Valló Péter, Kossuth-díjas rendező az idei évadban is visszatért a veszprémi Petőfi Színházba, ahol Kisfaludy Károly Csalódások című darabját állította színpadra. Ennek kapcsán mesélt a naplo-online-nak. Lapszemle és fotók.
Valló Péter a Csalódások kapcsán nyilatkozott:
A Kisfaludy mű kapcsán elmondta, “az egész magyar drámairodalom mostohagyerek; sok szerzőt nem ismerünk, nem pártolja, nem tartja életben őket senki”. Valló szerint Kisfaludy is az elfeledett szerzők közé tartozik. A veszprémi előadással azt próbálja bizonyítani, hogy a 19. századi magyar társadalomnak ugyanazok a problémái, mint a mainak. “Amikor elkezdünk arról gondolkodni, hogyan kell egy színházat megtölteni olyan tartalommal, ami nem űzi el a közönséget, mégis hozzászól mostani önmagunkhoz, meg kell próbálni ezeket a szerzőket az ütközetbe bevonni” – vélekedett Valló Péter, aki legutóbb Jane Austen Értelem és érzelem című művét vitte színre Veszprémben, amit beválogattak a Pécsi Országos Színházi Találkozó programjába.
“Soha nem voltam egy fesztiválrajongó ember. Az az ember érzése, hogy az egy másik fajta művészet. Bonyolult kérdéseket érint, elitkultúra, tömegkultúra, a hétköznapi vagy ünnepi, magas művészet vagy közönségcsalogató művészet kérdését. Azt utálom a legjobban, hogy valami, ami a létezéséért küszködik, ennyire át lett politizálva. Számomra a színház szolgáltatás, amely arra szolgál, hogy kicsikét élhetőbbé, tartalmasabbá, értelmesebbé tegye a emberek életét. Ez nem jelenti azt, hogy a színház nem politizál, persze, hogy politizál, állást foglal sok kérdésben. Az a színház feladata, hogy hozzá szóljon a társadalom problémáihoz, de én nem szívesen veszek részt politikai csatákban. Azért, mert egyik oldalnak sincs igaza” – fogalmazott Valló Péter.
“Amikor a külső körülmények nem kedveznek, még több belső erőre van szükség, hogy az embernek megmaradjon a hite és elszántsága, hogy márpedig ezt érdemes és kell csinálni. A magyar színházművészet és általában a művészetek átvészelik a nehézségeket. (…) Az európai történelemben sokszor évtizedekre be volt tiltva a színház: Oliver Cromwell alatt nyolcvan évig Angliában, Savonarola alatt Firenzében negyven évig. A színház akkor is előjön, ha bedöngöljük a földbe, mert az embereknek van egy igénye a közös élményekre. Ebben kell bízni most, amikor minden más fontosabb, mint a kultúra” – nyilatkozta a rendező. A teljes interjút itt olvashatja.
Melczer Zsolt fotóriporter képeiből:
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
Itt olvashatják Valló Péterrel készült nyári interjúnkat" Nem kell szerelembe esni" címmel.
Forrás: naplo-online.hu, Veszprémi Petőfi Színház, Színház.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.