Trokán Anna: „Várom, hogy elsodorjanak a kalandok"

Trokán Annával, a veszprémi Petőfi Színház társulatának tagjával készített interjút a Nők Lapja Café. Szemléztük.

A kérdésre, izgul-e előadás előtt, Trokán Anna úgy válaszolt: "Mindig, mióta először kóstoltam bele ebbe a varázsos világba. Földessy Margit Drámastúdiójában történt, harmadikos gimnazista koromban. Emlékszem, álltam a takarásban, és idegesen vártam, hogy kiléphessek a színpadra. Türelmetlenül toporogtam, mint a versenylovak futam előtt. Őrület volt! És azóta is tart."

Jeanne d'Arc-ként

Az Érinthetetlenek című musical-ben játszott szerepéről is mesélt: "Mások is mondták, amikor vége lett az előadásnak, hogy 'úristen, micsoda szenvedély!'. De igyekeztem is, tudtam, itt most meg kell mutatni: ez a lány nagyon bátor, nagyszájú, dögös. Felszabadító érzés volt belebújni a bőrébe. Kijött belőlem valami, ami nagyon mélyen bennem van, de elfojtom, nem merem kiélni" - fogalmazott a színésznő, aki úgy érzi, mintha mostanában valami történne benne. "Betöltöttem a 28. életévemet, ez tehát a negyedik hetes az életemben, és minden porcikám érzi, hívja a változást. Nem is tudom, hogy fogalmazzam meg. Eddig olyan biztonságra törekvő voltam, most meg hirtelen nyitok, és várom, hogy bejöjjön az élet. Hogy elsodorjanak a kalandok. Napról napra izgalmasabb az életem" - árulta el.

Trokán Anna az interjúban azt is felidézte, hogyan került Veszprémbe: "Eperjes Károly hívott. Először akkor telefonált, amikor látott a vizsgaelőadásunkban. A Kamaraszínházban töltöttem a gyakorlóidőmet, és rettentően élveztem. Emlékszem, alig vártam a reggeli próbákat, bármilyen későn feküdtünk is le az előző napon. Azzal váltunk el Eperjessel, hogy egy év múlva újra megkeres. És a következő évben napra pontosan megszólalt a telefon. (...) Vágytam már a jelmezekre, a színházi varázslatra. És Veszprémben ez van. Katartikus dolgok történnek, mint például a Jeanne d’Arc-előadás, amelynek a főszerepét játszom."

Fotó: nlcafe.hu

A kérdésre, van-e színész-példaképe, Trokán Anna így felelt: "Minden társulatban találok egyet. Ilyen volt Szakácsi Sándor, aki szegény, már nem él. Álltunk körülötte mi, zöldfülűek, és ő megköszönte nekünk, hogy köztünk lehet. Azt mondta, feltöltjük energiákkal. Csak álltunk, leesett állal, hogy egy ilyen nagy művész ennyire szerény lehet! Most Veszprémben Nyírkó István lett a pótapám. Többször játszotta a színpadon is az apámat, és a színészházban is atyáskodik fölöttem. Tündéri ember, nagyon szeretem. Vagy Meszléry Judit! Egyszer hajnalig beszélgettünk, mindenféléről. Ott ült velem szemben tejfelszőke hajjal egy nő, egy anya, egy kislány, és azon lamentált, hogy ő még mindig nem érti a szerelmet. Csodálatos asszony, nagy tanító!"
Édesanyjával, Papadimitriu Athinával többször is felléptek Nyíregyházán, a Nyírségi Vágta alkalmával. "Elénekeltünk néhány népdalt lóháton, anyu szavalt is, akkora sikerünk lett, hogy visszatapsoltak. Gyöngyösre már hármasban mentünk, Nórival (Trokán Nóra, Trokán Anna húga - a szerk.). Óriási volt a hangulat, úgyhogy a végén görög táncházzá alakultunk. Mi a húgommal a színpadon énekeltünk, és mutattuk a lépéseket, a mama meg lent táncolt a közönséggel" - mesélte Trokán Anna.

Az interjú az nlcafe.hu-n olvasható.