországon a cirkusz szónak még mindig negatív kicsengése van. Persze, meg is van az oka. Az elmúlt néhány évtizedben olyan kis vándorcirkuszok járták és járják ma is az országot, melyek egy alkalomra mindenféle szép szavakkal becsalogatták a népet, aztán aki megnézte, az olyasmit kapott a belépőjéért, hogy a következő tíz évben nem volt kedve cirkuszba menni. Sok év kellett ahhoz is, mire édesapámék Nemzeti Cirkusza elnyerte a közönség bizalmát" - mutatott rá Richter Flórián.
Forrás: Somogyi Hírlap
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.