A Dunaújvárosi Bartók Táncszínház, mint a Bartók Kamaraszínház önálló tánctagozata hat napos „workshop”-ra, műhelymunkára kérte fel Czár Gergelyt, a Szegedi Kortárs Balett egyik meghatározó egyéniségét.
Czár Gergely a Pécsi Balett ösztöndíjasaként kezdte a pályafutását, majd a Debreceni Baletthez került, 2006-ban pedig, a Szegedi Kortárs Baletthez szerződött. Fiatal kora ellenére számtalan szakmai elismerést, díjat vehetett már át. 2009-ben a modern- és kortárstánc kategóriájában a legjobb férfi táncosa díjjal ismerte el a Magyar Táncművészek Szövetsége. Ugyan ebben az évben Imre Zoltán díjat kapott, illetve idén a Szegedi Kortárs Balett kiváló táncművészeként, próbavezetőjeként átvehette a Harangozó Gyula díjat.
Interjú Czár Gergellyel:
A Szegedi Kortárs Balett társulatának a tagja vagy immár 2006 óta. Nem csak táncművészként, hanem próbavezetőként, koreográfusasszisztensként, illetve Juronics Tamás „jobb kezeként” is helytállsz. Mit jelent számodra a Szegedi Balett?
Hetedik éve dolgozom a Szegedi Kortárs Balett társulatában, előtte kettő-kettő évet töltöttem a Pécsi Balettnél és a Debreceni Balettnél. Otthon érzem magam Szegeden, a várost és természetesen a társulatot is nagyon megkedveltem. Juronics Tamásnak és a vendég koreográfusoknak köszönhetően, olyan darabokban volt és van lehetőségem táncolni, amelyekben több oldalamat meg tudtam, illetve meg tudom mutatni. A harmadik évemet töltöttem itt, amikor Juronics Tamás művészeti vezető átruházta rám a próbavezetést, a tréningek vezetését. Az ő markáns, erős személyisége kiválóan össze tudta kovácsolni a társulatot, ezért kihívásként tekintettem a kinevezésemre. Úgy hatni a táncosokra, ahogyan azt ő teszi, az nagyon nehéz és küzdelmes feladat, de egyben megtisztelő is számomra.
Fotó: szeged.hu
A Dunaújvárosi Bartók Táncszínházban hat napos tréninget, workshop-ot tartasz. Hogyan kell elképzelni egy ilyen műhelymunkát, milyen munkamódszer alapján dolgozol?
Van egy alap tréning anyagom, amely egyszerűsíthető és nehezíthető, illetve lassítható és gyorsítható. Függ attól, hogy a táncosok az adott feladatot mennyire gyorsan képesek elsajátítani, mennyire áll rá a testük. Az arányokat úgy állítom össze, hogy ahol nagyobb szükség van az alapokra, a technika fejlesztésére, ott nagyobb energiát fordítok a tréningre, ahol ez már megvan ott több időt szánok a táncra.
Amit most a Bartók táncművészei elsajátítottak, véleményed szerint, miképpen tudják hasznosítani a jövőben?
A modern néptánc műfaja a dunaújvárosi tánctársulat számára adott, én pedig azért jövök, hogy valami mást, újat tanítsak meg nekik, amely mindenképpen a hasznos lesz számukra. A tréninget úgy építem fel, hogy olyan erősítéseket, gyakorlatokat tanítok meg, amelyeknek a célja nem az, hogy a stílust átformálja bennük, hanem olyan izomzati, technikai alapot nyújtok, amit bármelyik táncműfajban tudnak hasznosítani. Legalábbis ezen az úton igyekszem haladni.
A hat napos tréning végéhez közeledve, hogyan érezted magadat a Dunaújvárosban?
„Tiszta lappal” érkeztem Dunaújvárosba, keveset tudtam a tánctagozatról mielőtt idejöttem, akár a táncosok alapképzetségéről, akár a társulatról. Számomra nagyon pozitív volt ez a hat nap, mert a hangulat az fantasztikus volt és nagyon jól haladtunk. Az nyilván látszik, hogy hiányzik nekik a tréning és a társulat ezt erőteljesen igényli is. De a táncosok rendkívül koncentráltan, odafigyelve, óriási energiával dolgoztak. Nagyon fontos szempont az, hogy egy társulat milyen energiával dolgozik és itt energiából nincs hiány.
Az interjút készítette: Mudra Ágnes
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.