Augusztus 16-án lenne hetvenöt éves Madaras József Kossuth- és Balázs Béla-díjas színművész, rendező, a Kántor című tévésorozatban Csupati őrmester alakítója. Rá emlékezünk.
"Nem azért vagyok, hogy mindenáron kimenjek a színpadra, vagy a kamerák elé. Azért vagyok, hogy ha kimegyek - ott legyek. Én legyek ott, nem pedig egy manírokból és rutinból összeállt szereppótlék. Ellenvethetnének persze, hogy egyszer-egyszer elbír ilyet is a pálya. A pálya igen. De én nem." (Madaras József)
Törőcsik Mari a színészről:
Pályájáról:
Madaras József egy erdélyi kis faluban, a Maros megyei Rigmányban (ma: Rigmani, Románia) született 1937-ben 14 gyermekes munkáscsaládban. 1948-ban családjával áttelepült Budapestre, ahol a tanulás mellett egy fűszeresnél dolgozott, majd 1951-ben ipari tanuló lett. 1953-ban gyalus-marós-vésős szakmunkás bizonyítványt kapott, de hangszálgyulladása miatt virágkertészként helyezkedett el. Tizennyolc évesen, 1955-ben felvették a Színház-és Filmművészeti Főiskolára, ám tanulmányait nem fejezhette be: a már ekkor is "nehéz embernek" számító színitanonc próba közben sértő megjegyzést tett osztályfőnöke, Olty Magda instrukciójára, aminek következménye a fegyelmi úton történő, azonnali kizárás lett. Beszélték, hogy Olty visszavette volna, Madaras azonban nem kérte ezt.
1958-tól vendégként a József Attila Színházban, 1959-ben Győrben játszott, itt fegyelmi vétség miatt letiltották a színpadról. Felsőbb pártfogói közbenjárásra a "vad titán" Szegedre került, ahol sikeres kísérleti színházat hozott létre, de ennek ellenére renitenssége miatt innen is eltanácsolták. 1960-ban az Állami Déryné Színházhoz szerződött, majd 1961-től 1966-ig a Thália Színházban, 1966-68 között a Pannónia Filmstúdió szinkrontársulatában játszott. 1968-tól az Irodalmi Színpadnál, 1971-től a Nemzeti Színházban volt tag (1973 és 1975 között szabadúszóként élt). 1977-ben Várkonyi Zoltán hívására vendégszínészkedett a Pesti Színházban, majd 1978-ban (ahogy ő maga fogalmaz) át kellett szerződnie a Magyar Filmgyártó Vállalat (Mafilm) színtársulatához.
Madaras elsősorban robosztus munkás- és parasztfigurák, sorsukkal elégedetlen, kitörni vágyó kisemberek megszemélyesítőjeként vált ismertté. Fojtott indulatú, természetes játékstílusú, markánsan fotogenikus alkat volt. Pályájának egyik legemlékezetesebb állomása, s egyben magyar színháztörténeti esemény volt Hábetler Jani megformálása Fejes Endre Rozsdatemető című regényének színpadi változatában: a szerepet teljes átéléssel, igazságérzetének teljes érvényesítésével játszotta el "életre-halálra".
Az egyik legtöbbet foglalkoztatott filmszínészként (mintegy 350-400 filmben, tévéjátékban szerepelt) Madaras nélkülözhetetlen figurája volt a Jancsó Miklós rendezte filmeknek (Szegénylegények, Csillagosok, katonák, Csend és kiáltás, Égi bárány), Kovács András filmjeiben végigjárta a kis szerepek iskoláját, Gáll István Ménesgazdájában a robbanékony, de gyanútlanul jóhiszemű és tragédiába zuhanó főhős alakjába bújt. Emlékezetes alakításokat nyújtott számos tévéfilmben és sorozatban (Princ, Bors, Egy óra múlva itt vagyok), legnagyobb sikerét ezen a téren Csupati őrmester megformálásával aratta a Kántor című televíziós sorozatban. Az 1980-as években rendezőként is kipróbálta magát.
Madaras évekig a figyelem középpontjában volt, jobbnál-jobb szerepeket kapott, pályája egyre magasabbra ívelt, a kultúra irányítóival is jó kapcsolatokat ápolt, még Kádárhoz is bejárása volt. Az igazságért, de saját vélt igazságáért is gyakran fejjel ment a falnak, a következményekkel egyáltalán nem törődött.
1992-ben - máig tisztázatlan előzmények után - vérbe fagyva találták budaligeti házában. Súlyos koponyasérüléssel hónapokig feküdt kómában, nyolc év alatt tanult meg újra járni, beszélni és önállóan élni. Ő maga élete végéig nem hitte el, hogy baleset érte, meggyőződése volt, hogy meg akarták ölni. Balesete után, amikor még a saját nevére sem emlékezett, József Attila verseit mondta fel. 2001-től kisebb szerepekben újra megjelent a színpadon, sőt filmekben is feltűnt, a televízióban kedvenc költője, József Attila egyik versét mondta el megrázóan, szemében a régi tűzzel. Utolsó epizódszerepét Szabó István Rokonok című filmjében játszotta el 2006-ban.
Madaras József művészetét 1976-ben Balázs Béla-díjjal, 1977-ben SZOT-díjjal, 1978-ban érdemes művészi címmel értékelték. 1978-ban elnyerte Monte Carlóban a legjobb férfialakítás díját, és ugyanebben az évben a locarnói filmfesztivál nagydíját. 1996-ban Kossuth-díjas, 2000-ben a Magyar Filmszemle életműdíjasa lett.
Életének 70. évében, 2007. április 24-én érte a halál a máriahalmi szociális magánpanzióban.
Madaras Józsefről saját szavaival:
A képre kattintva tovább olvashat.
Forrás: Színház.hu, MTI, OSZMI
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.