20 millió látogatót vonzott a kulturális olimpia

Kis híján 20 millió látogatót vonzott augusztus 31-ig a paralimpiával egy napon véget érő nagyszabású brit kulturális olimpia a szervezők tájékoztatása szerint. A rendezvénysorozat keretében a Tanztheater Wuppertal is fellépett. Ennek kapcsán adott rövid interjút Julie Shanahan táncos.

A legnagyobb sikerünk, hogy felül tudtuk múlni a várakozásainkat - mondta Ruth Mackenzie, a fesztivál igazgatója. Tájékoztatása szerint az ingyenesen látogatható programok 16,5 millió érdeklődőt vonzottak, miközben az előzetes cél az volt, hogy elérjék a 10 milliót. A fizetős eseményekre további 3 millióan voltak kíváncsiak.
    

A 12 héten át tartó fesztivál feje a kiemelkedő pillanatok között említette, hogy a művészeknek megadatott, hogy a szigetország néhány leghíresebb látványosságán - többek közt a Stonehenge-en - "éljék ki" kreativitásukat. Az ősi kövek közt például parádés fény- és tűzjáték elevenedett meg a francia Carabosse társulatnak köszönhetően.
    

Az olimpiát és a paralimpiát kiegészítő kulturális fesztivál összesen 12 ezer programmal várta a látogatókat Nagy-Britannia-szerte.

"Pina szemébe nézni" - Villáminterjú Julie Shanahan táncossal
Pina Bausch vitte őt egykor Wuppertalba: Julie Shanahan 25. évadát kezdi a társulatban. Idén nyáron a társulattal egy hónapot Londonban töltött, ugyanis két helyszínen, a Barbican Theater-ben és a Sadler's Wells-ben sorozatban játszották legrégebbi darabjaikat is.
- A Wupertali Táncszínház aranyérmet érdemelt volna Londonban: az olimpiai játékok kulturális kísérőprogramjainak részeként a társulat több mint 26 ezer nézőt vonzott. Hogy élte meg táncosként a 20 előadást?
- London igazi csúcs volt az évad zárásaként. Egy hihetetlenül aktív időszakon és egy nagy kihíváson vagyunk túl. Ahogy az lenni szokott: egy kihívásnak a legjobb egyfajta lazasággal nekimenni. Annál nagyobb az öröm, amit aztán az ember átél.
- Nagy lett az öröm?
- Óriási öröm volt - nemcsak a táncosoknak, a publikumnak is. Olyan volt a hangulat, mint az olimpián.
- Milyen reakciók érkeztek?
- Néhányan azt mondták: "Olyan szép volt! Annyira megindító! Sírtunk..." Mások arról számoltak be, hogy mindegyik előadást megnézték. Különösen szépnek találtam, amikor egy hölgy a végén azt mondta: "Minden este olyan volt, mint a karácsony." Egy egészen különös időszak volt, az érzelmek hullámvasútján utaztunk - mi is, a közönség is. Végül is egy előadásnak mindig ilyennek kéne lennie: emberek közötti kontaktusnak, az érzelmek cseréjének.

Díszletépítés

- Ön hányszor állt színpadon?
- A tíz darabból hatban táncoltam.
- Le a kalappal!
- Volt, akinek még több "bevetése" volt... Csak nekem még ott volt a két gyerek is... (nevet) A végén azért nagyon örültem, hogy kezdődik a vakáció. Mert Londonban szó szerint nagyipari üzemmódban dolgoztunk: két színházban játszottunk párhuzamosan, miközben az egyik színpadon ment az előadás, a másikon már folytak az előkészületek.
- Ön a 25. évadjára készül Wuppertalban, a társulattal bejárta az egész világot, a brit publikum se ismeretlen Ön előtt. Miben volt mégis más a légkör, mint a korábbi fellépéseken?
- Más volt... A nézők mindent magukba szívtak, mintha csak a házuk ajtaját nyitották volna meg előttünk. Nagyon megható volt. Amióta Pina nincs velünk, különösen érzékenyek vagyunk. Wim Wenders filmje amúgy nagy lökést adott nekünk, valami megmozdult. Talán még több néző tanult meg Pina szemével látni.
- Mi változott az Ön számára az évek során?
- Aki ilyen sok időt töltött Pina mellett, megtanult a szemébe nézni...

Julie Shanahan

- A 2013/2014-es évadban lesz az első új bemutató Pina Bausch halála után.
- Pina halála után mindenki kereste az újat - belül, önmagában. Meg kellet találnunk magunkat, újra felfedezni, mi a szerepünk a társulatban. Kreatív időszak volt. Rajtunk múlik, mennyire tudjuk Pina nagyszerű munkáját életben tartani.
- Kezdődik az új évad. Mit vár önmagától?
- Örülök, hogy újra nekifutunk egy évadnak. Persze azon rágódom: "meg tudom csinálni, vagy mégsem?" De ha elkezdődik a munka, az ember gyorsan kivirágzik.
- Van kedvenc darabja?
- Mindegyik az. Mindig a kedvencem, amit épp táncolok.
- És a "Két cigaretta a sötétben"?
- Az egy finom, kiélezett darab. Amit szépnek találok, hogy nagyon sok a csend benne. Egyáltalán, Pina munkái hihetetlenül finomak és mindig az utolsó részletig kidolgozottak.
- Más érzés Wuppertalban a színpadon állni, mint bárhol máshol a világon?
- Más, igen. Őszintén: jó egy külföldi vendégjátékon ismeretlenül a színpadra állni. Mindenki először lát. De jó újra és újra a wuppertali közönségnek is játszani, amikor nézők odajönnek, és mondják, hogy már ötödjére, hatodjára látnak egy előadást, és még mindig fel tudnak fedezni benne valami újat. Amit tőlem mindig újra megkérdeztek: "Hogyan lehet ilyen hosszú ideig ugyanazzal a koreográfussal dolgozni?" A válasz, úgy, hogy minden alkalommal, minden darab, minden próba, minden fellépés más, mindig adódik valami új. Ez az, amit Pina nekünk adott: mindig képesek vagyunk új dolgokat felfedezni. És az ember az évek során érettebbé válik, így tudja, hogy mindig fejlődik.

A Barbicanben

- Mit jelent Önnek Wuppertal?
- Ez érdekes dolog. Amikor az ember visszatér, érzi: egy kicsit otthonra lelt. Wuppertal elsőre jelentéktelennek tűnik. Aztán ha az ember megismeri, lát egy csomó szép dolgot, mindenekelőtt a természet, a táj csodaszép. Mint ausztrálnak, szükségem van a napfényre és a friss levegőre. Imádok a szabadban lenni és itt ezt is megtehetem.

Az előadássorozat ideje alatt a társulat blogot írt, amit itt lehet olvasni.