"A mű, amiről hallgatnak: nincs" - Tompa Andrea mesélt

A Magyar Narancs készített interjút Tompa Andrea színházi kritikussal, a Kritikusok Céhének elnökével a vasárnapi Kritikusdíj-átadó elé. Lapszemle.

A Magyar Narancs interjújából:

A kérdésre, vannak-e irányzatok a magyar színikritikában, Tompa Andrea elmondta, inkább stílusokról, lapokról és egyes kritikusokról lehetne. Úgy véli, egy napilapban nem lehet elmélyült, nagy terjedelmű kritikát írni, ahogy egy szakmai lapba sem csipkelődő stílusú blogbejegyzést. "Ugyanakkor a kritikusi magatartások erősen hagyományozódnak: az idősebb nemzedék magatartása, gyakran indulata vagy akár egója is átöröklődik, ahogy a higgadtabb, hidegebb elemzési stílus is" - tette hozzá. Véleménye szerint ma egy fiatal kritikusnak esélye sincs "megcsinálnia magát".
"A kritika ablak: bent van, de kinéz, külső, de belelát, egyszóval kommunikál, a közönséggel és magával a színházzal" - fogalmazott Tompa Andrea, aki szerint a mű, amiről hallgatnak: nincs.

Fotó: eMasa.hu / Bakró Nagy Ferenc

"Egy több mint 60  kritikust tömörítő szervezetet ismerve (Kritikusok Céhe) azt látom, sokféle gondolkodás van, de ez inkább temperamentum és emberi alkat kérdése. Abban is megmutatkozik, hogyan akarunk problémákat megoldani. (...)  A hasadt állapotok szerintem sokkal jellemzőbbek a színházi szakmára vagy az egész kulturális közegre, mint egy ilyen mikroközösségre" - vélte.

A kritikus elmesélte, két éve egy díjátadón látta, ahogy két színházi ember, aki évek óta nem állt szóba egymással, egy pohár borral a kezében vitatkozik. "Most is azt szeretném, hogy amikor a Nemzeti Színházban átadjuk a díjakat, mindenki ott legyen, Vidnyánszky Attilától Schilling Árpádig. Úgy tudom, egyikőjük sem lesz ott" - számolt be Tompa Andrea, aki arról is beszélt, hogy a CÉH legfontosabb munkája márciusban egy Hungarian showcase lesz.

A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.