Felméry Lilivel, az Operaház fiatal magántáncosával készített interjút a Like me! blog. Szemléztük.
Felméry Lili szerint egy, a pályája elején álló táncosnak sosem a rangok a fontosak, hanem a lehetőségek. "Ha egy színház vezető táncosa nem kap tudásához méltó szerepeket, mit sem ér, hogy ő az első. A balett világában egyébként is viszonylagos minden. Egy főszerep, vagy egy karakter megformálása nem beosztás kérdése. Ugyanazt a koncentrációt és odaadást igényli. Persze nem vagyok naiv, tudom - különösen formai, hatalmi és egzisztenciális szempontokból - van jelentősége a beosztásnak" - mondta a balerina.
A tánccal együttjáró áldozatokról és lemondásról így szólt: "A táncos, ha megvan benne a szakmai alázat és szeretet, a teljesség felé törekvés örök vágya, mindent azért tesz, hogy a mozdulat, a szerep tökéletes legyen. Az önfegyelem itt a dolgok alapja, s a cél 'legyőzni a testet', magasabbra ugorni, többet forogni és mindig többre vágyni. Ebben a mindennapi küzdelemben nincs helye a kicsinyes mérlegelésnek, el kell dönteni az alapkérdést: akarok-e, tudok-e több lenni önmagamnál?"
Fotó: Horváth Attila
Felméry Lili Júliaként debütált az Operaházban, erről is mesélt. "Igen, ez életem első igazi főszerepe volt, hála Hágai Katalinnak, aki kiszemelt erre a feladatra. Hihetetlen nagy megtiszteltetés egy 18 éves végzős balerinának, hogy az Operaházban, Seregi László darabját táncolhatja azokkal a művésztársakkal, akikre mindig felnézett" - fogalmazott. Hozzátette, a színészi játék a főiskolán tantárgy, kiváló művésztanárok tanítják, az igazi tanító persze a "nagybetűs élet" volt.
Felméry Lili nyáron két egyfelvonásosban, a Bajazzókban és a Parasztbecsületben táncolt a Szegedi Szabadtéri Színpadon. Számára egyrészt szakmai alapon fontos volt, hogy az idei nyáron is legyen táncos feladata, másrészt fontos volt számára mindkét előadás azért is, mert együtt lehetett a színpadon azzal, aki közel áll a szívéhez. "Ez is premier volt, csak lelki értelemben. Eruptív, mint a lávafolyam. A magánélet persze szent, nem tartozik senkire, legkevésbé a nyilvánosságra, de a személyes boldogság érzése megosztható. Köszönöm a sorsnak, hogy mindez így alakult!"
A balerina arról még nem tudott beszámolni, hogy az ősztől milyen szerepekben láthatja őt az Operaház közönsége, mert az operai gyakorlattal ellentétben a balett-szereposztásokat mindig később hozzák nyilvánosságra.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.