"Gerillák vagyunk" - Pozsgai Derzsiről, Újszínházról

Miután Derzsi János leütötte Pozsgai Zsoltot, a főrendező a Népszavával közölte: nem haragszik, de perre viszi az ügyet. Most a Magyar Hírlapnak adott interjúban beszélt arról, miként vélekedik a történtekről és az Újszínház helyzetéről. 

A Magyar Hírlap interjújából:

Pozsgai Zsolt elmondta, nem rossz a légkör az Újszínházban, szerinte Derzsi János esetében egy speciális probléma állt elő. “Egy európai színházi projektben turnézott tavasszal, és az ősszel is ezt tette volna. Azt mondtuk neki: rendben van, vegyen ki fizetés nélküli szabadságot. Ezen ő megsértődött. Faltól falig élnek a színészeink, ő viszont úgy akarta zsebre tenni a fizetését, hogy közben nincs is itt közöttünk. Ettől szorul Derzsi gyomra” – fogalmazott Pozsgai.

“Eddig volt itt 12-14 színész, aki viszonylag magas fizetést kapott. Egy idő után viszont már csak őket lehetett látni minden darabban. Ettől egyszerűen elszürkült a színház. Mi azt mondtuk, inkább legyen sokszínűbb, érdekesebb a társulatunk. Amúgy sem bírtuk volna tartani a magasabb fizetéseket, mert csak a töredéke áll rendelkezésünkre annak a pénzek, amit még Márta Istvánék kaptak” – tette hozzá.

A kérdésre, ez az antifasiszta harc része-e úgy felelt: “Nem, ilyen a rendszer, ezt az egész magyar színházi világ megszenvedi”. Pozsgai szerint azok, “akik a jelenlegi, alternatív játékmód elől a szinkronokba vagy utazó társulatokhoz menekültek, akik eddig jobbára csak „bábszínházi” feladatokat kaptak, nálunk viszont végre előléphetnek a paraván mögül”.  "Nem egy Koncz kaliberű színész keres bennünket, jönnének, de sokszor nem merik vállalni az újszínházi tagságot. Akadt olyan is, aki már elkezdett próbálni nálunk, de kapott egy telefont, és megijedt. Önmagát, a családját féltette” – számolt be a főrendező, aki azt is elárulta, ‘több szinkronstúdióban is ahhoz kötik a megbízást, hogy az adott színész szakítson az Újszínházzal’, nagy a nyomás rajta és Dörneren, sőt, egyetemista gyerekeit is piszkálják.

“Ez nem front, mi nem frontkatonák vagyunk, hanem gerillák. Frontról akkor beszélhetnénk, ha a nemzeti konzervatív oldal vezetése egyértelműen felsorakozna mögénk. Ami viszont megvan, az az emberek, a tömeg ereje” – közölte Pozsgai Zsolt, aki szerint marhaság, hogy a szélsőjobb színháza akarnának lenni.

“Részben nyugati hatásra Magyarországon is létrejött és úgy húsz-huszonöt éve véglegesen meg is erősödött a rendezői színház. Ez egy iskola, ahol nem a színészek játéka, s nem is a darab a fontos, hanem a rendező egyénisége, extravaganciája. Elsősorban Kaposváron szökött szárba ez az egész még annak idején, és a mostani időkig uralta a hazai színházi világot. Egzisztenciák, itthon kivívott tekintélyek, nyugati vállveregetések, kiteljesedettnek hitt rendezői pályák, s nagy-nagy öntudat kötődik ehhez az egészhez. Persze vigyázni kell. Klasszikus szerzőkkel, s a darabjaikban megbúvó nemzeti érzésekkel, kötődésekkel itt nem szabad foglalkozni, mert ez így is, úgy is korszerűtlen” – fejtette ki a főrendező, aki azt hiszi, a magyar írók hiányoznak a hazai színházi életből.

A kérdésre, nem ‘a rendező, Ascher Tamás lengette-e Kaposváron az alternatív zászlót annak idején’, Pozsgai úgy reagált: “Ascher tehetsége, életpályája megkérdőjelezhetetlen. De nem ő viszi a kaposvári iskolát, hanem egy színházi kritikus által vezetett, kérdéses szaktudású csapat. És az ő színházi modelljük az egyetlen érvényes színházi kifejezésmóddá avatta magát. Remélem, Vidnyánszky felbukkanása Kaposváron megfordítja ezt a helyzetet” – közölte Pozsgai, aki szerint az emberek úgy érzik, ők képviselik a nemzeti gondolatot a színházi világban, de erről csak suttogva mernek beszélni.

Pozsgai szerint “a támadások erejéből úgy tűnik, sikerült valami fontosat létrehoznunk, amely ellen érdemes harcolni a másik oldalról”.

Forrás: Magyar Hírlap