'Évánál is Évábbnak kell lenni' - Marjai Virág a Vesztett édenben

Az egri Gárdonyi Géza Színház vendégjátékában szeptember 14-én nézheti meg a közönség Egressy Zoltán: Vesztett éden című darabját a Vidéki Színházak Fesztiválján. Az Arizona Stúdióban látható előadás bepillantást enged Madách Imre viharos házaséletébe. A kortárs színműben Marjai Virág jeleníti meg az író feleségét, Fráter Erzsébetet. A színésznővel beszélgetett Hegedűs Claudia.

A darab rendezőjével, Beke Sándorral a napokban arra jutottunk, hogy a Vesztett éden több szempontból is hiánypótló mű, mivel Madách Imre sokak által ismeretlen, magas hőfokon izzó érzelmi életét tárja elénk. Egressy drámája neked mit tett hozzá a madáchi világhoz?

Marjai Virág: Azt gondolom, azért fontos műve ez Egressynek, mert valóban árnyalja a bennünk élő képet Madách Imréről. Határozottam emlékszem ugyanis arra, hogy annak idején a középiskolában azt tanultuk, hogy Madách egykönyves író, miközben ez nincs így. Másrészről a magánéletéről sem nagyon tudunk semmit, pedig Madáchnak érdekes és fordulatokban gazdag élete volt. Ez a darab erre világít rá nagyon erőteljesen, ahogyan arra is, hogy Az ember tragédiájának nőalakja mindenképpen az ő különös, furcsa, szenvedélyes, ugyanakkor nem túl harmonikus házasságára vezethető vissza. Tehát elmondható, hogy Fráter Erzsébet kapcsán született meg maga Éva.

Ebben a kamaradarabban, nemcsak a férj és feleség viharos kapcsolatát állította reflektorfénybe a szerző, hanem Madách Imre édesanyjának a fiához és menyéhez fűződő viszonyát is. Egyszerre van jelen két nagyon erős érzelem, az anyai szeretet, és a féktelen szerelem. Mennyire tudja a színmű plasztikusan megfogalmazni ennek a három embernek a korántsem feszültségmentes együttélését?

Marjai Virág: Szerintem nagyon! Majd a nézők látni fogják, hogy a színrevitel azért is érdekes, mert nagyon rövid jelenetekből épül fel a darab, ezért ha úgy tetszik, filmszerű. Ezekben a nagyon tömör és rövid színpadi képekben pontosan kirajzolódik ennek a három, tulajdonképpen teljesen ellentétes figurának az alakja. A feszes jelenetek érzékenyen mutatják meg Madách vergődését a két nőalak között. Amúgy a darab maga is egészen rövid, ezáltal a történetmesélés is gyors ritmusú és pergő.

Mennyire nehéz megjeleníteni a színpadon ennek a két nőnek a különböző szeretet-megnyilvánulását Madách felé?

Marjai Virág: Ebben maga a mű nyújt nagy segítséget, mert remekül meg van írva. Miközben két nagyon különböző nőről van szó, abban mégiscsak hasonlítanak, hogy rajongásig szeretik Madáchot. Mindkét asszony domináns nőalak, akiknek persze aztán kirajzolódnak a gyengeségeik is nyilván, de mégiscsak két hasonló erő áll egymással szemben. Ez is érdekes, hogy egyik sem gyengébb a másiknál, és a középpontban ugye Madách áll, akinek megküzdenek az érzelmeiért. Mivel azonban nagyon jó párbeszédeket írt Egressy Zoltán, könnyen adja magát ez a viszonyrendszer, és annak megmutatása. Tehát majdnem mindent megold nekünk a szöveg. (nagy mosoly).

Szerelmes nőt alakítani a színpadon, gondolom egyfelől nagyon hálás, másfelől pedig kutya nehéz. Ebben a darabban azonban adódik egy jó ki csavar, miszerint Évánál is Évábbnak kell lenni. Mit adott neked Fráter Erzsébet?

Marjai Virág: Igaz, hogy Évánál is Évábbnak kell lenni. Azt kell mondanom, hogy ez a szerep fontos állomás az életemben. Nagyon sok félelem volt bennem, amikor elolvastam ezt a művet, hiszen egy borzasztóan összetett figuráról van szó. Ennek a szereplőnek egészen a fiatal, zsenge, naiv korszakától eljutunk egy megtört nő alakjáig. Fráter Erzsébet megformálása elképesztően komoly munka, és izgalmas feladat volt, mivel a próbafolyamat során nagyon mélyre kellett ásnom magamban. Úgyhogy igazán boldog lehetek, mert ennyire komplex szerepet még sosem játszottam, ahol annyiféle színt meg lehet mutatni egy nő életéből.

Szerző: Hegedűs Claudia / Thália Színház