A nyári szünetben László Béla, a Szigligeti Színház fővilágosítója kalauzolta végig a szoljon.hu munkatársait a színház kelléktárában és a zsinórpadláson.
"Sajnos néha egymással köszönő viszonyban sem levő alkatrészekből kell a kellékesnek csodát csinálnia" - mondta a fővilágosító egy csatabárddal a kezében, melynek egy vízcsap feje. "Azért amikor a Néma leventében színpadra kerül ez a fegyver, teljes lesz az illúzió" - tette hozzá.
Egy Iglódi Istvánnal történt eset rá a példa, néha nem is árt, ha hungarocellből van valami. A jeles színész-rendező munka közben többször kérte, hogy a színpadon máshová tegyenek egy jókora szobrot, mert takarja a szereplőket, de a kellék valami érthetetlen okból mindig ugyanott kötött ki. Iglódi már szinte dadogott az idegességtől, s végül nem bírt magával, jól irányzott rúgással próbált nyomatékot adni véleményének. Rossz rágondolni, hogy mi történik, ha a szobor valóban nemes anyagból készül. Lehet, hogy kereshettek volna új rendezőt Iglódi felépüléséig. Így csak a feje repült el a műalkotásnak - mesélte László Béla.
(...)
A több, mint húszéves reflktorpark már csak rendszeres éves karbantartás mellett tudja egész évadon át ellátni feladatát. A Szigligeti technikája messze elmarad például a Nemzeti Színházétól, ahol 110 darab számítógép vezérelte, úgynevezett intelligens lámpa szolgál, darabonként közel hárommilliós áron, Szolnokon a szűkös keret miatt csak huszonkét gyengébb minőségű olcsóbb lámpára telik, ezeket csakis rockoperákban, musicalekben lehet használni a zaj miatt - mesélte László Béla.
A zsinórpadlásra érve a fővilágosító így folytatta: "Ez egy nagyon élhető épület, lakható, de régebben előfordultak balesetek. A hetvenes években az egyik neves színművésznőt szerepe szerint egy libikókaszerű szerkezeten tolták ki a zenekari árok fölé, s ezt az alkotmányt néhány kollégája tartotta a túlsó végén. Nos, valamin annyira elkezdtek nevetni, hogy a rázkódástól a hölgy váratlanul eltűnt a színről, nekem pedig a világosító helyiségben, ahonnan ráláttam a történtekre, megfagyott az ereimben a vér. Az alatta levő árok ugyanis olyan mély volt, hogy akár tragédiába is torkollhatott volna a történet.
Életem egyik legnagyobb megkönnyebbülése volt, amikor kicsit sántikálva, de újra feltűnt előttünk. Mint utólag panaszolta, minden tagja fáj, de szerencsére más baja nincs. Máskor meg a színpadon álló színészek közé csapódott be egy jókora golyó, mert valami miatt elszakadt a kötele a zsinórpadláson. Rossz belegondolni, mi történik, ha egy hajszállal arrébb megy valamilyen irányba" - mesélte László Béla.
A teljes cikket itt olvashatják.
Forrás és fotók: szoljon.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.