A Kaszás Attila-díjra jelölt Keresztes Tamással a Magyar Nemzet készített interjút. Lapszemle.
Keresztes Tamás már tizenegy évesen a debreceni Csokonai Színházban játszott, majd drámatagozatos gimnazistaként is folyamatosan színpadon állt, az érettségi után pedig ott ragadt. "A gimnázium végén Lengyel György, a színház akkori igazgatója felajánlotta, hogy ha nem vesznek fel a színművészetire, akkor szívesen lát a színházban. Három évig maradtam, mert csak negyedszerre sikerült a felvételim. Visszanézve egyáltalán nem bánom, hogy így alakult: magamban hordozom a Csokonai Színház illatát, amiben benne van minden, amit ott a színházról, a szakmáról, a közösségről tapasztaltam és tanultam. A színházat szagostul szívtuk ott magunkba" - mesélte Keresztes.
Elmondta, drámatagozatosként a főiskolára készültek. "Erre vágytam a legjobban, minden áron el akartam érni. Az első sikertelen próbálkozás nagy kudarc volt, legbelül fájdalmas nyomokat hagyott bennem. A következő két alkalommal, pont emiatt, görcsös voltam, nem tudtam felszabadulni. Választ akartam kapni arra, hogy tényleg alkalmatlan vagyok-e erre a pályára. Aztán elengedtem a félelmem, már nem érdekelt" - árulta el. A negyedik felvételire aztán már "könnyű szívvel" sétált be, talán ezért is sikerülhetett.
"A reményeim válhattak ott valóra, persze kemény munka árán. Csodálatos, új világ volt, aztán persze idővel természetszerűleg komorabbá váltak a dolgok. A folyamatos bezártság mindenkit megviselt. Hegedűs D. Géza osztályvezetőnk által azonban nagyon sok, érdekes szellemiségű embert ismerhettünk meg. Az osztályfőnökünk mellett Karsai György, Benedek Miklós, Zsótér Sándor, Mundruczó Kornél, Zsámbéki Gábor, Bodó Viktor, Méhes László, Bálint András nagyon sok útravalót adott nekünk. Olyan világlátást, amely nélkül kevesebb lennék" - fogalmazott.
Fotó: Kocsis Zoltán, mno.hu
Pályakezdő színészként a Katona József Színházhoz szerződött, erről így mesélt: "Biztos, hogy máshogy alakul az életem, ha nem ide kerülök. Persze ezen kár is filozofálni. Nagyon jól érzem magam ebben a társulatban, ebben az élethelyzetben, amiben vagyok. A folyamatos kihívások mozgásban tartanak."
A Katona társulatáról elmondta, kevésbé jellemző a színészekre az a "demoralizáló cinizmus, amellyel saját hiányosságaikat egy szellemesnek szánt mondattal valaki vagy valami más kritizálásával egyenlítenék ki. Ha feladat van, azt igyekszik mindenki megoldani" - szögezte le.
A Városmajori Szabadtéri Színpadon bemutatott Szerencsés flótás című kortárs operettben Keresztes egy mellékszerepet alakított, emelett azonban a darab társrendezője is volt Vajdai Vilmos oldalán. Elárulta, a rendezés már régóta foglalkoztatja, ez a munkafolyamat pedig még inkább felpiszkálta a kíváncsiságát. "A próbákon is mindig azt tapasztalom, hogy rengeteg ötletem van, de nemcsak magammal, hanem a többiekkel, a térrel, a megközelítésekkel kapcsolatban. Ezeknek persze nem mindig adok hangot. Nagy vágyam, hogy egyszer én is rendezőként álmodhassak meg valamit, de most a színészet lefoglalja minden időmet" - mondta a színész, aki a Sadant nevű zenekarban is játszik.
A kérdésre, hogy fér meg egymás mellett színészet és zenélés, így felelt: "Állandóan viaskodnak egymással. Egyre inkább teret követelne magának a zenélés is, de el kell csendesíteni. Mindkettő egész embert kíván, és ezt sajnos nem tudom megadni. Amikor tudok, szorítok időt a zenélésre, de pillanatnyilag most a zenekar is pihenőn van. Zeneszerzőként nagyon szeretek kísérletezni, a dzsessz, az elektronikus hangzásvilág nagyon érdekel. Írtam már zenét színdarabokhoz is, legelőször Ascher Tamás Bosszú című bemutatójához."
Keresztes Tamás a következő évadbeli munkáiról is beszámolt: "Ascher Tamás rendezi Parti Nagy Lajos Pinokkióját, amiben a címszereplő fabábot alakítom. Ennek ősszel lesz a bemutatója. Ezt követően Bodzsár Márk első nagyjátékfilmjében, az Isteni műszakban fogok szerepelni Ötvös Andrással és Rába Rolanddal közösen."
A színész Kaszás Attiláról is megemlékezett: "Főiskolásként láthattam először személyesen, amikor a Nemzeti Színházban a Györgyike, drága gyermekben szerepeltem. Az öltözőben találkoztunk néhányszor. Zárkózott, de szimpatikus embernek láttam. Aztán néhány évvel később egy rádiójátékban, Garaczi László Odüsszeuszában dolgoztunk együtt. Magával ragadó színész volt, csodálatos adottságai voltak."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.