Mi és Miskolc, avagy 272307 lépés a város felé címmel mutatja be a megújult miskolci társulat szeptember 7.-én azt az "életút-játékot", amely egy két hetes gyalogtúra alatt született.
Szőcs Artúr rendező a darabról:
2012. június 6-án 14 fiatal alkotóművész indult el a Budapest közelében fekvő Becske faluból, hogy a Cserháton, a Mátrán és a Bükkön keresztül túravezető segítségével két hét alatt Miskolcra gyalogoljanak, majd érkezéskor a Miskolci Nemzeti Színház színészeivel kiegészülve egy előadást hozzanak létre. Ez az egyedi „gyalog-színház” – avagy a színlap szerint: „életútjáték” – elsősorban azt a célt szolgálta, hogy a miskolci színházba szerződő fiatal színészek az út során igazi csapattá, alkotóközösséggé kovácsolódjanak, kicseréljék színházról alkotott véleményüket – és természetesen, hogy olyan maradandó élményeket szerezzenek, amiket beépíthetnek a színházi gyakorlatba.
„A fárasztó, mintegy 160 kilométeres út során folyamatosan anyagot gyűjtöttünk a készülő előadáshoz. Megismertünk helyi legendákat, anekdotákat; megtudtuk, hogy mire büszkék vendéglátóink; mit látnának szívesen színházban; mi a véleményük a túránkról. A gyaloglás során vallomásos monológokat írtunk utunk stációiról, céljáról; a fizikai fájdalomról; szakmai elvárásainkról, örömeinkről, csalódásainkról; arról, hogy mit változtatnánk az életünkben. Az előadás ezeket a tapasztalatokat próbálja egyesíteni és rendhagyó színházi formába önteni. Az egymást követő epizódokat az elmesélt történetek, a megélt szituációk és a színészek gondolatai építik fel. A darab legfőbb kérdése, hogy mások történetein keresztül képesek vagyunk-e jobban megérteni saját élethelyzetünket?
Úgy gondoljuk az előadás gesztusértékű lehet a miskolci közönség felé: igyekeztünk valóban ráérezni ennek az országrésznek a hétköznapi problémáira, és az itt élők életéről közvetlen élmények alapján kívánunk beszélni. Természetesen két hét kevés arra, hogy teljes kép alakuljon ki bennünk ezekről a falvakról, tájakról, emberekről. Ugyanakkor igen erős benyomásokat szereztünk róluk, és kötelességünknek érezzük, hogy a magunk eszközeivel – egy új magyar színdarabon keresztül – valamit visszaadjunk abból, amit e rövid idő alatt kaptunk tőlük.” (Szőcs Artur, rendező)
Arról, hogy a helybeliek mit gondoltak a társulat túrájáról:
„Díjazom. De milyen alkalomból van ez?”
„Az igen! Én nem mennék.”
„Örülök, hogy vannak olyan fiatalok, akik szívből szeretik szórakoztatni az embereket, és örömet okoz nekik, ha valamit átadhatnak másoknak a játékukkal.”
„Miskolcra?! Az nem arra van!”
„Én mennék, csak cipőt váltanék. És hoznám a Máté fiam.”
„Nem mennék veletek, mert az asszony sírna.”
„Nem mindenki vállalkozna erre. Főleg nem színész.”
„Nagyon jó! Egyébként volt már ilyen több is. De ti országos fiatalok vagytok!”
Ez a fotó a minap.hu oldalról való. További fotókat itt talál.
A társulat fiataljai így gondolták túra közben:
Szabó Irén: "Igazából meghökkentő, hogy milyen gyorsan és egyszerűen megyünk bele egy igazán mély beszélgetésbe is egy idegennel. És hogy rohanó világunkban sokszor megmaradunk a csevely szintjén. Félelemből? Nagyon élvezem közös utunkat. Gyönyörű tájak, rengeteg találkozás és fontos élmények. De remélem ez az előadásunkból is ki fog derülni."
Fritz Attila: "Úton lenni és azon belül megtalálni a nyugalmat és aztán megérkezni. Azt hiszem, jelenleg ennél nincs szebb számomra."
Bohoczki Sára: "Jöttem egy nagy adag félelemmel és kíváncsisággal. Mi lesz Miskolcon? Tényleg otthagyom Budapestet? És mindent ami ott van? Hogy fogok beilleszkedni? Szeretnek majd? Jófejnek gondolnak majd? Fontos leszek? Sokáig cipeltem ezeket a gondolatokat a túratáskám mellett. Két naponta 20-25 km... ez nem az a helyzet, amikor az ember megjátszósdit játszik. Mindenki önmaga. Mégis érzek egy kényszert, hogy bekapcsolódjak a KIALEGJOBBFEJMONDOKMÉGEGYPOÉNT versenybe. Nehéz, főleg a mi szakmánkban, letenni az EGO-t egy bokorba, nem tudom, kinek mennyire sikerült. de abban biztos vagyok, hogy mindenkit láttam - ha csak egy kicsit is - nélküle. Társulat született. (Illetve még csak egy fél) Emberekkel találkoztam, akikkel jó lesz játszani, jó együtt élni. Miskolcon! Forrás: Fidelio.hu
Mi és Miskolc, avagy 272307 lépés a város felé
életútjáték
Szereplők: MÁHR ÁGI Jászai-díjas, SERES ILDIKÓ Jászai-díjas, SZEGEDI DEZSŐ Jászai-díjas, RUSZNÁK ANDRÁS, ZAYZON ZSOLT, KOKICS PÉTER, SIMON ZOLTÁN, MOLNÁR GUSZTÁV, SZABÓ IRÉN e.h., BOHOCZKI SÁRA e.h., CZAKÓ JULIANNA e.h., KOSIK ANITA e.h., FRITZ ATTILA e.h., ÓDOR KRISTÓF e.h.
Látványterv: BOZÓKI MARA
Dramaturg: DANCSECS ILDIKÓ, DERES PÉTER
Film: CSERHALMI SÁRA
Ügyelő-Rendezőasszisztens: EGYÜD TÜNDE
Rendező: SZŐCS ARTUR
Bemutató előadás: 2012. szeptember 7., Csarnok