Már olyan régóta és olyan sokan mantrázzák, hogy Magyarországon nincs nemzetközi színházi fesztivál (persze akad, aki továbbmegy és állítja: szükség sincs rá), hogy szakmabeliek is hajlamosak elbizonytalanodni: tényleg nincs? - Jászay Tamás írását olvashatják.
Pedig elég lenne csak Szegedig ellát(ogat)niuk, ahol 1991 óta minden nyáron nemzetközi színházi fesztivált szervez a MASZK Egyesület maroknyi csapata. Csalódik, aki a nagy, A-kategóriás külföldi fesztiválok infrastrukturális és főleg financiális felkészültségét kéri számon ezen a mai napig családias hangulatú rendezvényen. (Erre csak egyetlen bizonyíték: a közönség java része legalább látásból ismeri egymást, de jó néhány olyan nézőkolléga is akad, akivel évek óta csak itt találkozunk és váltjuk a világot előadás előtt és után.) A THEALTER, legalábbis a számomra: kiválasztott idő és hely a találkozásra.
Előzetes
Ami mindezen régimódi, ám becsülendő tulajdonságai ellenére valahogy mégis kimaradni látszik a hazai színházi fősodorból. Még az is lehet, hogy azért, mert a szervezők és a politika kölcsönösen nem érdeklődnek egymás iránt, magyarán ki-ki teszi a dolgát: az előbbiek igyekeznek színvonalas programot összehozni a (részben a)z utóbbiak által biztosított szerény forrásokból. Az év eleje óta reménykeltő átalakulási folyamat alatt álló Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) idén pénzzel és tudással szállt be az egyhetes fesztivál előkészítésébe, s a szegediekkel közösen végzett munkájukat dicséri, hogy bár a függetleneket érő megszorítások és támadások miatt alighanem nagy volt a kísértés, mégsem „ellen-POSZT-ot" szerveztek.
Nyitány
Ehelyett mintha egyszerűen fel akarták volna mutatni a terület műfaji, tematikus, nyelvi és stiláris gazdagságát, amit persze a fanyalgók nyilván úgy fordítanak le maguknak, hogy ennek a fesztiválnak nincs (sincs) koncepciója. De pontosan mit is kérünk számon, amikor lassan a puszta túlélésről van szó? Ha tehát gyorsmérleget kell készíteni, a FESZ bekapcsolódását egyértelműen pozitív fejleményként kell értékelni, hiszen a szervezet közreműködésével szinte egyöntetű közönség- és szakmai sikert aratott előadások érkezhettek Szegedre.
Köztük olyan produkciók, melyek korántsem csak magyarországi léptékkel mérve állják meg a helyüket. A két előadással fellépő díszvendég, a Pintér Béla és Társulata mellett olyan, az európai fesztiváltérképen maguknak már szintén szolid helyet kivívott csoportok és előadók jelentek meg új bemutatóikkal, mint a Hodworks, Réti Anna, a Kárpáti Péter vezette Titkos Társulat, de ne feledkezzünk meg a MASZK „barátairól", a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházról, a szlovén Via Negativa csapatáról, vagy a bolgár Ivo Dimcsevről sem.
Díszvendég és szemleprogram
Az idei fesztivált a MASZK és a FESZ együttgondolkodása jegyében számos újítás jellemezte, s ezek mindegyike abba az irányba mutatott, hogy az egy hét együttlét több legyen pusztán egymás mögé pakolt színházi előadások szemléjénél. Nincs zsűri és nincsenek díjak (a szabályt erősítő kivétel a helyspecifikus előadásokat bíráló grémium elismerése), ez jó, helyettük viszont van egy díszvendég, van egy jeles hazai színházi ember által válogatott „főprogram", vannak kifejezetten a fesztivál ideje alatt, speciális helyszínekre készült bemutatók, továbbá a fesztivállal közös koprodukciók. Meg vannak ingyenes programok is: a FESZ Kritikus szekciója például délutánonként szerény látogatottságú, ám igen jó hangulatú közönségtalálkozókon igyekezett értelmezni az előző nap látottakat.
Utánpótlás (HMG és VMG)
A díszvendég kilétéről a FESZ tagsága szavazással döntött, s ha a programnak valamely részét nem érheti kritika, az bizonyosan a Pintér Béla és Társulata szerepeltetése. Mindkét Szegedre hozott – a Kisszínházban zsúfolásig telt ház előtt játszott – darab Pintérékhez közel álló témákat tárgyal. A Tündöklő középszer a kisipari színházcsinálás brutálisan nevetséges aspektusairól számol be, a Kaisers TV, Ungarn – ami nem csak e sorok szerzője szerint az elmúlt évad egyik legfontosabb hazai előadása – pedig másfélszáz évvel ezelőttinek álcázott kórkép, egyszerre sírnivaló és röhögséges tanulságokkal, szigorúan a mára vonatkoztatva persze.
Helyszínspecifikus projekt
A Szabó György, a Trafó volt igazgatója által kiválasztott hat előadás többé-kevésbé reális képét nyújtja a független színházi kínálatnak. Két Lábán-díjas koreográfia, Réti Anna Vis-a-vis-ja, valamint Hód Adrienn Basse danse-a a tiszta tánc két delikát példája, míg a Duda Éva Társulat Stop'n'Go-ja jókedvű táncos esztrád. Az Ágens Társulat nőInTime-ja meditatív fílingszínház, A pitbull cselekedetei a Kárpáti Péter és társulata által kutatott improvizatív színházjátszás szórakoztató állomása, míg a Táp Színház és a Katona József Színház koprodukciójában elkövetett Cserenadrág jól mutatja, hogy kőszínházak és függetlenek között korántsem húzódnak áthatolhatatlan falak.
Külföld
Feltétlenül folytatásra és továbbgondolásra érdemes, még ha elsőre meglehetősen felemás eredményt is hozó kezdeményezésnek tartom a FESZ és a MASZK által helyspecifikus előadások létrehozására kiírt pályázatot. Három helyszín, három előadás, mindegyik más miatt jó és rossz egyszerre. A Szabadság Úszóházra készült Szabadságra fel! alkotói a kedvezőtlen helyszíni körülmények miatt (is) kerültek zsákutcába. A belváros közelében lévő 101 éves házba komponált Szellemjárásnak ugyan akadtak lírai pillanatai, ám ezeket az anyagra erőltetett commedia dell'artés háttér hatástalanította. A k2 Színház azt a csöndet nem tudjuk eljátszani című, a szakmai zsűri által a legjobbnak értékelt előadásában a kaposvári színészhallgatók személyes problémáikról és korunk színházi hőseinek küzdelmeiről számolnak be olykor belterjesen, legtöbbnyire azonban bátran és provokatívan.
Záró klip
Zárásképp idősebb pályatársam, Nánay István bölcs bon mot-ját idézem: egy fesztivál végéhez közeledve a látottak összeállnak egyetlen, nagy előadássá. Most, közel egy hónappal a 2012-es THEALTER FESZT fináléja után még inkább ez a helyzet. És hogy akkor milyen is lenne (vagy inkább írom optimistán: lesz) ez az elképzelt előadás? Egészen biztosan soknyelvű és vitára ingerlő, kérdő, nem pedig kijelentő módban fogalmazó, esetenként nyers és faragatlan, de mégis a jelenünkről gondolkodó és gondolkodtató. És még egy: Színház.
Szerző: Jászay Tamás
Ex-stasis fesztiválújság (szerkesztő: Fazekas Gábor)
Fesztivál fotók (Révész Róbert és a fellépők anyagai)
Fesztiválblog (Nyemcsok Éva Eső)
A Fesztiválhíradó adásai (Papp Melinda-Kovács Zoltán),
A THEALTER Rádió riportjai és a Kritikus szekció szakmai beszélgetései
A fesztivál sajtóválogatása a Sajtószobában olvasható.
Legfrissebb hírek, képek, cikkek pedig a fesztivál Facebook oldalán.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.