Szigethy Gábor szerint a színház története egyre kevesebbeket érdekel. A színháztörténésszel, aki nemrég vette át a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét a Magyar Hírlap készített villáminterjút. Lapszemle.
"Az ember örül, ha a munkáját elismerik, ha kitüntetik. Az már kevésbé örvendetes, ha ezt a kitüntetést hetvenévesen kapja. Az indoklás szerint az életművemet jutalmazták lovagkereszttel, s ha valakit az életművéért jutalmaznak, az sajnos azt jelenti, hogy a pálya vége felé közeledik. Örömtelibb, ha alkotóévei teljében veszik észre az ember munkáját, akkor, amikor nemcsak múltja, hanem jövője is van" - fogalmazott Szigethy Gábor a lovagkereszttel kapcsolatban.
A színháztörténész-szakma presztizséről elmondta, amikor a pályáját kezdte, a színház nagyon fontos kulturális tényező volt, az emberek nem csak szórakozni jártak oda.
"A színház a közös gondolkodás, a tartalmas élményszerzés, a szellemi gyarapodás helyszíne is volt. A színház a maga sajátos eszközeivel sok mindenről szólhatott, amiről nyíltan beszélni tilos vagy éppen veszélyes volt. A színész példakép lehetett, Latinovits Zoltán élete és az általa a filmekben megformált értelmiségi alakok a hatvanas években az akkori fiatalok számára követendő mintaképet is jelentettek. Ma a tömegszórakoztatás, a show-biznisz uralkodik. Ennélfogva a színház története is egyre kevesebbeket érdekel" - nyilatkozta Szigethy Gábor, aki egyike az idei POSZT-válogatóknak.
Szigethy Gábor a Nemzeti Színház jubileumáról is szólt:
Sokkal inkább politikai, illetve társadalmi jelentősége volt annak, hogy Pesten állandó magyar színház létesült, megalapítása után, ennek eredményeként később vált művészi tényezővé – mutat rá lapunknak Szigethy Gábor. A színháztörténész a Pesti Magyar Színház – később Nemzeti Színház – megnyitásának 175. évfordulója alkalmából a létrejött teátrum egykori hármas küldetéséről is beszélt. A cikket itt olvashatják.
Forrás: Magyar Hírlap