A KoMa Társulat idei évadát a demokrácia témaköre mentén szervezi. Azokra a kérdésekre keresik a választ, hogy mit jelent egy közösség részének lenni, milyen mértékben kell felelősséget vállalnia egy közösségnek az egyénért. Shakespeare egyik kései darabját, az Athéni Timont választották, hogy a témáról elgondolkodjanak és elgondolkodtathassanak.
Az előadás bemutatója október 5-én lesz, így még három hét áll az alkotók rendelkezésre. Mind a darabnak, mind a fordításnak, mind pedig a megvalósításnak akadnak buktatói. A dráma utolsó magyar fordítását Szabó Lőrinc készítette el 1935-ben, az ötvenes években pedig még egyszer átdolgozta szövegét, de ez nem változtat azon, hogy nyelvezete, szóhasználata a mai fülnek néhol eléggé idegen. Shakespeare filozofikus monológjait, hosszú sorokon át tartó költői képeit még olvasva sem mindig könnyű megérteni, nemhogy az előadást hallgatva befogadni.A KoMa Fekete Ádám dramaturgot kérte fel a szöveg átdolgozására, aki meghúzta és sok helyen „felújította” a darabot, hogy ezzel világosabbá és frissebbé tegye.
A próbákon folyik a kísérletezés a szöveggel. Eleinte gyorsabb, pergősebb dialógusok váltakoznak, később megszaporodnak a monológok, amelyek általában mind Timonhoz kötődnek. Az előadás szövegében szinte minden a főszereplőre irányul: a párbeszédekből azt tudhatjuk meg, hogy a közösség milyennek látja őt kívülről, monológjai által pedig lélekállapotának és gondolkodásának változásait kísérhetjük nyomon. Timon eleinte mindenkinek ad, mindenkin segíteni próbál, mikor azonban bajba kerül és a közösség nem segít rajta, véglegesen kiábrándul az emberiségből.
A színpadra állításhoz az alkotók az egyik legnehezebb színházi formát választották: a játékérben nem lesznek sem díszletek, sem jelmezek. Ebből következően minden figyelem a szövegre, a színészi játékra, a színészek hangjára, testére, mozdulataira, térben elfoglalt pozíciójukra fog irányulni. Nekik pedig nem lesznek a kezükben eszközök, minden karaktert saját magukból kell felépíteniük. Óriási szerepet kapnak tehát a gesztusok, az arcmimika, illetve a hangsúlyos, vagy hangsúlytalan szavak és mondatok.
Mindezt megspékeli még az, hogy például Jaskó Bálint és Mohai Tamás több szerepet játszanak az előadásban: ők formálják majd meg a szenátorokat, művészeket, urakat, szolgákat és kurvákat. Mivel nem lesznek jelmezek és kellékek, rájuk hárul az a feladat, hogy a különböző karakterek mindegyikét egyénítsék valamilyen módon. Természetesen a Timont játszó Zrinyi Gál Vincének sem lesz könnyebb dolga, ugyanis neki egy tökéletesen végletes személyiség két szögesen ellentétes arcát kell megrajzolnia. Timon az előadás elején még hófehér, a végére viszont koromfeketévé sötétül.
A próbák demokratikusan működnek. Mindenki bedobja a közösbe a saját ötleteit, gondolatait, amit a többiek általában megfontolnak és kísérleteznek is vele. Mondhatni, minden színész valamelyest rendezi is az előadást. De nem csak a próbák demokratikusak, az előadásban a néző-játszó viszony is az egyenlőségen alapul. Egy négyzetes elrendezésű tér oldalain fognak ülni a nézők és közöttük elszórtan egy-egy széken a szereplők, így meg van az esély rá, hogy a nézők szereplővé, a szereplők pedig nézővé váljanak.
A következő három hét feladata, hogy megtöltődjön a négyzetes tér, összeálljanak a párbeszédek, letisztuljanak a monológok, világossá váljon mind a szöveg iróniája, mind cinizmusa, mind komolysága, illetve, hogy beilleszkedjenek a zenés részek is a már teljes kompozícióba.
Szerző: Sára Eszter
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.