A megfelelő láncszemről - Kálid Artúr mesélt

A Kaszás Attila-díjra jelölt Kálid Artúr az MTI-nek nyilatkozva fiatalon elhunyt kollégája alakját, közös színpadi munkáikat idézte fel. A színész, aki a szeptemberben induló évadtól szabadúszóként folytatja pályáját, arról is beszélt, hogy a szakma visszajelzése számára nagyon jó időben érkezett.

Ahogy arról korábban beszámoltunk, Kálid Artúr Kubik Annával, Bányai Kelemen Barnával és Keresztes Tamással együtt szerepel a Kaszás Attila-díj négy esélyese között. A díj névadójával a Vígszínházban együtt eltöltött éveket felidézve Kálid Artúr szép emlékként említette Brecht Baal című darabjának Eszenyi Enikő rendezte előadását, amelynek címszerepét játszotta Kaszás Attila. Meghatározó élményként beszélt a Padlás című produkcióról is.
"Egyfelől nagyon szomorú, hogy lehet már ilyen díj, másfelől Kaszás Attila valóban jó példa arra, hogy hogyan kell létezni ezen a pályán: mérhetetlen módon elhivatott volt. A próbákon minden erejével az előadásért dolgozott, hogy mindenki egy irányba húzzon, egy nyelvet beszéljünk" - emlékezett vissza a közös munkákra Kálid Artúr.
Mint hangsúlyozta, nem a szólóktól lesz jó egy előadás, hanem ha közös gondolkodásból születik, ha mindenki a maga helyén, a megfelelő láncszemként működik - ennek a hozzáállásnak volt elhivatottja Kaszás Attila is. A színészt jellemezve az önfeledt játékosságot, a színpadon való gyermeki létezést emelte ki. "Jelenléte nem volt munkaszagú, hanem szabad és szárnyaló" - fogalmazott.

Fotó: Vasárnapi Hírek

Kálid Artúr arról beszélt, hogy az ember különböző korszakaiban más-más jelentőséget tulajdonít bizonyos dolgoknak, mint mondta, ez a jelölés most jókor jött a számára, még akkor is, ha nem ő nyeri el végül a díjat.
Mint bevallotta, nemrégiben mondott le arról a vágyáról, hogy megkapja a fiatal színészeknek odaítélhető Jászai Mari-díjat, amely az első rangos díj a pályán. "Negyvenéves korom körül már úgy éreztem, hogy megérdemelhettem volna ezt az elismerést, de valahogy mindig elkerült" - mondta, hozzátéve, hogy tavaly végül megkérte színházának igazgatóját, Seress Zoltánt, hogy ne terjessze fel többet a díjra, mert nem szeretné ezt az álmot tovább kergetni.
Mint mondta, most beigazolta érzéseit ez a jelölés, amely szintén a szakma visszajelzése. "Jólesett, hogy előbb a társulat, majd a második körbe került 22 színész is engem választott a jelöltek közé" - fogalmazott.
Beszélt arról is, hogy természetesen annak is örülne, ha elnyerné a díjat, ha a pályatársaitól megkapott szeretetet a közönség felől is érezhetné, de ez már kevésbé lényeges számára. "Ez már nem díjjal mérhető, fontosabb, hogy megszólítanak-e az utcán, milyen a taps az előadás végén" - sorolta, hozzáfűzve, hogy a közönség visszajelzése mindennapos, mióta a pályán van folyamatosan érzi a színpadon, a tapsban és a kedves mosolyokban.
Felidézte, hogy a tavalyi évadban a Szabadesés című előadásban Göttinger Pál rendezésében játszott szerepe lehetett az egyik oka a díjra való jelölésének. A díjat az adott évadban nyújtott teljesítmény mellett a társulatban végzett közösségi munkáért ítélik oda. "Faramuci helyzet, hiszen én éppen most leszek szabadúszó, elhagyom a társulatom" - jegyezte meg a színész.
Mint mondta, éppen akkor döntött úgy, hogy elhagyja a Bárka Színházat, amikor a színház léte egy hajszálon függött és kezdett elterelődni a figyelem a társulatról és az ott dolgozó emberekről. "Eljövetelemmel azt szerettem volna jelezni a vezetés felé, hogy, ha ez így halad tovább, akkor a társulat szétesik, márpedig a Bárka társulata az egyik legjobb az országban, jól gondolkodó, kreatív, egymásra figyelő színészekből áll. Egy kincs, amelyre vigyázni kellene" - fogalmazott.
Véleménye szerint a társulat ezt a nehezen meghozott döntését díjazta a jelöléssel. "Az elmélyült, egymásra figyelő társulati munkában hiszek, ahol ezt érzem veszélyben, ott nincs keresnivalóm. Azt gondoltam, hogy gesztusom jelzés lehet: nehogy elveszítsük a legfontosabbat, amit színháznak hívnak" - fogalmazott.
A Bárka Színház helyzetéről szólva elmondta, hogy már lezajlott az a folyamat - a beolvadás a Közszolgálati Egyetembe -, amely a társulatot veszélyeztethette volna. Tudomása szerint a Bárka léte - jó feltételek mellett - biztosítva van, reményei szerint újra az ott folyó munkára lehet koncentrálni, és ha így alakul, az is elképzelhető, hogy visszatér a színházhoz, amelyben szerepeit egyébként tovább játssza a jövő évadban.
Kálid Artúr szólt arról is, hogy az Antigoné című drámában Kreon szerepét fogja játszani a Gózon Gyula Kamaraszínházban Berzsenyi Bellagh Ádám rendezésében, továbbá a Kovátsműhely A 2. váratlan szerelem című Marivaux-előadásában is szerepel. Mint fogalmazott, optimistán tekint a jövőbe.
A színész pályája az 1988-as Ki mit tud?-dal indult, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1993-ban diplomázott, a Vígszínház tagja lett, majd 1997-től szabadúszó, a Bárka Színházhoz 2007 óta kötötte szerződése. Pályájának számára legfontosabb állomásai között említette az Alföldi Róbert rendezte Trisztán és Izolda című előadást - amelynek címszerepeit leendő feleségével, Murányi Tündével alakították -, a Jordán Tamás rendezte Az ember tragédiájának Ádám-szerepét, a Padlást, a Maladypével készített Empedoklész című produkciót, a Szabadesést és a több mint 500 alkalommal játszott S.Ö.R. (Shakespeare Összes Rövidítve) című előadást is.
A Kaszás Attila-díjat - amelyet 2008-ban alapított Pokorni Zoltán és a MOZAIK Művészegyesület - 5. alkalommal adják át. A díj a magyar nyelven játszó színészek szakmai és emberi elismerésén túl Kaszás Attila szellemi hagyatékának ápolását is szolgálja. A végső döntést a díjazott személyéről a közönség hozhatja meg. A díjátadó gálát szeptember 7-én tartják a Thália Színházban, a Vidéki Színházak Fesztiváljának nyitányaként. A jelöltekre a www.kaszasattiladij.hu oldalon és sms-ben is lehet szavazni.