Frenák Pál: Az ösztön önmagában semmit sem ér

Csütörtöktől látható a Trafóban a Frenák Pál Társulat előadása a Hymen. Ennek kapcsán mesélt a koreográfus a HVG-nek múltról és jelenről.

A HVG interjújából:

A kérdésre, hol tölti ideje javarészét, Frenák Pál úgy felelt: “Az életem egyik fele Párizsban zajlik, hiszen a feleségem francia, építész, és kint él a 20 éves lányunk is, aki egyetemista. Az életem másik fele szorosan Budapesthez fűz, itt van az édesanyám, itt vannak a testvéreim, ide köt a munkám is” – mesélte a koreográfus, aki Párizsban hozta létre a Compagnie Pal Frenakot. 1999-ben jött haza, és az éppen nyitó Trafóban kezdett megjelenni.

“Amikor Gyuri (Szabó György) létrehozta a Trafót, ez egyfajta aranykor beköszöntét jelentette Bozsik Yvette-nek, nekem és még sok már hazai kortárs táncosnak is. És ekkoriban történt, hogy egy ösztöndíjjal Japánban tölthettem egy fél évet, a Villa Kujoyamában. A program célja, hogy kortárs művészek betekintést nyerhessenek a japán kultúrába. Számomra ebből életre szóló meghatározó élmény lett! Mivel mindkét szülőm siket és nagyothalló, és ezért nekem gyakorlatilag a jelnyelv az anyanyelvem, mindig rokonságot éreztem azzal, ahogyan a japánok kommunikálnak. Náluk is kiemelkedően fontosak a gesztusok, a testbeszéd. Gyakori eset, hogy az ember leül egy japán mellé, szép csöndben, az pedig órákig meg sem szólal. Ilyenkor a testbeszédét kell megérteni” – mesélte Frenák Pál, aki arról is beszélt, hogy az a világszemlélet, melyet képvisel, az együttes napi munkáját is meghatározza.

Hymen

“Az én együttesem tagjainak nem „megfelelni” kell, nem technikából dolgoznak. Minden darabomban belső utazást kell végigjárniuk, filmeket nézünk, beszélgetünk. Az InTime kapcsán a Postás mindig kétszer csenget volt az egyik kiindulási pont. Két ember totális rezonanciája, test és lélek intenzív találkozása. Jessica Lange és Jack Nicholson olyan szenvedéllyel esnek egymásnak a lisztes konyhaasztalon, hogy a két test már-már fuzionál egymással. Ezt akarom látni a táncosaimtól is. Látni, milyen az, amikor két ember teljes összhangba kerül, és robban – amikor megmutatják magukból egymásnak azt, amit senki másnak. Ahogy a számomra meghatározó francia filozófus, Gilles Deleuze is mondta: az igazi sárm ezekben az öntudatlan pillanatokban kerül a felszínre – lehull az álarc, elvész a kontroll. A táncosaimtól ezért mindig elvárom, hogy valami elementárisan személyeset vigyenek minden darabba, és mégis jussanak el az univerzalitás szintjéig” – fejtette ki Frenák Pál.

A Trafóban látható Hymen című darabjáról is beszélt, melyben megjelennek szexualitástól fűtött táncelemek, de –ahogy Frenák mondja- ez az előadás magasabb szintre emeli az egész kérdéskört. “Adott egy esküvő, amelyre összegyűlik a család. Egy esküvő, amely színtér, ürügy, konfliktus. Egy szituáció, amelyben felszínre tör mindaz, ami a társadalmunk mélyén fortyog. Előítéletek, féltékenység, ellentétek. A saját környezetem, egészen konkrétan egy esküvő ihlette a darabot. Szomorúnak tartom, hogy korunkban akár a saját családunkat is ilyen mélységesen meg tudja osztani az, hogy ki bal- és ki jobboldali – hogy ki cigány és ki nem az. Ezek olyan szakadékok ma, melyek mellett nem tudnak botránycsinálás nélkül elmenni az emberek. A kommunikáció, a figyelem felől közelítek. Az ösztön önmagában semmi sem ér, sőt romboló erővé válhat. (…) Ahhoz is figyelem, meg- és belátás kell persze, hogy felismerjük: mindenkiben ott az egyedi, a különböző, de nem az választ el minket, hogy valaki fekete-e vagy épp fehér. A Hymen a hajszáról is szól, arról, hogy az életünk egy rohanás – nincs időnk elmélyülni, figyelni. Ezt a politika felhasználhatja mindkét irányban: van, hogy egyfajta egyensúlyt teremt és van, hogy kiélezi az ellentéteket, mi pedig manipulálhatóvá válunk. Ha a figyelmünk elterelődik a lényegről, akkor ugyanis egymást marjuk, magunkat és a körülöttünk élőket is felőröljük saját frusztrációinkkal” – magyarázta a koreográfus.

Annak kapcsán, hogy a táncszakmán kívül állónak érzi magát, többek között azt is elmondta: “Egészen furcsa, hogy ebben a kavargó, kaotikus világban az emberek az interneten, titokban, anonim módon élik ki és élik meg a vágyaikat, ám nem képesek szembenézni önmagukkal, így aztán a színházban sem tudnak mit kezdeni a világos, őszinte színpadi megfogalmazással, a nyíltsággal.
Van, hogy egy alkotó stílusa, formanyelve, karaktere előnnyé válik bizonyos közegben, és ugyanaz a jelleg hátránnyá egy másikban. Ha valaki hű marad önmagához és meggyőződésből alkot, az egyszerre hatalmas szabadság és közben egyfajta egyedüllét, kívülállás is” - fogalmazott Frenák Pál.

Hymen

Arról is kérdezték, hogy megmarad-e a Trafó: “Nem tudni, mi lesz a Trafó után – vagy az új Trafóval. Szabó Gyurit három gyerekkel rakták ki az utcára, a házat egészen augusztus 31-ig ideiglenesen megbízott vezetőség irányította. Gyuri a semmiből épített fel valamit, amiből a hazai táncélet majd’ minden tagja profitált – fejlődtünk, alakultunk, éltünk. Ráadásul a Trafóban remek a tér, nincs nagy távolság, be lehet vonni a nézőket. Persze, az Operában is tudnék érdekes darabokat rendezni, ha már ott tartanánk, hogy igazán kortárs előadókat hívnak. Amíg azonban nem tartunk ott, addig küzdünk, ahogyan eddig. Más energiákból dolgozunk a színpadon, mint mások, ezért mindig lesz, akinek ez nem tetszik. Vagy túlságosan, felkavaróan nyíltak vagyunk, vagy épp a perfekcionizmusunkat róják fel. A múltkor beszóltak, hogy túl szépek a táncosaim – pedig ez igazán nem fedi a valóságot. Egyszerűen átlényegülnek az előadás közben, ettől tűnnek olyan szépnek! Számomra ez fontos: mikroszabadságot adni nekik, meghagyni a koreográfiákban azt a kicsi teret, amit nekik kell betölteni” – összegzett Frenák Pál.

A teljes interjút itt olvashatja.

A Hymenről:

„A Hymen valahol a fantázia, az álomvilág és a kőkemény realitás határán egyensúlyoz. Meglepő szcenográfia - egy áttetsző, óriási plexi-medence áll a tánctér közepén - valamint erős fizikalitás és dinamika jellemzi. Egy családi struktúrán belül mutatja be a társadalmi rétegek közti fertőzött kapcsolatrendszert, ám mégsem a család a lényeg, hanem az öt egészen különböző karakter viszonya, az el nem fogadás, a megfelelési kényszer, a kitaszítás, a visszautasítás. Ez pedig egy esküvő keretében talán még érdekesebb, hiszen ott két mikroközösség köti össze az életét. Ma megtörténhet, hogy akár a saját családunkon belül sem beszélhetünk, vitatkozhatunk például lelki, erkölcsi, vagy politikai szemléletkülönbségekről…” - vall Frenák Pál koreográfus az előadásról és annak hátteréről.

A kritikák pedig a következőképpen fogalmaznak a koreográfia kapcsán: „A Frenák Pál Társulat Hymen című új darabja egy szürreális, valamint a koreográfusra oly jellemzően "ideges" esküvői mozgókép. Előhívás előtt, mintha csak az alkotói tudatban zajlana, viszont így is elég sokrétű és sokkoló, a nyersesége és gondolati ziláltsága megkapó.” (Artner Szilvia Sisso, Magyar Narancs)

„Lüktető, harsány, ugyanakkor mélyen borzongató a Frenák Pál Társulat új bemutatója, a Hymen..” (Komjáthy Zsuzsanna, Ellenfény)

A produkció szeptember 6-8 között a a Trafó Kortárs Művészetek Házában látható, szeptember 30-án a VI. Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozó programjában szerepel, majd november közepén nemzetközi turnéra indul, melynek első állomása a Normandiai Őszi Fesztivál és Evreux városa.