Andrei Serban ebben az évadban Tony Kushner Angyalok Amerikában című apokaliptikus látomását állítja színpadra a Nemzeti Színházban. Ennek kapcsán a HVG-nek mesélt. Lapszemle.
Arról, mi a mű aktualitása Serban így beszélt: “Engem nem a darab társadalmi, szexuális vagy politikai vonatkozása érdekel, hanem az emberi oldala. A mai globális válságban sokan küzdenek identitásuk felvállalásáért, hogy elfogadják saját magukat, és mások is elfogadják őket, a küzdelemben azonban elszigetelődnek és számkivetettekké válnak: erről szól számomra az Angyalok. Noha néhány szereplője homoszexuális, AIDS-fertőzött, meggyőződésem, hogy a darab mélyebb és sokkal metafizikaibb szinten beszél a szenvedésről, az empátiáról” – fogalmazott a rendező, aki arról számolt be, hogy a világon első alkalommal megy egyben a Kushner-mű, ami két önálló egész estés darabból áll.
“23 évvel a rendszerváltás után a magyarok - éppúgy, mint a többi kelet-európai - változatlanul küzdenek a kommunizmus maradványaival és a kapitalizmus mellékhatásaival. Talán meglepő, de a nyolcvanas évek vége felé, az AIDS-járvány terjedésekor nagyon hasonló társadalmi problémák és politikai kérdések kerültek terítékre az Egyesült Államokban. Sokan úgy vélik, hogy a Reagan-kormány az idő megállítására, a demokrácia leépítésére törekedett. Manapság hasonlót tapasztalunk Magyarország és Románia politikai törekvéseiben egyaránt. Ez pedig pontosan rímel az Angyalok fő motívumára, a küzdelemre azok között, akik a haladást akarják, és akik örökké csak visszafelé mennek az időben. (…). Széttöredezett világban élünk, és emiatt a kortárs színház is megosztott, zavaros. A színház számomra olyan hely, ahol fontos, hogy pozitív érzetek érjék az embereket, nem a kiábrándultság vagy a reménytelenség. Hiszem, hogy a munkámmal valami jót adhatok” – fejtette ki Serban, akit egyik mesteréről Peter Brookról is kérdeztek.
"Talán furcsán hangzik a mai hitetlen világunkban, de Brook egyfajta isten volt az én szememben. Az volt, amennyiben minden zseniben van valami istenszerű. Igény, akarat, erőfeszítés - ezt a három fogalmat tanultam meg tőle. Mint egy bölcs gazda, segített nekünk kitakarítani a gyomokat a személyiségünkből, hogy azután ismét termékennyé tehessük testünk talaját, megszabadulva azoktól az illúzióktól és hazugságoktól, amelyek a mesterségünk szükségszerű velejárói. A színházban különösen fontos, hogy megtanuljunk a személyes hiúságunknál, a kicsinyes és egoista érdekeinknél magasztosabbat szolgálni. Ez számomra Brook lényegi tanítása" - összegzett Serban.
A rendező arról az ún. “magyarországi kultúrkampfról” és a hazai szélsőjobb hisztérikus megnyilvánulásairól Alföldi Róbert személye, színházvezetői tevékenysége kapcsán is véleményt formált: “Alföldi egyedülálló, kell hogy legyen valami titka, melynek köszönhetően még mindig a helyén van. Számomra kész paradoxon, miként tudott a Nemzeti élén maradni a sok megalázó támadás után is. Példát statuál az eltökéltségével, azzal, ahogy a hihetetlen nagy nyomás alatt, ellenséges környezetben is kitartóan folytatja a munkáját. A színház iránti szenvedélye olyan erős, hogy képes leküzdeni a lehetetlen akadályokat. Éppen olyan, mint Prior, akit az Angyalokban játszik: túlél és folyamatosan harcol. Mintha csak azt üzenné: "Dolgozunk, amíg be nem zárják a színházat, semmi nem vész el, minden tapasztalat a hasznunkra lesz!" Előbb vagy utóbb úgyis a művészet győz!” – nyilatkozta Andrei Serban.
Forrás: HVG, Színház.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.