Az igazság és a nevetés jegyében indítja útjára negyedik évadát a jászberényi MaloM Színház. Szeptember végétől négy héten keresztül 14 programot összesen 21 alkalommal kínálnak a közönségnek. 2 előadás lesz látható Erdélyből, 2 a Felvidékről és 2 a Vajdaságból. Az évad további programja október elejére várható.
Várszegi Tibor művészeti igazgató az évadkezdésről:
A maga nemében mindegyik program különleges, szinte mindegyik rangos díjakkal rendelkezik, mégis legyen itt három, amelyek kiemelésével összefoglalhatjuk az első hónapot.
A marosvásárhelyiek Bányavirág c. előadásának időszerűsége, egyszerűsége, kidolgozása és talán mindenekelőtt humora miatt méltán kapta a legjobb előadás díját a Pécsi Országos Színházi Találkozón, később pedig kiemelt díjat a magyar színházak idei kisvárdai fesztiválján.
A Jel Színházat és koreográfus-rendezőjét Nagy Józsefet, aki 1980 óta Franciaországban élve és dolgozva a világ legrangosabb színházaiban lépett föl, csak most kezdi megismerni nemcsak a hazai közönség, de a szakma is, miután szeptember 1. óta a budapesti Trafó Kortárs Művészetek Háza igazgatója lett.
Vendégünk lesz a Nemzet Színésze, Törőcsik Mari, aki a Zsótér Sándor által rendezett előadásban (Maladype Színház: Figaro házassága) nem csak játszik, hanem az előadás után Trill Zsolttal együtt Kozma András dramaturg beszélgetőtársa is lesz. Vetítjük három filmjét, köztük azt a három évvel ezelőtt készült dokumentumfilmet, amely közvetlenül a klinikai halál állapotából történt nagy visszatérés után készült.
Novemberi és decemberi programjaink műsorfüzete várhatóan október legelején készül el.
Bízunk abban, hogy az elmúlt három évhez hasonlóan most sem fog csalódni senki.
A Bányavirágról:
A marosvásárhelyiek Bányavirág c. előadásának kezdőjelenete emblematikus értékű. A negyedik jászberényi színházi évad nyitóelőadása emiatt az egész évad jelképe is lehet.
A jelenetben annak az erdélyi házacskának a szobáját láthatjuk, amelyben a teljes történet játszódik. A szobát képező díszlet tetején, a padlástérben, vagyis a ház szellemi területén egy székelykalapos furulyás szólaltatja meg hangszerét miként a pásztorok, akik nemcsak az embereknek muzsikálnak, hanem a nyájnak, a szélnek és az ég madarainak egyszerre. A fentről érkező mennyei hangokat csak mi, a közönség soraiból szemlélő kívülállók halljuk, a szobába betérő első szereplő már nem. Melósruhában érkezik, kezében kés. A falra akasztott egyetlen kép előtt megáll, késével a képen látható emberalak arcát próbálja kaparni, ám a képkeretbe rögzített üveg fület sértő nyikorgó éles hang kíséretében megvédi a fényképet a rongálástól.
A mennyei világ harmóniája és a földi világ disszonanciája ütközik egymásnak néhány másodpercbe sűrítve. Mivel a szobában levők később sem hallják a felső világ igazságát, a saját igazságukat gyártják meg maguknak. Nekünk kívülállóknak mindez nagyon nevetséges. Sőt, ahogy telik-múlik az idő, minden egyre nevetségesebb, később pedig már a sok nevetés közepette pihenni is alig marad időnk. Az előadás ékes példája annak, hogy
igazság és nevetés
összetartozó minőségek, ahol igazságon nem az ember által önmaga kényelmére alkotott mesterséges igazságot, hanem minden élő javát szolgáló egyetemes igazságot kell értenünk. Színházunkban az évad során ennek az egyetemes igazságnak nevetés által történő felismerését kívánjuk elősegíteni azzal, hogy többnyire nevetést kiváltó előadásokat hívunk meg.
Várszegi Tibor
művészeti vezető
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.