A debreceni Csokonai Színház igazgatója és a Magyar Teátrumi Társaság elnöke, a Kaposvári Egyetem Színházi Intézetének vezetője a 168 órának nyilatkozott. Lapszemle.
A kérdésre, adott-e tanácsot a Játékszín, a Budapesti Kamara bezárása vagy az Új Színház ügyében, Vidnyánszky Attila úgy felelt: “Nem! Akik nem szeretnek a szakmából, hajlamosak túldimenzionálni a személyemet. Igaz, a Magyar Teátrumi Társaság elnökeként sok mindenben részt veszek. Örülök, hogy részese lehettem a nemrég életbe lépett előadó-művészeti törvény módosításának: ez védettséget jelent a társulatoknak, erősítheti a jelenlegi struktúrát. Most az új besorolású színházak támogatási rendszerén dolgozunk. Ugyanakkor a Játékszín és a Budapesti Kamara esetét kudarcként élem meg: bezárásuk ellen az utolsó pillanatig érveltem. Egy ilyen döntés mindig katasztrófa. Az Operában is akkor álltam fel, amikor az Erkel kapujára lakat került. Különben a "szakmai összetartásról" az is sokat elárul, hogy még neves kritikustól is olvastam: nem kell sajnálni, hogy bezárják a Kamarát. Az Új Színház történései kapcsán pedig már az elején jeleztem: átgondolatlan a váltás, számos káros következménye lehet” – nyilatkozta Vidnyánszky Attila, aki úgy látja, erősíteni kellene a színészeknek, a szakma más képviselőinek a társadalmi presztízsét - a szakmai szemlék újragondolásától az egységes érdekvédelem kialakításáig. “De most - talán azzal összefüggésben, hogy tanítani kezdtem Kaposvárott - a kaotikus képzési rendszer átalakítását látom a legsürgetőbbnek, főképp az elburjánzó, középfokú "szakmai iskolák" miatt. A változáshoz széles szakmai körben kell szót értenünk. Vannak, akik a pénz- és presztízsvesztés miatt már a sír szélére kalibrálják a szakmát” – hívta fel a figyelmet Vidnyánszky.
A felvetés kapcsán, miszerint a vidéki színházak legtöbbjét a Magyar Teátrumi Társaság tagjai vették át, Vidnyánszky arról számolt be, szerinte javult a minőség, bár a szakma egy része ezt csak a Cseke Péter vezette kecskeméti Katona József Színház esetében ismeri el. “Talán nem véletlenül: jelenleg ott vendégeskedik a legtöbb baloldalinak, liberálisnak könyvelt rendező. (…) A Magyar Teátrumi Társaság a hasonló elveket valló alkotókból áll össze. Ők azonban nem feltétlenül azonos utakat járó színházakhoz tartoznak” – tette hozzá.
A független szféráról is szót ejtett. “A színházkultúrának ugyancsak részei a független műhelyek, s azon a lehetetlen helyzeten változtatni is kell, hogy csak az utolsó utáni pillanatban tudják meg, mennyi pályázati pénzből gazdálkodhatnak. Ám a magyar kőszínházi struktúra igazi kincs: foggal-körömmel védendő. Létezése nem relativizálható, hiszen ha a jelenlegi helyzetben valaki elhinti, hogy egy vidéki színház társulat nélkül is fenntartható, a helyi politika azonnal megszünteti a társulatot. A módosított törvény ezért is írja elő: csak az a színház kerülhet kiemelt - támogatásra jogosult - kategóriába, amelyik önálló társulattal rendelkezik. A rendszerváltás idején Zsámbéki Gáborék egyszer már megvédték ezt a struktúrát. Most ismét sikerült, amire büszke vagyok” – fejtette ki Vidnyánszky.
Arról is beszélt, hogy úgy gondolja, a művészek talán szabadabbá lettek azáltal, hogy a Magyar Teátrumi Társaság színrelépésével kétpólusúvá vált a színházi világ. A politikával való viszonyáról pedig így szólt: “Nem voltam, soha nem is leszek párttag. Az elveimhez, a gondolataimhoz, a szakmához vagyok hű. Nem érzem jól magam, amikor ezeket megpróbálják valamiképpen "összegabalyítani" a politikával. Hárítom is az ilyen helyzeteket, miközben soha nem tagadom meg a világnézetemet” – magyarázta Vidnyánszky, aki úgy találja, nem arra született, hogy ilyen aktivitással vesse magát a színházat érintő társadalmi, közéleti ügyekbe, de úgy érezte, elérkezett egy olyan helyzet, amelyben ezt is vállalnia kellett.
A kérdésre, fog-e pályázni a Nemzeti Színházra, elmondta, érzelmileg még eltartja magától a kérdést. “A Nemzetit változatlanul az ország legfontosabb színházának tartom, s azt hiszem, munkám beteljesülése volna, ha vezethetném egyszer. De most más fontos feladataim vannak” – közölte Vidnyánszky Attila a 168 órával.