A Mu Színház újra kinyit. 2012-2013-as évadát egy belga vendégjátékkal kezdi szeptember 6-án. Lisbeth Gruwez/Voetvolk: It`s going to get worse and worse and worse, my friend című előadása kapcsán beszélgetett Lisbeth Gruwez táncossal Varga Andrea.
MU: Az előadásod kétségtelenül roppant aktuálisnak tűnik. Mégis megkérdezem, volt valami konkrét hír, vagy eset, ami megihletett? Vagy „csak” a globális szituáció?
Lisbeth Gruwez: Amikor elkezdtem a munkát, nem állt szándékomban állást foglalni. Mindig fizikai, testi kérdés az, amiből kiindulok. Ehhez a darabhoz az ihletet egy youtube film (Cassavetes rant) adta; egy újságíró kérdezi Cassavetes-t az éppen aktuális új filmjéről az Opening Nights-ről. Mire ő egy 15 perces átszellemült hencegéssel felel, a művészetről, amit azzal a kinyilatkoztatással fejez be, hogy a „tévé szar”. Nagyon ravasz behatolás volt ez a képzeletembe. Hosszú, megállás nélküli hencegés, miközben a szemei kigúvadnak, és a gesztusai egyre erőszakosabbak, ugyanakkor mégis kifejezőbbek. Többszöri megnézés után szíven ütött, hogy akárhányszor megnéztem, mindig a gesztusok hatottak rám legerősebben, nem is annyira a tartalom. Ez vezetett ahhoz, hogy az extázist táncoljam el, amit egy ember beszéde okoz.
MU: Milyen szempontból közelítesz a témához? A hatalom gyakorlóját és a szónokot, vagy a hatalom elszenvedőit járod inkább körbe?
Lisbeth Gruwez: Azt vizsgálom, hogy hogyan beszél a test. Hogy a fizikai jelenét sokszor olyan elsöprő lehet, hogy elfelejtjük, mi is a tartalom, az üzenet.
MU: Mit jelent számodra a HATALOM?
Lisbeth Gruwez: A HATALOM korlátozás. A dohányzásom például az egyik utolsó rebellis cselekedetem azok ellen a szabályok ellen, amiket le kell nyelnünk. Nekem úgy tűnik, hogy a hatalom gyakran téves irányba támad. Rengeteg szabályt, törvényt hoznak a jólét ürügyén, a fejlesztés érdekében, amik a gyakorlatban csak megölik az örömöt az emberben, és fölülírják az alap szociális kérdéseket. Nincs már szimpla baráti segítség, mindenben ott van az érdek.
MU: Mondhatjuk, hogy politikai előadást csinálsz? Vagy inkább folyamatot elemzel?
Lisbeth Gruwez: Hogy politikai-e? Szerintem ez nem is fontos. A lényeg, hogy itt vagyok én, ebbe születtem bele, és amit táncolok vagy csinálok, az természetes, hogy reflektál arra, amiben élek.
MU: Elgondolkodtatni akarsz, vagy az érzelmeinket célzod meg? Már ha a kettőt külön lehet választani.
Lisbeth Gruwez: Ez nehéz. Azt hiszem, átgondolt érzéseket kevergetünk érzelemmel, állásfoglalással egy vályúban. Tehát mindkettő cél. Érezzék azt az emberek, hogy most valami történt velük!
MU: Mit jelent számodra a TÁNC?
Lisbeth Gruwez: Élet, kín és szerelem. A mindenem.
Az interjút Varga Andrea készítette.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.