„Őrzöm a szerepem méltóságát”- Villáminterjú Cserna Antallal

Cserna Antal A 2. Váratlan szerelem című "zenés sóhajtozásban" egy lúzer könyvtárost játszik a Kovátsműhely produkciójában, Kováts Kriszta rendezésésben. A szeptember 27.-i bemutatóra készülve mesélt a színész.

Újabb karakterszerepet alakítasz Marivaux: A 2. Váratlan szerelem című komédiájában. Egy csóró értelmiségit, ahogyan a szórólapon olvasom. Milyen ez a figura?

Nagyon szeretetre méltó lúzer figura, aki az értelmiségiek dilemmáit fogalmazza meg. Régimódiként megpróbál klasszikus értékeket képviselni és mások műveltségét fejleszteni, ám nem veszi észre, hogy a környezete nem igazán befogadó rá, mert a vágyaikkal és más irányú érzelmeikkel vannak elfoglalva.

Nehéz feladatot kaptál? 

Nem, mert lélektanilag nagyon pontosan megírt szerepekből áll az egész darab. Ahogy próbáltunk, egyre mélyebb rétegeket tudtunk felfejteni. Nagyon sok humorral és iróniával átszőtt műről van szó. A szereplők sokszor nehezen tudják eldönteni, hogy a konvencióknak feleljenek-e meg vagy az ösztöneiket kövessék. Így, ha jól játsszuk, irányadóak is tudunk lenni…mármint hogy csak akarjanak megfelelni!.... Á, nem..., csak vicceltem.

A szereped szerint egy vesztes figurát játszol, hiszen a szerelem se jön össze neki, ráadásul az állásából is kirúgják, hajléktalan lesz....

Próbálom megőrizni a szereplőm méltóságát, épp ezért válhat elgondolkodtatóvá az, ami történik vele. Reményeim szerint, együtt éreznek majd velem a nézők. Közömbösségre semmiképp nem számítok.

Mint a Harmadik figyelmeztetés zenekar oszlopos tagja, rendszeresen zenélsz is. Ebben a darabban is énekeltek és hangszereken is játszotok. Milyen zenét írt nektek Mókus?

Egyszerű és tiszta zenét, ami a kor stílusát is idézi, ugyanakkor modern és néha ügyesen ellenpontozza a történést. Én gitározni fogok,  mert a szakszofon most nem illett bele a zenekari hangszerelésbe. De mi nem zenélünk önállóan, mindig a szereplők dalban előadott sóhajtozását kísérjük hangszereken, ezekkel a betétekkel is őket jellemezzük.

fotó: Baky Dániel

Nehezebb függetlenül dolgozni, úgy, hogy nincs mögöttetek egy színházi struktúra?

Feleségemmel, Szalay Krisztával több független produkciót hoztunk már létre és azt tapasztaltam a körülmények, az, hogy nincs minden a fenekünk alá téve valóban megnehezítik az ember dolgát, ugyanakkor a feladat nem könnyebb, a darabot és a szerepet minden körülmények között meg kell fejtenünk. Igaz, ez a független produkciók esetében sokkal nagyobb önállóságot igényel a színésztől, jobban oda kell figyelnünk egymásra.

Kováts Krisztától tudom, hogy már régóta szeretett volna veled dolgozni, most végre sikerült. Milyen volt az együttes munka?

Hamar egymásra hangolódtunk. Közös a múltunk, ugyanazok a tanárok tanítottak minket a színművészetin, mindkettten Horvai István és Kapás Dezső növendékei voltunk, csak nem egy időben. Ez is számíthatott.

Milyen feladataid lesznek ebben az évadban? Hol láthat még téged a közönség?

A Centrál Színházban kezdek próbálni az Illatszertárban. Ugyanott kezdjük most az Ötödik Sally 16. évadját Szalay Krisztával. Saját darab bemutatóját is tervezzük, Búcsú a szerelemtől címmel, mely egy hajléktalan festő és egy 70 éves vak nő szerelméről szól. Ez egy újabb izgalmas együttes vállalkozás lesz.

Sokat forgatsz is, tv-ben és filmekben is. Milyen új produkcióban fogsz részt venni?

Épp a Hactionban forgattam pár napot, s a hamarosan bemutatandó Lisa a rókatündér című mozifilmben kaptam egy izgalmas szerepet.  Örülök, ha forog film és én is bele kerülhetek.

A gyermekeidet óvod attól, hogy művészi pályát válasszanak? 

Kisebbik lányunk most csak a második fordulóig jutott el a színművészetin, az ő elképzelésében talán csak a színészet létezik. Nagylányunk gyerekekkel és zenével akar foglalkozni, 10 éves kisfiunk pedig zseniális színész…de hogy ő mit választ, az majd kiderül. Azt hiszem, ha valakinek képessége van valamire, semmi nem tarthatja vissza.

Az interjút készítette: Reguli Dorka