Másfél évvel a Paulinyi Tamás: Bólébál című regényéből készült A fiú a tükörből című előadás bemutatója után a színészek, Makranczi Zalán és Perjés János két hónapos sorozatra indult az ország több börtönébe. Elhatározták, hogy tapasztalataikat a színház hatásáról, a téma – a családon belüli erőszak – „házhoz viteléről” egy börtönnaplóban osztják meg a „külvilággal.” Mert aki egyszer játszott már testközelben az „érintetteknek”, elkezdi másként látni az emberi reakciókat. 3. rész.
Börtönnapló
2012 08. 29. – Veszprém
Perjés János: Már Pécsen is felfedeztem, hogy a fogvatartottak illetve nekünk, a nézők reakciója, viselkedésmódja, egyszóval a kinti világ befurakodása egy felettébb kényes témával, milyen körülmények között zajlik majd. „Amint fent, úgy lent…”Hermész Triszmegisztosz gondolatát használom, és ez ebben a relációban cseppet sem meglepő. Ha többedszer léped át egy Büntetésvégrehajtó Intézet, azaz börtön kapuját, lassan elfelejted, hogy milyen érzés, amikor rád süt a Nap. Hiszen a börtön ablakába soha nem… Mindannyiunk lelki szeme előtt megjelenik a Szökés vagy bármely más amerikai film. A nevelőtiszt szerint mindenhonnan meg lehet szökni, de senki nem próbálja meg Magyarországon. Minek? Sokkal többet veszíthet. Visszatérve a nyitó gondolathoz: felújított épületlánc, csönd és nyugalom mindenhol. Sejtem, hogy az előadás is lemegy zavartalan. Ez a második helyszínünk, ahol élnek a felajánlott lehetőséggel, tehát maradunk beszélgetni a rabokkal. De ne fussunk előre az időben, előbb a kipakolás, amit itt magunk végzünk, a sajnálkozás, hogy az ígéret ellenére nem kapunk szállítási hozzájárulást sem. Itt megköszönöm ismét azoknak, akik Zalánnal és velem vállalták a több hónapos ingyenmunkát: asszisztensünknek, Mohácsi Nórinak, (aki még azt sem hagyta, hogy a tornacipőket itthon dobjam a mosógépbe), Kiss Tibinek, Nikinek és Huszár Zsoltnak, akik a hangbejátszást adják nekünk. Kristóf hajninak, aki a helyi médiát frusztrálja ezzel a börtönös cuccal, vagy mi…Itt épp nem sok sikerrel. Ja, semmi érdeklődés. Csodás, hogy Te elképzelsz valamit, amivel szerinted jobbak lehetünk a világban és jönnek veled, szó nélkül. Köszönet!
Kapunk viszont ebédet, a börtönkoszt ma rántott sajt (tejföllel), gyümölcsleves. Szuper előadás előtt ebédelni, viszont olyan, hogy az ember egy priccs után vágyakozik. Sofőrünk Pécsen el is tűnt hosszabb időre egy cellában. Jézus, most hol van? Zalán rutinosabb, legalább a köretet nem eszi meg. Testkontrollosan soványnak is tűnik.
Tanulva a pécsi körletenként való beültetésből, most nem fekszik be Zalán előre a „mama” színpadi foteljébe. Sokszor játszottuk már a darabot, elkezdeni különösen rémálom, kb. 5 percig beszélek arról, amit majd látnak. Ez megüti a darab ritmusát, tónusát, bemutatja a szereplőket, akiket megelevenítünk. Tehát plasztikusan kell közölni a tudnivalókat a továbbiak megértéséhez, mégis olyan idegállapotot ábrázolva, ami érezteti egy ember elszántságát, aki most belép a házba, ahol a halottai csak arra várnak, hogy az egész múltat rázúdítsák. Ki az, aki ilyen kezdésre kényszeríti a színészt? Ez vagyok itt én. Hát a színpadra átdolgozó. Ez is én vagyok. Nos, minden alkalommal ez a gondolat foglalkoztat, amikor a nézők már bent ülnek, Zalán letakarva a színpadon, én pedig úgy teszek kint, mintha szabadságra indulnék. Ám minden alkalommal megszólal a Most múlik pontosan, és elindulok a darabbeli Wigwam kiszámíthatatlansága felé. Mire odaérek, be is lépek a történetbe és a következő öt percen belül tudom, hogy jönnek-e velem. És általában jönnek. Így van ez szerencsére most is. A mondatok érzelemmentesen, keményebben kopognak, mint egy színházban, de egyenesen nekik szól a történet. Lehetnek hatvanan, ebből tizenöt külön bal oldalt, civilben, ők az újdonsült színjátszók, akik részt szeretnének venni a beszélgetésen is. Egy figura marad meg bennem, egyszerre ölti fel Varró Dani és Ganxsta Zolee ábrázatát. Jól tűrik a darabot, pontosan reagálnak (bravo), a szünetben egy barátságosan kigyúrt fiatalembert vezetnek el (termünk mellett az ügyvédi beszélő, a kihallgató helyiség), aki odaköszön és gratulál. Szavamra, ez a mi díjazásunk ezért.
Készültek nagyon, hogy jövünk és miután az előadás kiajánlójában 15 perc szünet szerepel, hát egy 15 perces gitárjátékkal szerepel egy fogvatartott. Elismerés a nevelőnek, aki gondol arra, hogy egy helyben ülni ennyi ideig nem tudnak. Bár ilyenkor a szünetünk általában csak max. 5 perc, most Zalán boldogan elszalad cigizni, én az egyéb veszprémi vendégjátékunkról és a színházi szokásokról diskurálok a nevelőtiszttel. A hangulat egyébként,a darabbal szólva: „biztatóan kézben tartott”. A beszélgetés ismét rendkívüli élmény. Középkorú, nagyon intelligens úr, egy hófehér hajú néger, aki magyarul jobban és nemesebben fejezi ki magát jónéhány közszereplőnél, és több fiatalember, akiken látszik, hogy energiájukat a testépítésen vezetik le. Nem rossz az eredmény mentálisan sem, hiszen agyban és pszichésen abszolút jól karban tartott emberekkel beszélgetünk. Zalán ilyenkor van leginkább elemében, a világ végére elmenne egy tanító beszélgetésért. Folyik belőle a szó, aszerint, hogy milyen összetételűnek ítéli meg a hallgatóságot. Esküszöm, egyszer felveszem valahogy egy becsempészett diktafonra a bevezetőjét. A hangulat családias, és mint ahogy el is hangzik, tiszteletteljes. Az egyik fiú elmondja, hogy ő is elítéli a családon belüli erőszakot, de nem valószínű, hogy kint tenne ellene. Mi pedig teszünk, és ezért a tiszteletét fejezi ki. Meghatódunk. Megtudjuk azt is, hogy a börtönhierarchiában a családon belüli erőszakot, a nőknél pedig a gyerekeken elkövetett bűntetteken ítélik el a legjobban.
Fotók: thalia.hu
Ez a börtön szándéka szerint „nyitott” intézmény, készségesen megmutatja magából azt, ami jogszabályi keretek között megmutatható. Rendszeresen tartanak az intézetben fiataloknak bűnmegelőzési célú intézetlátogatást. Távlati terveikből idézek: „ A jelenlegi jogi szabályozás a börtönlátogatást 18 év feletti fiataloknak teszi lehetővé. Ez azt jelenti, hogy a klasszikus értelemben vett „fiatalkorú” bűnelkövetést ezekkel a látogatásokkal megelőzni már nem lehet. Mi, börtönben dolgozó szakemberek nap mint nap találkozunk olyan fiatalokkal, akik azért kerülnek rács mögé, mert egy-egy jól induló „buli” után sokszor alkohol és drog hatására elmosódik a gyerekcsíny és a bűnelkövetés közti vékony határ. Megtörtént esetek feldolgozásával szeretnénk a fiatalokat ráébreszteni arra, hogy áldozattá vagy bűnelkövetővé válás csak úgy kerülhető el, ha tisztában vannak cselekményeik jogi következményeivel.”
De vissza a történetbe:
Makranczi Zalán szubjektív börtönbeszámolója:
Kedves Naplóm!
Grafomán pajtásod megint jelentkezik. Egyrészt kötelességből, másrészt gondolatmegosztás céljából. Ma két bejegyzést is meg kell írnom, mert hétfőn a pécsi börtönben voltunk és – mindenféle élethelyzetből adódóan (plusz lustaság, lássuk be) – még annak az élménynek a feldolgozása sem került papírra…
Na, hogy az elején kezdjem – mert biztos egy fél ország a körmét rágja – a szokásos tíz perc késésem megvolt. Pipa. Nem tudom levon-e a teljesítmény értékéből, hogy Jánossal együtt késtünk, vagy hozzáad, de számszakilag ennyi volt. Az út részletezését elhagynám, mert egy elmebeteg játékkal telt, amit letöltöttem a telefonomra, inkább a lényeggel kezdem:
…és akkor megérkeztünk a veszprémi börtön területére, ami kívülről inkább hasonlít raktárra (átadva 2004), mint büntetés-végrehajtási intézetre. Logikus, áttekinthető, egyszerű (-nek tűnik). Sitty-sutty bepakoltunk, díszletet építettünk. És maradt idő, a látogatók és dolgozók számára fenntartott kijárattól nem messze, megtekinteni a börtön állandó kiállítását. Elképesztő. Hogy a bent lévők mi energiát fektetnek abba, hogy alkohol, cigi, mobiltelefon birtokába jussanak. Hihetetlen. Mobiltelefon borotvahabos flakonba rejtve? És ha megnyomod a gombját, normálisan jön belőle a borotvahab??? Tetris játék, tudsz rajta játszani, de egy gomb kombináció benyomásával mobiltelefon lesz! Oké, hogy csak egy darab fix számot tud hívni, de akkor is! Ennyi agyalással már rég felépíthettünk volna a Marson egy atomerőművet! És ezek csak azok, akik lebuktak! Hogy juttathatták be azok a cuccot, akik még nem? Erre mondta egy fegyőr, hogy kullognak az elítéltek után. Mint a tudósok. Bújják a sok sci-fi könyvet, mert amit az írói fantázia létrehoz…na, arra keresik a megoldást. És most ne gondoljunk abba bele, hogy Verne vagy Asimov mikor élt és alkotott…és hogy a mikrohullámú sütő elvén működő katonai kütyüket (állítólag) már a II. világháború idején alkalmazták. Inkább ugorgyunk, mondta az a vak ipse a híres magyar izében. Ja, az egyik fontos dolog: a veszprémi börtönnek női parancsnoka van. Azt elfelejtettem megkérdezni – de János biztos utánanéz és az ő naplójában tuti benne lesz (nem néztem még utána. János), hogy ő-e az egyetlen. De Pécsen azt mondták, ő volt az Első Magyar Börtönparancsnok Asszony. Ez a nem mindegy! Találkoztunk vele. Nagyon kedves, nagyon aranyos, ízig-vérig nő, de nem szívesen tennék rossz megjegyzést a közelében. Civilben, az utcán meg nem mondanám, hogy mi a foglalkozása, talán odabent sem, csak ha az ember a szemébe néz…ha kell, kőkemény. Nagyon érdekes nő.
És ez – persze lehet, hogy csak én képzelem be, valahogy a börtönön is nyomot hagy. Elnézést a hasonlatért, nézzük a pozitív értelmében, de igaz lehet a mondás, miszerint: „Fejétől bűzlik a hal.” Valahogy az egész bent tartózkodás alatt azt lehetett érezni, hogy a bent lévők nem eleve elcseszett emberek, hanem emberek, akik hülyeséget (rossz dolgot) csináltak, jóvátehetetlen dolgot követtek el, amit ha meg akarnak bánni, és valami mást kezdenének: a lehetőség adott. Csak egy példa, amivel érzékeltethetem a dolgot. Amíg ültek be az emberek, valamint az előadás szünetében az egyik elítélt végig gitározott. Egyfelől lehetőség volt neki, másfelől nem csak az volt, hogy ezalatt a holtidő alatt csak ültek és néztek ki a fejükből. Az előadás rendben lement, némi beszólással tarkítva – amit én szeretek, pláne, ha a történéseket kommentálja, mint jelen esetben. Visszaszólni mérsékelten mertem, mert az illető kb. 80 kilóval nehezebb volt nálam és másfél fejjel magasabb. (Tudja az ember már, hogy hol vannak a határai!) Előadás után ott maradtak vagy huszan, velük beszélgettünk. (Üzenem a szakmabelieknek, hogy ha valami véletlen folytán Mundruczó Kornélt és Fábián Gábort egyszerre elrabolnák az UFÓK, hasonmásuk Veszprémben várja a szabadulást.) Megdöbbentő volt a hasonlóság. Megszólalásig…A különbség csak annyi, hogy a két hasonmásnak ránézésre hatvanas bicepsze van….de ezt majd kimagyarázzuk valahogy. Ők amúgy a börtön színházi különítménye. Három próbával összehoztak egy augusztus 20-i műsort. Váo! Megírástól a színrevitelig!!!Meg akartam kérdezni, hogy csak ezt az egy műsort csinálták-e, rendes színdarabbal nem próbálkoztak-e eddig. Hm. A kérdés a következőképpen alakult:
- Ismertétek egymást előtte is? Dolgoztatok együtt?
Finoman szólva is pofán röhögtek. Egy börtönben tényleg vidám kérdés. Ilyen az, amikor az ember szája gyorsabban jár, mit az agya. Mindenesetre teljes egyetértésben váltunk el. Ez a világ el van cseszve. Majd szabadulás utánra gondolva felajánlották a segítségüket. Együtt a családon belüli erőszak ellen. Lelki szemeim előtt megjelent egy emberekből álló ék. Mi, Jánossal állunk elől…mögöttünk ők…reszkessenek a családon belüli erőszak tevők!