Rendhagyó évadnyitó társulati ülést tartott kedden a Miskolci Nemzeti Színház új vezetősége. Kiss Csaba azt mondta, a 189. évadnyitón nem hagyományosnak mondott beszédekre gondolt, inkább azt szerette volna, ha mindenki valamely színházhoz köthető élményéről beszél. Ennek kapcsán osztotta meg a gondolatait az európai színházról, arról a gondolatvilágról, illúzióról, amely 2500 éve létezik a kontinensen.
Kiss Csaba és a berber
Az új tagokkal felfrissült társulat és a vendégek üdvözlése után néhány évvel ezelőtti történettel kezdte beszédét Kiss Csaba: Marokkóban, Marrakech-ben voltak a családdal, ahol meglátogatták a II. Hasszán királyi Színházat is. Egy berber idegenvezető kísérte őket, akivel aztán Kiss Csaba a helyi színházi szokásokról beszélgetett:
- És itt milyen előadásokat játszanak?
- Van itt minden. Varieté, revű, flamenco est, táncelőadások, amit csak el lehet képzelni.
- Prózai darabok is?
- Hogy érti?
- Hát amikor beszélnek.
- Talk show?
- Nem, amikor egy történetet látunk a színpadon.
- Ja, értem! Mese!
- Nem, egy történet eljátszanak felnőtteknek. Például a feleség meg a szeretője enyelegnek, hazajön a férj... szóval ilyesmi.
- A színházban fogadja a szeretőjét?
- Nem. Ez nem a szeretője, mint ahogy a férj sem a férje a nőnek. Csak úgy tesznek.
- De miért csinálnának ilyesmt?
- Hát, mert nézik.
- Kicsoda?
- A nézők...
- Rokonok?
- Nem, dehogy.... Idegenek...
- És ők tudják, hogy ez valójában kitalált történet...? hogy nem a szeretője a nőnek?
- Persze...
- Értem... No, de a feleség meg a többiek... ők miért csinálják?
- Pénzt kapnak érte...
- Pénzt??! Miért?
- Hogy eljátszák a történetet. Akik nézik, azok meg fizetnek érte.
- (néma döbbenet, hosszú szünet után) Értem... De miért?
Az évadnyitó szereplői a Miskolci Nemzeti Színház színpadán
A berber idegenvezető értetlensége annak az illuziónak szólt, amely az európai kultúrán nevelkedett ember számára természetes. Kiss Csaba szerint 2500 év alatt kialakult egy sajátos európai színházi ritus, amely a személyiséget állítja a középpontba, annak gyengeségeit, hiábáit, torzulásait és persze erejét, gazdagságát, harmóniára való törekvését. Ez semmilyen más kultúrában, sem Afrikában, sem a Távol-Keleten, vagy az indiánoknál nincsen. A személyiség kultusza az európai kultúra alapja, és ennek a legnagyobb közös rituáléja a színház. A színház anyaga az illúzió – ami a színész által kel életre, de egy egész csapat segédkezik benne a rendezőtől és művészeti munkatársaktól a műhelyeken át a gazdasági hivatalig. Egy jól működő színházban minden és mindenki a színpadot, az illuzió születését segíti - vagy másképp fogalmazva – a színészt segíti, hogy estéről estére kétrehozza, megélje azt a semmiből születő csodát. Az előadást.
Kriza Ákos és a péklegények
Kriza Ákos polgármesternek alig másfél órája maradt a beszéde után Budapestre, a Minisztériumba érni. De előtte megfogalmazta, hogy Miskolc számára kulcsfontosságú szerepet tölt be a színház a város kulturális életének területén. Örülne, ha újra hallana boltokból kiszűrődő opera dallamokat, amiket éppen a péklegények fütyörésznek kenyérsütés közben.
Üdvözölte, hogy egy egész csapat vigyázza azt a koncepciót, ami a pályázat kiírásakor is nagyon fontos volt, hogy a színház megőrizze nemzeti színház jellegét, de közben erős kulturális kisugárzással rendelkezzen, mely a manapság nagyon fontos médiajelenlétet is erősíti.
A polgármester úr megalapította a 100.000 Ft-tal járó Kilátó-díjat, mely minden évben egy pályakezdő színésznek jár (a miskolci társulatban jelenleg tíz pályakezdő vagy „főiskolás" színész játszik). Továbbá bejelentette, hogy a város 100 db bérletet vásárol az ősszel novemberben induló Opera-beavató sorozatra szegényebb sorsú miskolci gyerekeknek.
Kiss Gábor alpolgármester, Kriza Ákos polgármester, Kiss Csaba igazgató
Egy boldog kecskepásztorról
Cser Ádám, a színház új zenei vezetője egy boldog kecskepásztorról mesélt, aki egy hosszú folyó partján él Spanyolországban, ahonnan soha nem mozdul ki. Ahogy ez az ember hisz ebben az életben, Cser Ádám ugyanúgy hisz a muzikalitásban.
Rögtön ezután a társulat énekkarának pár tagja megmutatta, mennyire muzikálisak, elénekelték ugyanis A nagy csomag elnevezésű júniusi évadzáró eseményre létrehozott Évadhimnuszt Regős Zsolt feldolgozásában.
Az énekkar
Béres Attila és Jágó története
Béres Attila igazgatóhelyettes, a művészeti tanács tagja azért olvasta papírból a történetét, hogy ne kalandozzon el. A nézőről elmélkedett a Brook-féle üres tér elmélettel: ha egy ember átmegy a színpadon, és azt valaki nézi, az már színház. Megfogalmazta, hogy ő is nézőként varázsolódott el legelőször, ahogy valószínűleg mindannyian. A marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem mellett lakott, ahol minden darabot látott. Többször is. De a színház nemcsak elvarázsolta, ki is szakította őt abból, amiben élt – mesélte csillogó szemekkel. Számára az volt a csoda, hogy kockázat nélkül végig lehetett élni emberi sorsokat. A színház ezért nem olyan, mint az élet, annál sokkal gazdagabb. Olyannak ábrázoljuk a színpadon, amilyen lehetne. És ha tényleg átmegy valami a nézőkhöz ebből, akkor születik jó színház. Egyszer Amerikában a közönség sorából valaki felállt és lelőtte Jágót a színpadon. Együtt temették el a legjobb színészt és a legjobb nézőt.
A játék ünnep! – fejezte be beszédét a színház szlogenjével az igazgatóhelyettes. Váljon hétköznapivá Miskolcon a színházba járás.
Béres Attila
Keszég László és a punk
Keszég László rendező, a művészeti tanács tagja követte, akinek azt tanácsolta a felesége, hogy ha nagyon izgul, beszéljen lényegtelen dolgokról. Keszég elmondta, hogy azért van rövid ujjúban, mert meleg van, és azért néz ki úgy, ahogy kinéz (kicsit punkos frizura, erőteljes kecskeszakáll), mert egy amerikai akciófilmben forgat. Úgy vélte, egy színház is évről évre új ruhát vesz magára, sőt, más bőrbe bújik, hisz egy olyan kulturális intézményről van szó, amelyik folyamatosan gondolkozik. Keszég a tervekről is szólt, a Chicago és a Kopasz énekesnő leendő rendezője bemutatta azt a négy színt, amelyet az idei évadban a Miskolci Nemzeti Színház ölt magára és amelyek jelképezni fogják a Színház 4 játszóhelyét: Bordó a Nagyszínpad, Szürke a Kamara, Kék a Csarnok, Zöld a Játékszín.
Béres Attila és Keszég László
Szőcs Artúr rendező ezután szintén picit izgulva megköszönte az színházi dolgozóknak az eddigi munkát, bemutatta az új színészeket és elmesélte, hogy ő még nem látott olyan, mint aznap délelőtt Miskolcon: pénztárnyitás előtt legalább százan álltak sorban a bérletért. Megörökítette.
Sorbanállás a bérletekért a Miskolci Nemzeti Színház jegypénztárában
'Nyereményekről'
Rusznyák Gábor, rendező (szintén művészeti tanács tag) arról beszélt - miután három frissen végzett színész, Simon Zoltánnal az élen felhívta a színházi illemtanra a figyelmünket -, hogy miért olyan fontos a társulati forma. Rusznyák számtalan helyen rendezett már, de még ilyen jelenséggel nem találkozott. A Miskolci Nemzeti Színházban ugyanis arra törekednek majd, hogy minden emberre figyeljenek. A színház ugyanis nem gyár, bár az biztos, hogy mindenki sokkal többet fog dolgozni kevesebb pénzért. De az is biztos, hogy ennek a helynek a csodás adottságait és lehetőségeit meg kell ragadni és élni kell vele.
Rusznyák Gábor
Kiss Csaba is kitért a színház anyagi helyzetére. Jelezte, hogy 16 bemutatóhoz és a tervezett fesztiválokhoz sok pénz kell. A jó színészeket ráadásul meg kell fizetni. Szerencsére a miskolci vállalkozók, tehetősebb polgárok is látnak fantáziát a színházban, hisz a leendő programokkal országos és európai hírnévre tehet szert a színház és általa a város. Itt rendezik meg jövőre például a SZEM13-at, a Színművészeti Egyetemek Találkozóját, amire 120 végzős színművészeti egyetemistát várnak különböző európai városokból. Erre a projektre Ságodi Ildikó, a Színház- és Filmművészeti Egyetem nemzetközi referense segítségével 6 millió forintot nyertek el egy pályázaton. A pénz fele tehát megvan.
A héten zárult TÁMOP–pályázaton pedig a színház 10 millió forint támogatást kapott az egészségesebb munkahelyiek teremtésére. Az igazgató reméli, hogy ez az összeg segít majd, hogy az itt dolgozók még jobban érezzék magukat a színházban.
A Miskolci Nemzeti Színház négy játszóhelyét jelképező négy szín
Ezután két fiatal miskolci Informatikus, Molitorisz János és Szőke Róbert bemutatta az általuk kifejlesztett új színházi honlapot is, melynek teszt- verziója a hét végén indul el. A honlap lényege, amellett, hogy modern, mozgalmas és felhasználóbarát, hogy a színház mellett hangsúlyt kapjon Miskolc városa is. Ügyes megoldást alkalmazott a kreatív csapat. (www.mnsz.eu)
Kiss Gábor alpolgármester beugró volt ezen a napon, de megjegyezte, hogy nagyon jól érzi magát a színpadon, a reflektorfényekkel szemben. Elgondolkodott azon is, hogy javasolja, hogy a következő önkormányzati ülésen a napirendi pontokat dalban foglalják össze. Négy gyermekével ő is színházba járó ember. Általuk tudja, hogy mindenki másért megy a színházba. Ezért is tartja fontosnak, hogy folyamatos, intenzív élményt nyújtson az intézmény. Az alpolgármester megnyugtatóan jelentette ki az új vezetésnek, hogy Miskolcon jó közönség van, akik szeretik a színházukat.
Egy fűnyíró emberről
Szabó Máté, rendező (mondanunk sem kell, hogy a művészeti tanács tagja), akinek herótja van a fesztiváloktól, a fesztiválokról beszélt, a már említett SZEM 13-ról, és a Szünnap Ünnepről, amikor is a társulat és a város megünnepli a másnapi hétfőt, amikor a vidéki színházakban egyébként valóban szünnap van. Ezzel búcsúzna mindenki a nyártól, és ezen az estén nézhetjük meg a Mi és Miskolc című új életútjátékot, amely 12 színész, a rendező és egy dramaturg százkilencven kilométeres sétája során született, amikor két hét alatt elgyalogoltak Budapestről Miskolcra. Szabó kicsit eljátszott a fesztivál szó jelentésével: feast – fesztivál – lakoma – alkalom. Elmesélte, hogy 3 hétig Horvátország mellett próbáltak egy kis faluban és egyszer ott ragadt a próbán egy ember, aki épp a füvet nyírta. Végül megtapsolta a színészeket, köszönete jeléül pedig egy üveg villányi bort ajándékozott a csapatnak. Ez az eset is azt bizonyítja, hogy nem mindegy, milyen alkalom után lakomázunk.
A fiatal rendező örökké emlékezni fog arra, amikor Szőcs Artúr és csapata „befutott" a színházba a Budapest-Miskolc út gyalogtúráról, aminek az eredménye lesz a Mi és Miskolc című előadás. Meghatódott, amikor júniusban becsomagolták a színházat. Őszintén bevallotta, hogy most már tudja, hogy bármely hülye ötlet megvalósításának van értelme.
Szabó Máté
Kesselyák Gergely karmester, az Opera Fesztivál művészeti vezetője 20 év távlatából nézve is kijelentette, hogy mindenhol jó, de legjobb a Miskolci Nemzeti Színházban. Tudja, hogy az opera hat, és tudja, hogy ez a város szereti az Opera Fesztiválját. Ezzel az erős városi akarattal fognak még több támogatást kérni, hisz a város és a színház nem bír el egyedül egy ilyen volumenű fesztivált. Arról is szót ejtett, hogy fontos tudni, merre induljon el a színház, de ne legyenek restek közben változtatni, ha kell. Kesselyák azzal zárta szavait, hogy szeretné egy vagy öt év múlva is azt mondani, hogy mindenhol jó, de legjobb a Miskolci Nemzeti Színházban.
Kesselyák Gergely
Egy új pénznemről
Kiss Csaba végezetül bevezette a Köszönöm pénznemet a színházban, melyet elsőként Pónus Katalin gazdasági munkatárs és általa a teljes gazdasági osztály kapott, akik a nyár folyamán a színház gazdasági formájának átalakulását végezték el. Az 5-, 10-, vagy 25 ezer Köszönömöt egy-egy bemutató alkalmával is megkaphatja egy-egy színész a próbákon végzett munka elismeréseként.
Az évadnyitót pezsgőzés zárta, ahol a társulati tagok és a vendégek még személyesen is folytathatták az ünneplést.
Pónus Katalin és Kiss Csaba
Az évadnyitó közönsége
Fotók: Bócsi Krisztián
Színház.hu
A berber idegenvezető értetlensége annak az illuziónak szólt, amely az európai kultúrán nevelkedett ember számára természetes. Kiss Csaba szerint 2500 év alatt kialakult egy sajátos európai színházi ritus, amely a személyiséget állítja a középpontba, annak gyengeségeit, hiábáit, torzulásait és persze erejét, gazdagságát, harmóniára való törekvését. Ez semmilyen más kultúrában, sem Afrikában, sem a Távol-Keleten, vagy az indiánoknál nincsen. A személyiség kultusza az európai kultúra alapja, és ennek a legnagyobb közös rituáléja a színház. A színház anyaga az illúzió – ami a színész által kel életre, de egy egész csapat segédkezik benne a rendezőtől és művészeti munkatársaktól a műhelyeken át a gazdasági hivatalig. Egy jól működő színházban minden és mindenki a színpadot, az illuzió születését segíti - vagy másképp fogalmazva – a színészt segíti, hogy estéről estére kétrehozza, megélje azt a semmiből születő csodát. Az előadást.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.