Őze Áron a Népszabadságnak beszélt a Magyar Színház helyzetéről, az utóbbi időszak meghatározó lépéseiről az intézményben és azokról az áldozatokról, amelyeket meghoztak a további működés érdekében.
Arról, hogy több elbocsátott színésze pert nyert a színház ellen, Őze Áron elmondta: “Csak első fokon nyerték meg, hátravan még a második. 252 tagú volt a társulat, mikor átvettem, és most 131-en vagyunk. 7-8 munkajogi per nem rossz arány. Az igazsághoz tartozik: üres gazdasági hivatallal, bérszámfejlesztéssel és munkaüggyel kaptuk meg a színházat, évtizedekre visszamenőleg nyoma veszett az iratoknak, például a szerződéseknek” – nyilatkozta Őze Áron a Népszabadságnak. Annak kapcsán, hogy Mihályi Győző azt állítja, őt úgy rúgta ki, hogy megszüntette a szakszervezetet, Őze elárulta: “A szakszervezetet nem lehet megszüntetni. Mihályi Győző valóban szakszervezeti elnök volt, és ez egyfajta védettséget jelentett neki. De ez a pozíció neki csak ezt jelentette; és könnyen utánajártam, a munkája mennyire felel meg a tagságnak, amely később le is váltotta. Igaz, ez további évnyi védettséget adott volna, de vállaltam a munkajogi pert. A szakszervezeti munka nem szólt másról: hogyan osztják le bizonyos körökben a színház két üdülőjét – az aktív tagok kizárásával. Egyébként a siófoki üdülőt visszaadtuk az államnak, cserébe lett a színháznak olyan liftje, amelyhez nem kell kezelő” – számolt be az igazgató, aki nemrég az örökös tagságot is megszüntette és ezt levélben tudatta hat művésszel.
“1989 óta létezik a Nemzeti Színház örökös tagsága. Egy alapítvány működteti, és a színház saját költségvetésből állja az összes költségét. 2000 óta nem ez a színház a Nemzeti, de minden, ami teher, itt maradt. Kértük a minisztérium állásfoglalását az örökös tagságról. Ekkor jött egy államháztartási törvényre hivatkozó levél: költségvetési intézményünk szüntesse meg alapítványi tevékenységeit. Ezt írtuk meg a tagoknak, de azt nem, hogy a cím is megszűnik” – magyarázta Őze Áron, aki arról is szólt, hogy a színiakadémiát kiszervezték, de továbbra is működtetik.
Az irreális szerződési kötelezettségek ellenére a rendteremtés nagyján már túl vannak az igazgató szerint, hiszen a feltorlódott adósságállomány felét, 70 milliót, már letornázták. A felvetésre, miszerint a Játékszín nem volt veszteséges, mégis bezárták, Őze úgy reagált: “A mi épületünk állami tulajdon. A Játékszín és a Budapesti Kamara helye kerületi és fővárosi bérlemény. Mi azért maradhatunk talpon, mert ezzel az épülettel egyelőre – költségvetési szempontból – nem lehet mást csinálni. De ha kinézi mondjuk egy bank, akkor nekünk annyi” – fogalmazott az igazgató, aki úgy látja, ha rendeződik az adósságállomány, 2013-ban új időszámítást kezdhetnek.
“Szerintem csalogató Berg Judittól a Rumini, Mark Twaintől a Tom Sawyer, Lázár Ervintől A kisfiú meg az oroszlánok, Janikovszky Évától az Égigérő fű és az Alföldi Róbert rendezte Kőműves Kelemen. A 80 személyes stúdióban maradnak a művészszínházi produkciók” – tette hozzá Őze, aki Szabó Borbála dramaturggal azon dolgozik, hogy generációs felépítésben elkészüljön a családi színházi repertoár.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.