A hvg.hu a "kulturkampfról" indított sorozatot, melynek első részében Borgula András, a Gólem Színház alapító-rendezője írt arról, létezik-e zsidó dráma, zsidó színpad, sőt: zsidó közönség.
Részlet a HVG cikkéből:
(...) „Mondd csak, te gondoltál már arra, hogy én más vagyok, mint a magadfajták?” – kérdezi Jákobi, Hanoch Levin izraeli kortárs szerző egyik képzelt főhőse. Barátjától, Lájdentáltól várja a választ. Csetlenek-botlanak, irigykednek, mégis örök barátságban élnek. Komikusak és szeretnivalóak. A két barát természetesen egy nő felett vitatkozik össze.
Aki kezébe veszi a darabot, rájön, hogy a Jákobi által emlegetett „másság” kivételesen nem a zsidó közösség és a külvilág között húzódik. (Vagy inkább mi, magyarok vagyunk a kivételek, mi értjük mindig úgy a másságot? Na, erre még visszatérünk...) Hát akkor mit jelent?
Borgula András (Fotó: szombat.org)
Tegyük túl magunkat azon, hogy izraeli a szerző és zsidó neveket viselnek a szereplők. Egyszer csak kristálytisztává lesz szemünk előtt, hogy szerb, magyar, svéd és kínai férfibarátságok is úgy tétetnek próbára, mint Jákobi és Lájdentál sokéves kapcsolata. Per pillanat éppen ivritül, zsidó szereplőkkel, izraeli környezetben adaptálta Levin a férfi közösség egyik legsúlyosabb kibeszélendő problémáját, a nőt és a versengést. Jákobi más férfi, mint Lájdentál.
Minden közösségnek megvan a maga kibeszélendő problémája. Kibeszélhetik a templom előtt vagy a padsoraiban, a családi asztalnál, a kocsmában, iskolában sportpályán, dominózás közben, mint Levin két hőse, vagy éppen a színházban. A színház kibeszélő hely.
Lefitymálva (Fotó: golemszinhaz.hu)
(...) Biztosak vagyunk benne, hogy minden probléma globális. Még a holokauszt sem zsidó probléma.
Létezik azonban speciálisan zsidó formanyelv, logika, asszociációk, humor, problémamegoldás, amellyel elmondható mindenki gondja-baja. (....)
A teljes cikket itt olvashatják.
Szerző: Borgula András
Forrás: hvg.hu