A hivatal szívcsakrája

Mégis csak lehet jó magyar szituációs komédiát csinálni, Família Kft.-s műröhögés nélkül. Bár eddig nem hittem, hogy ezt az Amerikában honos és ott igen népszerű műfajt valaha is jól át lehet ültetni a mi humorunkra és szociális viszonyainkra, ez elsőként sikerült az m1 saját gyártású sorozatának, melyet a magyar Office-ként is emlegetnek. - A Vasárnapi Hírek kritikája

Pedig szó sincs róla, hogy lemásoltak volna egy sikersorozatot. Eredeti és új műsort hoztak létre az ismerős műfajon belül. Az eddigi szitkompróbálkozások, mint az Egy rém rendes család Budapesten, a Tea vagy a Limonádé rémálmainkban se jöjjenek elő. Gyakorlatlan írók harmatos poénjait felköhögő, mesterséges díszletek közt, erőltetett helyzetekben feszengő színészeket persze hogy nem akarunk nézni. Legtöbbjük már ott megbukott, hogy a magyarok nem kávézókban élnek, mint a Jóbarátok. (A mai napig sci-finek érzem azt is, ahogy a Barátok közt szereplői munkaidőben a Rózsa presszóba járnak.) A nappali szoba - nem az amerikai, hanem az átlagos magyar - sovány helyszínek, míg a kocsma inkább a szociodrámák és művészfilmek világához illik. Ellenben a munkahely mindenki számára ismerős terep, szinte korlátlan drámai potenciállal, hisz" mindennaposak a hatalmi harcok, kavarások, románcok. Az elképzelt munkaügyi felügyelőség - avagy a munkaügy szívcsakrája, ahogy Katalin (Murányi Tünde) jellemzi - bármennyire is karikírozott, vannak valósághű és jellegzetesen magyaros elemei: a munkakedv hullámzó, az ügyintézés abszurd, a dolgozók laposüvegeket rejtegetnek, piszkálódnak, "míttingelnek", kávéznak, csapatot építenek - bármit, csak dolgozni ne kelljen. A fénysebesség megugrásához azonban előbb még arra is szükség volt, hogy megszeressünk egy hasonlóan tömény és nagyon amerikai műfajt, a stand-up comedyt. A Showder Klub vagy a dumaszínházi előadások többé már nem rétegműsorok, a Rádiókabaréban is egyre nagyobb teret kap ez a fajta humor. Akik kedvelik, rögtön otthon fogják magukat érezni a Munkaügyeket nézve, mert a sorozatot három kiváló dumaszínházas, Litkai Gergely, Kovács András Péter és Hadházi László írja. A szöveg sűrű, mint a használt olaj. Nem csak a monológok lehengerlőek (ahogy már megszoktuk tőlük fellépéseiken), a párbeszédek és a helyzetkomikumok is izmosak. A karakterek tipikusak, mégis elragadóak, hitelesek és elevenek, hála a nagyszerű színészeknek is. Kedvencem a munkaügy Dr. House-a, János (Mucsi Zoltán), az addiktív és szarkasztikus osztályvezető-helyettes, és Imre (Tamási Zoltán) a szégyenlős biztonsági őr, aki csalódott a nyúltenyésztésben, ezért nincs hobbija, viszont remek diszkórobot. Fényesen jó a képzavaros beszédeket tartó, joviális osztályvezető Elvira (Molnár Piroska), valamint a szociopata ügyintéző, Albert (Elek Ferenc) is. Az m1 most ismétli a már bemutatott részeket (de újra lehet nézni a videotárból is), és van még nyolc biankó epizód. Már csak azért fohászkodhatunk minden munkaügyi felügyeletek istenéhez, hogy legyen folytatás.