Az Operaház 31 pontja - Válaszoltak Tokodyéknak

Az Operaház 31 pontban válaszolt Tokody Ilona és Rácz István állításaira a Demokratában.

1. Valójában az Opera első alapító okiratát Ferenc József jegyezte, és valójában újkori mutációi sem tartalmazták soha a magánénekesek közalkalmazotti munkaviszonyának kötelező jellegét. (www.opera.hu) 
2. A világban állami színházak serege működik szerepszerződéses rendszerben - valójában csak a szocializmus utódállamainak némelyikében maradt a nyugdíjig tartó mozdíthatatlanság, tekintet nélkül a változó munkaalkalmasságra és -igényre. 
3. Valójában a profizmus már rég az az operavilágban, ha a kiváló hangi és fizikai állapotú, szerepét makulátlanul tudó énekes a próbaidőszak alatt csiszolódik össze az adott együttessel, a társaival. Magyarán: ők mind a társulat. 
4. Valójában létezik vidéki operajátszás, ezért nemcsak igaztalan, de sértő is Rácz úr véleménye: épp a kormány által nemrég elfogadott új nemzeti színházi szabályozásban erősödik fel szerepük. 
5. Valójában nincs az Operában olyan kft., amely "alkalmanként több százezer forintért nyitogatná a házat". 
6. Valójában a nemzeti opera nem egy szűkebb kör, 34 vagy éppen 70 énekes kiváltságairól kell szóljon, hanem kínáljon lehetőséget mindenkinek abban a szerepben, amiben a legjobb: ezért lép fel jövőre 143 magyar énekes az Operában. 
7. Valójában 17 éve nem engedtek közalkalmazotti állásba új énekest - innen nézve érthető igazán, miféle előjogok elvonása fáj az ezt sérelmezőknek. 
8. A volt közalkalmazott énekesek jó (értsd úgy is: szakmailag legmagasabb szinten lévő) része a friss szerepszerződésekkel valójában régi bérének többszörösét viszi haza ősztől a jócskán megemelt esti gázsik miatt - nem is hallani méltatlankodást. 
9. Valójában nem költségcsökkentést, hanem expressis verbis létszámcsökkentést írt elő a tavalyi kormányzati döntés az Opera számára: bérrovat és költségrovat teljesen mást jelent. 
10. Rácz úr jelen volt az egyeztetéseken, sőt a közalkalmazotti tanács tagjaként valójában elfogadta a leépítés szabályait: dokumentáltan a munkáltatóval történő megállapodásra voksolt. 
11. Valójában kinyit az Erkel Színház a következő év tavaszán, erre nézvést a július eleji kormányülés adott újabb lendületet. A Millenáris Park tartalékhelyszín, amely a kiszámíthatatlan építési anomáliák esetére szól: ha nem gondoskodnánk róla, nem járnánk el megfelelő körültekintéssel. 
12. Az Opera előadásszáma valójában nem csökken, viszont soha nem látott mértékben nő: mintegy 500 különböző rendezvényt tartunk, és a nagytermi előadások száma is 30%-kal bővül. 
13. A Hunyadi László premierprodukciója valóban sokszor megy majd (bár a Rácz úr által említett nagyságrend természetesen téves), az Erkelben játszandó huszonötös sorozat viszont az OperaKaland c. középiskolás program része. Fontosnak tartjuk, hogy nemzeti opuszaink hangsúllyal legyenek jelen - sajnálatos, ha ezt mások sérelmezik. 
14. Valójában Verdi-operából nem kettő, hanem tíz különféle megy jövőre (mintegy 50 előadásban), plusz a Requiem - minimum ötszörös, de lehet, hogy huszonötszörös tévedés a vád a Verdi-év kapcsán. 
15. Valójában semmilyen érték nem ment veszendőbe a jelmezselejtezések során, sőt. Az eladási folyamat átlátható, múzeumi szinten ellenőrzött, és vidéki társulatok, valamint oktatási centrumok (pl. Zeneakadémia) megsegítése vezetett bennünket, így a nálunk már nem haszált énekkari és balettjelmezek új értelmet nyertek. Mivel évente több száz új jelmez készül az Operában, nyilván selejtezésnek is lennie kell a 400 ezret meghaladó állományból. 

16. Nem automatizmus, hogy főszerepre már nem képes énekes majd kis karakteralakításban éri meg a nyugdíjat. Ugyanis ahhoz is intakt hang, jó megjelenés kell: nem mindegy, hogy a Sekrestyést vagy akár a Börtönőrt a Toscában ki és hogyan énekli be. A minőséget a közönség irányából kell megkövetelni, hisz súlyos adóforintjaink árán az Opera valójában mégiscsak a nézőkért van, nem egyes énekesek szociális foglalkoztatására. 
17. A tavaly létrehozott Magyar Operaénekesek Egyesülete - súlyos ténybeli és stílusproblémákon túl - már csak azért sem lehet a szakmaiság kútfeje, mert valójában kétszemélyes ellenzéki tandemként működik az Operával szemben.
18. Valójában társulati ülést sosem munkaértekezletként hirdetünk meg, az országos médiát pedig friss díjazottjaink miatt hívtuk, nem az öncélú botrány- és károkozást elősegítendő. 
19. Nem érdemes okot és okozatot szem elől téveszteni. Aki megzavar egy díjátadót, a Szózat eléneklését lehetetlenné téve magához ragadja a mikrofont és elvonja a figyelmet a pálya csúcsán lévő, frissen kitüntetett kollégáitól, valójában nem dicséretet érdemel. Senki nem zavarta meg Tokody Ilona jól megérdemelt Kossuth-díjának átvételét 27 évvel ezelőtt, 1985-ben - ő viszont ezt tette másokkal, két hónapja. 
20. Valójában a mai Operát és a Rákosikorszakot egy lapon említeni persze nem tilos, elbírja a papír meg a festék, de minden ott leírt mondatból ugyanekkora gyököt vonni szíveskedjen az olvasó. 
21. Valójában Rácz István az Opera fegyelmi csúcstartója. Az elmúlt években hat eljárás folyt ellene különböző főigazgatók alatt. Mindegyik akta egy-egy dokumentált ügyhalmaz. Az utolsó cseppsorozat fél éve tart: letagadott közlemények és internetes kommentek, rádiószereplések és újságcikkek, a közpénz elherdálásának komoly vádja (Klub Rádió, Magyar Narancs, Népszava stb.). Közös bennük, hogy mindnek célpontja az operaház, amely július 6-ig folyósított fizetést a napi nyolc órában a ház ellen dolgozó Rácz úrnak - ez a sajátos életforma szűnt meg a felmondással. 
22. Valójában Rácz úrnak az Operában lejelentett lakcímére küldtük a felmondást. Ha ott él beteg édesanyja, aki ezen iratból értesült az elmúlt 12 esztendő fegyelmi ügyeiről, azt sajnáljuk, ám erről az operaház végképp nem tehet. 
23. Ha egy intézmény és annak munkatársa között a jogviszony megszűnik, értelemszerű az állandó belépőkártya bevonása. Valójában nem értjük, mi a probléma, hisz ügyintézni Rácz úr bármikor bejöhet - és be is jön, szinte minden nap. 
24. Rácz úr elhallgatja a tényt, hogy miként a 34 volt közalkalmazott énekes 80%-a, úgy valójában ő is jogosult az ún. "művésznyugdíjra" már legalább három esztendeje. Ha tehát nem óhajt munkanélküli lenni, 48 évesen azonnal igénybe veheti a hat számjegyű - tehát a minimálnyugdíj többszörösét kitevő - havi ellátást, amely az öregségi jogosultságig tart, s amely mellett tovább énekelhet szerepszerződésekkel bárhol, ha hívják - akár majd az Operában is. 
25. Valójában Tokody művésznő több plusz előadást is kapott az új vezetéstől: Figaro- szerepléseiből aztán lemondott, a tévék által egyenesben adott Erkel-gálán sem tudott megjelenni (Rácz úr énekelt az esten), viszont szerepelt a szilveszter éji Denevér meglepetésbetétjében. Sajnos, jövő szezonbéli kitűzéseit nem fogadta el, és mind a mai napig nem tudjuk, a megbeszélt Verdi- mesterkurzust megtartja-e? December 26-ra viszont épp nem volt felkérése, így a kormánybiztosnak nem is állhatott szándékában őt búcsúztatni. Ellenben az Opera vezetése meghívta az évadnyitó társulati ülésre, amelyen az örökös tagok nevében szólhatna - válasz még nem érkezett. Továbbá a most induló szezonban készül átnyújtani az Opera a Mesterművész címet, amely élethosszig tartó, indexált juttatás a Nemzet Színésze díj mintájára: ez a legfajsúlyosabb kitüntetés egy operaénekes számára, ennél többet nem tehetne senki a művésznő tiszteletéért (jelenleg 577 ezer Ft/hó, nyugdíjon felül). 
26. Valójában Tokody művésznő már 1977-től főszerepeket énekelt az Operában, és 26 esztendős korára Aida szólamáig jutott. Saját pályája szól tehát kijelentése ellen: tehetséges fiatal igenis képes főszerep megszólaltatására, a mi - alapító okiratba is foglalt - feladatunk pedig a jövő Tokody Ilonáit keresni. 
27. A művésznő rosszul emlékszik, igaz, régen volt: valójában Orosz Júlia hatvanöt évesen már rég nem volt a pályán, így Paminát sem énekelhetett. Sőt, az idézett történet másik szereplője, Nádasdy Kálmán is rég nyugdíjban volt, tehát nem oszthatott, így nem is osztott szerepet. 
28. Nem az Opera vezetése, hanem a világ dacol Tokody művésznő kijelentéseivel: valamennyien tudjuk, hogy valójában az énekesek negyvenévesen már nem kezdők, az énekesnők hangja pedig nem ötven felett kezd érni - ha így volna, a művésznő fényes pályája előtt is értetlenül állnánk, amely épp arra az időszakra esett. 
29. Az Opera gerinchadát olyannyira nem verte szét senki, hogy valójában minden eddigi közalkalmazottnak kínáltunk szerződést, a helyettük hat kitűzésből eddig is ötöt éneklő "külsősök" (pl. Rost Andrea, Miklósa Erika, Váradi Zita, Kolonits Klára, Kiss B. Atilla, Fekete Attila, Perencz Béla, Fokanov Anatolij vagy Bretz Gábor) megtartása mellett. Ők a közalkalmazásból kifelé jövő kiválóságainkkal (Sümegi Eszter, Lukács Gyöngyi, Wiedemann Bernadett, Németh Judit, Ulbrich Andrea, Fried Péter, Szvétek László és mások) együtt alkotják a társulatot, immár azonos feltételekkel. 
30. Valójában az Opera dologi támogatását a kormány emeli a 2013-as évben. Ha válság idején ezt az eredményt keveselli valaki, nézzen körül a világban. A ház pedig e figyelmet bérleteladási növekménnyel, 89%- os átlag fizetőnézői csúccsal, rekordbevétellel, az Erkel-beruházás előkészítésével és fokozott általános aktivitással érdemelte ki. 
31. Amennyiben "Ulrik Kuohn" azonos Ulrich Khuonnal, még az is lehet, hogy az újabb, Magyarországot panaszoló levél elért megint Berlinbe (miért épp oda?), a német színházi direktorok elnökéhez (miért épp hozzá?) - ahol valójában az énekesekkel ugyanúgy határozott idejű szerepszerződést kötnek, mint mi mostantól. Ha Rácz úr büszke arra, hogy beállt a sorba, lelke rajta, azt viszont hadd utasítsuk vissza, ha egy mondattal később még számon is kéri rajtunk, miért figyel megint ránk a világ. Valójában nemzeti operajátszást szervezünk a nemzet legjobb erőiből, legnagyobb tehetségeiből. És legyen világos: aki ezt a munkát régi kiváltságainak vagy pozícióinak elvesztése miatt ellenzi, az nem a hivatásáért harcol, csak bevételeiért - esetleg igazgatói álmokat dédelget. 

A Magyar Állami Operaház Sajtóirodája a Demokratának