A herceg - Hajnóczy Péter ősbemutató Szegeden

Ábrahám és Izsák bibliai története jelenik meg Hajnóczy Péter A herceg című monodrámájában, amelynek ősbemutatóját kedden tartják a szegedi Régi Zsinagógában.

A rendező az MTI-nek nyilatkozott

Balog József, a darab rendezője a főpróba előtt az MTI-nek felidézte, hogy Hajnóczy Péter író érdeklődése utolsó korszakában a színház felé fordult. Megírta Dinamit című egyfelvonásosát, amelyet a már korábban elhunyt Latinovits Zoltánnak ajánlott, és megszületett A herceg című monodráma is. A két darabot - amelyet sokan nem tartanak igazán színpadra alkalmasnak - a Szépirodalmi Kiadó már csak a szerző halála után, 1982-ben jelentette meg.
Hajnóczy Péter egyszer megemlítette, hogy Paál István, a Szegedi Egyetemi Színpad legendás rendezője lenne talán az, aki színpadra tudná állítani A herceget, és előkerült egy levél is, amelyben a művész méltatta a drámát - mondta Balog József.
A "hitvitázó" monodrámában megjelenik Ábrahám és Izsák bibliai története, de felbukkannak benne a Hajnóczy Péter betegségéről fölállított orvosi diagnózis részletei is. A szerző szembeállítja az Isten létezésébe vetett hitet azzal a bizonyossággal, hogy valaki tudja, Isten létezik - fogalmazott a rendező. Hozzátette: az író szerint hinni kevesebb, mint a bizonyosságot tudni Isten létezéséről.
A dráma szövege puritán és szigorú váz, amelyet filmrészletekkel, hangokkal és színpadi jelenetekkel "öltöztettek föl". Az előadás kevésbé a harminc éve elhunyt szerzőről, mint inkább az alkotók kétségeiről - hisznek vagy tudnak - szól - mutatott rá Balog József.
A rendező szerint természetesen adódott, hogy a monodrámát a szegedi közönség által szeretett Harsányi Attila adja elő, aki mindenre rálátó színészi attitűdjével egyenrangú alkotótárs volt az előadás születése során.
A szegedi MASZK Egyesület produkciójában színpadra állított mű - amelynek létrejöttét a Nemzeti Kulturális Alap támogatta - ősbemutatóját kedden tartják a Régi Zsinagógában.

Hajnóczy – A herceg – Miért? - Balog József válaszol
2012 tavaszán a Grand Caféban emlékeztünk Vági Lászlóval a Szegedi Egyetemi Színpad közel ötven évvel ezelőtt kezdődött történetére. Az est után fiatal irodalmár-kutatók elmondták, hogy született egy Paál István levél, amiben a rendező méltatta Hajnóczy egyik monodrámáját, amely végül a Szépirodalmi 1982-ben megjelent kötetének hátrahagyott írásai közé került.
A herceg és a Dinamit című egyfelvonásosok szerepelnek a kötetben. A beszélgetés után döntöttem, A herceg című darabot el kell játszani!
Inkább a szegedi mondatta ezt velem, vagy az az egyetemi körben indult elmúlt három évtized, amit a mindenkori társaimmal együtt művelt színházságban magam is a színház feladatának gondoltam-gondolok.
Felfedezni és használni, ami készen van, ami adatott, amit nem vitt/vittek a sírba az elődeink. Nem volt kérdés, hogy a fiatalabb színész generációból Harsányi Attilát láttam hercegként azon a tavaszi estén, az alig megvilágított belvárosi utcán.  Láttam a sötétben álló alakot, amint Ábrahám történetén keresztül egyenesen az Urat szólítja. Emlékeztem a kérlelhetetlen férfire, aki inkább az alkoholba mártotta a tollát, hogy az esze ép maradjon. Láttam, ahogy Jézust játszik és menyasszonyt választ. Ahogy a halállal együtt kilovagol Perzsiából. Vagy csak annyit ír egy üres lapra: M.

Hajnóczy Péter

Régen olvastam már, de a szenvedély, a szenvedés lángja újra úgy perzselt, mint évtizedekkel azelőtt.

Tudom, más már a színházi idő, talán az irodalmi is.

Hogy az előttünk járók belehaltak abba, hogy válaszokat találjanak az életükre.
Hogy aki ma kérdezni akar, annak eleve nem osztanak lapot a válaszok birodalmában.
És mégis.
Az erőd sziklái között, az üresen pompázó paloták termeiben, egy kőkéz hidegen sugárzó tenyere mögött, egy ostoba Főkert, vagy vakut reklámozó szórólap mögött ott áll az idő és minket néz.
No, nagyokosok!
Mit játszotok ti?
Isten kockajátékában egy lebegő orgonagyökér bizonyosságát, vagy egy hatos lehetőségeit számolgatjátok?
Mindenesetre, ami elvettetett, az a világ szeme előtt kíván az ég felé magasodni.
(balog)