Akiknek a mozdulat a költészetük - Interjú Ladjánszki Mártával

„Őszinte, tiszta forrásból építkező, nyitott embereket szeretnénk bemutatni, akiknek a mozdulat és a színház a költészetük" - mondja  Ladjánszki Márta, az 

L1danceFest főszervezője. Koltai Viktória interjúja.

MU: Az idei L1danceFestnek van-e valami sajátos tematikája? Mi alapján kerültek kiválasztásra az egyes előadások? Alkotnak-e együtt valamiféle "közös halmazt"?

Ladjánszki Márta L1danceFest - főszervező: Minden évben olyan vendégeket hívunk meg, akik felkeltik az érdekődésünket művészként, alkotóként, nézőként. Kollégáimmal - Ádám Andreával és Varga Zsolttal - az elmúlt két évben nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy élőben láthassunk minél több előadást. Ezekre elsősorban olyan seregszemléken került sor, ahol néhány nap leforgása alatt 20-30 produkciót lehet megnézni az adott nemzet vagy régió táncelőadásaiból. Persze sokszor ezeken kívül eső darabokra esik végül a választásunk, hiszen nem egyszer az amúgy érdekesnek, izgalmasnak mondható előadások kimaradnak egy ilyen szemle műsorából. Ugyanakkor, ha személyesen látogatunk el más országokba, egyúttal lehetőségünk nyílik arra is, hogy személyes kapcsolatokat építsünk ki és találkozhassunk az alkotókkal.
A fesztiválunknak nincs előre eltervezett tematikája. Az L1danceFest keretein belül jellemzően olyan összművészeti előadásokat láthat a közönség, ahol a tánc mint fogalom van jelen, de sok szempontból megközelíthető: úgymint vizualitás, fény, fizikalitás, zeneiség, nézőközeliség. Alapelvünk, hogy olyan tehetséges, minőséget létrehozó alkotókat és előadásokat mutassunk meg, akik még nem jártak Magyarországon, és amelyeket nem ismer annyira a hazai közönség.
Ugyancsak lényeges szempont minden évben, hogy a nemzetközi produkciók mellett magyar előadásoknak is lehetőséget teremtsünk a bemutatkozásra. Egy ilyen fesztivál keretein belül történő megjelenés egészen más fórumot, figyelmet és követést biztosít, mint csupán egy „egyke” előadás.
Az idei fesztiválunk is a DNA Continuum program keretében valósul meg, ami annyit jelent, hogy az elmúlt három évben az L1 Egyesület magyarországi partnerként egy nemzetközi együttműködésben, EU-s támogatással szervezett programokat. Ennek kiemelkedő hazai eseménye az L1danceFest, s így a partnerországokból különös figyelemmel válogatunk.

MU: Ízelítőképpen mit emelnél ki az idei kínálatból?

Ladjánszki Márta: Idén is nagyon sok produkcióra lehet számítani. Mindegyik más stílusú, más hangulatot ébresztget a nézőben. Egy régi vágyam is teljesülni fog: az előadásokat követően fél-fél órában az adott darab alkotóival lehet majd kötetlenül csevegni, megnyitni egy olyan csatornát az egymásra figyelésben, amire ritkán adatik lehetőség. Beszélgetés, nem pedig kritizálás. Kíváncsiság és megismerés, nem pedig kioktatás és távolságtartás. Ezek nagyon fontos gerincét adják az eseménynek.
Mindezt segíti majd a DanceScript címet viselő szakmai kísérőprogram is, ahol Magyarország mellett Szlovákia, Lengyelország, Csehország és Horvátország szakértői vezetnek kurzust a tánckritika-írásról. Ide előzetes jelentkezés és válogatás alapján lehetett bekerülni.
A résztvevőkkel és szakértőkkel minden nap találkozhatnak majd az érdeklődők. A fesztivál zárásaként ők is beszámolnak a tevékenységükről, a programsorozat ideje alatt pedig folyamatosan blogot vezetnek, természetesen angolul.
Az eseményeket a fentieken kívül három workshop is kíséri: Joe Alegadóé, aki limón alapú modern táncot oktat, a Me and the Machine nevű brit társulaté, akik vizuális munkájuk rejtelmeibe vezetik be az érdeklődőket, valamint Maik Riebort improvizációs kurzusa.


MU: Az előző évekhez képest mi minden változott? Mitől lesz más az idei L1danceFest?

Ladjánszki Márta: A fesztivál minden évben ünnepli a testet és a gondolatot, ez idén is jellemző lesz. Ünnepli az alkotókat és fellépőket, akik színházcsinálással figyelmet, fókuszt és felfedezést adnak a nézőknek.
Ritkán szoktam rigmusokat használni, de a kérdés alapján bevillant egy idézet Herakleitosztól:
“No man ever steps in the same river twice, for it`s not the same river and he`s not the same man.
This universe, which is the same for all, has not been made by any god or man, but it always has been, is, and will be an ever-living fire, kindling itself by regular measures and going out by regular measures.” (Ford.: „Egyetlen ember sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba, mert az már nem ugyanaz a folyó, és ő már nem ugyanaz az ember. Ezt a kozmoszt itt, amely ugyanaz mindenkinek, sem isten, sem ember nem alkotta senki, hanem volt mindig, és van, és lesz, örökké élő tűz, amely fellobban mértékre és kialszik mértékre.”)

MU: Hogyan telnek a szervezés kapcsán a napjaid? Mióta készülsz az idei L1danceFestre?

Ladjánszki Márta: A fesztivál megszervezése hosszadalmas előkészületet igényel, amit harmadik éve Ádám Andreával végzünk. Ő eleinte részfeladatokba csatlakozott be, aztán az utóbbi két évben szervezőtársammá avanzsált, aminek nagyon örültem.
 Egy ilyen 5 napos fesztivál előkészületeit már egy évvel korábban meg kell kezdeni a pályázatok, a konkrét egyeztetések, alkuk és kivitelezések kapcsán. Mivel egyre nagyobb arányban látunk vendégül külföldieket, sok-sok együttműködésre van szükségünk, anyagi és nem anyagi segítségre, mert mi ezt szinte társadalmi munkában végezzük, ugyanakkor az utazásra, szállásra, promócióra, a helyszínekre és nem utolsó sorban az előadások gázsijára mind-mind költeni kell.
Nagyon sokan azért jönnek el a fesztiválunkra, mert személyes kapcsolat fűz minket össze, s ezáltal el tudjuk érni, hogy baráti áron lépjenek fel nálunk. Ennek viszont az is feltétele, hogy kellő idő, energia és anyagi befektetés árán találkozunk velük, egész évben tartjuk a kapcsolatot, és figyeljük a művészek újabb és újabb munkáit. Ez egy olyan hatalmas szervezési munka, különösen egy ilyen kis non-profit szervezet életében, amit csak hittel és lelkesedéssel lehet csinálni.
Mindezt persze megnehezíti, hogy én mindeközben az alkotói pályámat is folytatni szeretném, s bizony erre is figyelnem kell. Az utóbbi időben a számítógép mögötti munka sokkal nagyobb százalékban tette ki az időmet és energiáimat. Ezen a jövőben szeretnék változtatni, mert érezni akarom újra az alkotási folyamat örömeit is.

MU: Észrevehető-e valamilyen speciális trend az európai kortárs táncműfajban? Mi foglalkoztatja mostanság leginkább a táncosokat? Vannak-e olyan témák, amelyek országhatárokon átívelnek?

Ladjánszki Márta: Nem merném azt állítani, hogy képes vagyok a teljes palettát úgy átlátni, hogy kellően pontos választ tudjak adni erre a kérdésre, bár nagyon sok hazai és egyre több külföldi előadást, előadót van szerencsém megismerni. Szerintem mindenki a saját maga útját követi, és sokszor észre sem veszi, hogy már bele is került egy valaki által már feltalált, kitalált stílusba, mégis magáénak, egyedinek gondolja azt. Ez jellemző a ma emberére. Mindent magához köt, kisajátít. Nagyon ritkán találkozom olyan alkotóval, aki tényleg különleges, egyedi világot képes létrehozni, ami valóban sokkal nehezebb, mint belesimulni egy már létező formanyelvbe. Ami itthon egyedinek tűnhet, annak már vannak máshol lenyomatai. Nehéz egyedit alkotni, mégis hiszek abban, hogy aki kész önmagát feltárni és megmutatni (akár a gondolatai, akár a testtudata révén), képes önmagával szembenézni és önmagában elmerülni, annak ez sikerülhet. Ez viszont olyasvalami, amit nem lehet tanulni, tanítani, ezzel születni kell. Mi ilyen alkotókat igyekszünk megmutatni. Őszinte, tiszta forrásból építkező, nyitott embereket, akiknek a mozdulat és a színház a költészetük.

MU: Ha valaki teljesítené egy kívánságodat a most következő évadra vonatkozóan, mi lenne az?

Ladjánszki Márta: Szeretném az L1 Egyesületet a kiemelten támogatott szervezetek között tudni, ahol az aktív tagság mozdítja előre a dolgokat, és inspirálólag hat mindannyiunkra, hogy közösen mutatkozzunk meg az (el)egységben bízva, a különbségeket elfogadva.