Az alábbiakban Mihályi Győző a Magyar Színház egykori színészének nyílt levelét közöljük. Őze Áron legutóbbi nyilatkozatára reagál, melyben az igazgató arról is beszélt, miként vált meg a színház Mihályitól.
Előzmények:
1. Júliusban pert nyert a Magyar Színház ellen Mihályi Győző, Nagyváradi Erzsébet és hét további színházi dolgozó. Az egykori szakszervezeti vezető, Mihályi Győző négy évvel nyugdíjazása előtt távozott. Erről így beszélt a Blikknek: “Állítólag létszámleépítésre volt szükség, de nagyon rosszulesett, hogy sok közös főszerep után mutatott nekem ajtót Őze Áron. Ilyenkor inkább emelni szoktak a fizetésen” – nyilatkozta a színész.
2. Szeptember 12.-én, Őze Áron a Népszabadságnak elmondta, több elbocsátott színésze pert nyert a színház ellen. “Csak első fokon nyerték meg, hátravan még a második. 252 tagú volt a társulat, mikor átvettem, és most 131-en vagyunk. 7-8 munkajogi per nem rossz arány. Az igazsághoz tartozik: üres gazdasági hivatallal, bérszámfejlesztéssel és munkaüggyel kaptuk meg a színházat, évtizedekre visszamenőleg nyoma veszett az iratoknak, például a szerződéseknek” – nyilatkozta Őze Áron. Annak kapcsán, hogy Mihályi Győző azt állítja, őt úgy rúgta ki, hogy megszüntette a szakszervezetet, Őze Áron elárulta: “A szakszervezetet nem lehet megszüntetni. Mihályi Győző valóban szakszervezeti elnök volt, és ez egyfajta védettséget jelentett neki. De ez a pozíció neki csak ezt jelentette; és könnyen utánajártam, a munkája mennyire felel meg a tagságnak, amely később le is váltotta. Igaz, ez további évnyi védettséget adott volna, de vállaltam a munkajogi pert. A szakszervezeti munka nem szólt másról: hogyan osztják le bizonyos körökben a színház két üdülőjét – az aktív tagok kizárásával. Egyébként a siófoki üdülőt visszaadtuk az államnak, cserébe lett a színháznak olyan liftje, amelyhez nem kell kezelő” – számolt be az igazgató, aki nemrég az örökös tagságot is megszüntette és ezt levélben tudatta hat művésszel.
Mihályi Győző levele:
Tisztelt volt kollégám!
A Népszabadságban a napokban megjelent nyilatkozatodhoz szeretném hozzáfűzni a következőket:
1995 óta a József Attila Színház Alapszervezetének titkára, 2002 óta a Pesti Magyar Színház Alapszervezetének elnöke vagyok, közben az Országos Elnökségnek is tagja lettem, melynek jelenleg alelnöki funkcióját töltöm be. Természetesen nem nyilatkoztam olyat, hogy megszűntették a szakszervezetet, sajnálatos elírás történhetett, ha a szakszervezet megszűnt volna, arról nagy valószínűséggel én is tudnék…
Kérlek, hogy a szakszervezeti munkám megítélését bízzuk a tagságra.. . Ahogy az elnökségi posztról való leváltásom megtörtént, a következő napon már várt a felmondásom a titkárságon. A két aktus között mindössze egy, azaz egy(!)nap telt el, ez véleményem szerint nem lehet véletlen egybeesés.
A pert nem csak magam miatt, hanem minden szakszervezeti vezető érdekében indítottam, hogy bizonyítsam, igenis jár védettség mindazoknak, akik fellépnek a társulat érdekében és emiatt esetleg szembe kerülnek a vezetőséggel.
Valóban nem tudok mit kezdeni azzal a megnyilatkozással, ami a Kollektív Szerződés tárgyalásának alkalmával hangzott el, amely szerint művészeket reggel nyolc órától is be lehetne rendelni, mert így meglenne a napi nyolc óra munkaidejük. Ezt színház,- és művészetellenesnek tartom. Ehhez csatolhatnám a Színházi Társaságnak az egyik neves díszlettervezőnk panaszára érkezett véleményét is…
Végezetük Siófok…
Ezt az üdülőt még Gobbi Hilda harcolta ki az 50-es években a Nemzeti Színház művészeinek. Az évtizedek alatt az épület erőteljesen leromlott, mostanában nyugdíjasok, varrodai, irodai dolgozók, cipészek és 6-7 színész használta nyári pihenésre. Az új vezetőség érkezésével 60 év után először nem nyaralhattak itt a színház dolgozói. Szakszervezeti vívmányként könyvelhető el, hogy nyugdíjasaink elő-, és utószezonban egy hetet ingyen tölthettek a Balaton partján. Az épület üzemeltetéséhez a szakszervezetnek semmi köze nem volt, a színház kezelésében állt az üdülő (mivel a színház öröksége, tulajdonképpen ajándék elődeinktől), így a szakszervezet mindössze annyit próbált elintézni, hogy a mindenkori gazdasági igazgató 2000 ft/fő/éjszaka alatt tartsa a saját dolgozó által fizetett térítést. Ezek az emberek főként kiskeresetűek, végigdolgozták az egész évet hozzájárultak a színházi sikerekhez és ezt az üdülőt tudták megfizetni. Nem vall igazán nagy szociális érzékenységre ennek a nyaralási lehetőségnek a megvonása.
Hozzátenném: ennek az üdülőnek a fenntartása annyi pénzbe került, mintha két szülő havi 200 ezer forintból ezer forintért vesz fagyit a gyerekeinek. Ez a több száz milliós költségvetésnek mindössze 0,5 %-a. Ebből a fagyiból vett a színház egy új liftet. Gratulálok.
Ahogy fogalmaztál: „ Mentjük, ami menthető, ami érték.” Kedves Áron, szerencsére az értékek megőrzése megtörténik akkor is, ha az Örökös Tagoknak járó díjat megvonjátok, mert ezek a művészek továbbra is előkelő helyet foglalnak majd el a szívünkben. Lásd.: Béres Ilona, Csernus Mariann, Moór Marianna, Csurka László, Fülöp Zsigmond, Pápai Erzsi és Kohut Magda…
Azért kérem, hogy a kollégáim érdekében még egyszer tájékozódj az ügyben, mert információim szerint az Örökös Tagságért járó összeget a Minisztérium elkülönítve, célirányosan utalta a színház számlájára, s amelyet így a színház kizárólagosan csak erre fordíthat(na).
Tisztelettel: Mihályi Győző, a Pesti Magyra Színház volt társulati tagja, a SziDoSz alelnöke
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.