Kováts Kriszta projektje, a Kovátsműhely új bemutatóra készül az ősszel: szeptember 27-én a FUGA Építészeti Központban mutatják be Pierre de Mariveaux, A 2. váratlan szerelem című darabját, többek közt Széles László, Kálid Artúr és Nagy-Kálózy Eszter főszereplésével. Ennek kapcsán mesélt a színésznő.
Keresett kőszínházi színésznő vagy, most mégis egy független produkcióban vállaltál munkát. Miért?
- Évek óta szabadúszó vagyok, ha valaki megkeres egy szerepajánlattal, éppen ráérek és tetszik a feladat, magam dönthetem el, hogy vállalom-e. Nem ez az első alkalom arra, hogy függetlenekkel dolgozom, szeretem is az ilyen felkéréseket. Ez a darab két, már nem kimondottan fiatal ember találkozásáról szól, akik már túl vannak az első házasságon, az első kapcsolaton, már nem várnak újabb szerelmet az élettől, mégis egy csapásra megváltozik minden, amikor a két, éppen összetört szív egymásra talál.
Úgy tudom, fuvolázol is a darabban...
- Kováts Kriszta az első próbán megkérdezte, hogy ki tud a csapatból valamilyen hangszeren játszani. Én gyerekkoromban tanultam fuvolázni, később, már felnőttként vettem is magamnak egyet, mert szerettem volna újrakezdeni, de sajnos sok energiát már nem tudtam belefektetni. De megfordultam már olyan darabban, ahol szintén zenélnem kellett. Ez mindig külön izgalmat jelent és ha sikerrel teljesítem ezt a plusz feladatot is, akkor nagyon boldog vagyok.
Korábban is már játszottál Marivauxt. Aktuálisnak érzed a darabjait?
- Valóban nagyon régen már játszottam, Marivauxt, de bevallom, nem voltunk túlságosan sikeresek vele. Szerintem nehéz feladatot ad a színészeknek, de talán pont ez vonz benne. Húsz év után újra megbírkózhatok egy Marivaux figurával, aki intenzív lelkiéletet él. Élvezem a küzdelmet.
Hozzáolvasol a szerepedhez?
- Ez szerepfüggő. Ha kell valamilyen háttéranyag, akkor természetesen utánanézek, de általában a darab rejti a megoldási lehetőségeket. Csak jól kell elemezni. Persze ez a legnehezebb feladat.
Van-e szerinted speciálisan francia humor és ha igen, mennyire tér el a miénktől?
- Szerintem van hasonlóság a francia és a magyar humor között. Sokszor jutott eszembe a próbák közben Molnár Ferenc. Biztos nem véletlenül...
Régóta vagy szabadúszó színész. Nem hiányzik egy társulat?
- Furcsa helyzetben vagyok, mert szabadúszó vagyok, de azért társulatban is érezhetem magam, hiszen – úgy alakult az életem -, hogy öt darabban is játszom a Centrál Színházban. De a Művész Színházi társulati létezés a mai napig hiányzik nekem.
A Marivaux-bemutató után milyen feladatok várnak rád az évadban?
- Egyelőre folytatódik a Mindenből egy van tévés produkció, új darabot pedig valószínűleg az évad második felében próbálok majd.
A lányod is színésznő lett, de ő Kanadában tanult és ott is kezdi a pályáját. Milyen szakmai útmutatót adtál neki, hogy megóvd a csalódásoktól?
- Természetesen, ha tanácsot kér, rögtön a segítségére sietünk, de sajnos soha nem lehet tudni, hogy miből lesz a végén csalódás. Ezen mindenkinek végig kell menni.
Az interjút készítette: Reguli Dorka
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.