Rövid interjút közlünk Markó Ivánnal, a Magyar Fesztivál Balett alapító-vezetőjével, aki arra reagál, hogy magyar táncművészek és a Független Előadók Szövetsége is nyílt levelet írt az ügyben, hogy társulatának 130 millió forintnyi támogatást ítéltek meg.
Villáminterjú Markó Ivánnal:
Hogy érintette, hogy magyar táncművészek, illetve a Független Előadók Szövetsége is levélben fejezte ki tiltakozását a Magyar Fesztivál Balett 130 millió Ft-os támogatása ellen?
Markó Iván: Erről egyet tudok mondani: aki felnőttkorú ember annak teljesen tiszta, hogy miért íródott ez a levél, mi a levél indítéka. Nincs bővebb mondanivalóm ennek kapcsán, mert önmagáért beszél. Aki érti, az érti, aki pedig nem akarja érteni, nem érti. Én az értők táborába tartozom. Ezt ismerem gyerekkorom óta.
El fogja fogadni a támogatást, amit megítéltek Önöknek?
Markó Iván: Nem én fogadom el, hanem az együttesem, az a húszfőnyi csapat, aki a Magyar Fesztivál Balett, akinek nincs színháza, infrastruktúrája és az a többszázezer ember itthon és külföldön, akik eljöttek az előadásainkra, kimutatták a szeretetüket, bizalmukat az együttes fennállása óta – ami tizenhat éves lesz novemberben, ha megérjük. Mit mondhatnék még? Inkább nem mondok semmit.
A FESZ levelében úgy fogalmaz: „a Magyar Fesztivál Balett honlapján található információk szerint Markó Iván és társulata 2012-ben összesen 8-szor lép színpadra, és az ezt megelőző években sem teljesítették a játszóhellyel nem rendelkező táncegyüttesek számára a törvény szerint előírt évi 20 előadást”...
Markó Iván: Ez nem igaz. Ez annyira gyomorforgató. Ez önmagáért beszél.
Nemrég kétmillió forintos pert indított a Revizor kulturális portál ellen Ön és a Táncvilág Művészeti Szolgáltató Nkft., mivel úgy gondolták, hogy Králl Csaba tánckritikus március 22-én megjelent nyílt levele Bozsik Yvette táncos-koreográfushoz – olyan állításokat tartalmaz, amelyek megsértik az Ön jó hírnevét. Hol tart az eljárás? (A nyílt levélben – amely azért született, mert felmerült, hogy a Trafó kortárs művészeti központ új és egyedüli használói Bozsik és Markó lehetnének – Králl többek között azt írta: „Markó Iván pedig Markó Iván, aki még mindig abban a hiszemben él, hogy ő a messiás – a szakmában és országhatárainkon kívül sehol sem jegyzett Fesztivál Balett élén”. Markó Iván szerint azonban az ő „szakmai és közönségsikerei, díjai, elismerése, ismertsége alapján valójában világhírű táncos és koreográfus”, így a cikk állításai valótlanok).
Markó Iván: Másodfokon tart a per. Ez az ügy ugyanarra a mintára működik, mint az, ami most történik. Egyébként az említett cikk -vagy inkább iromány- szerzőjéről azt olvastam egy könyvben, hogy ott, ahol előzőleg dolgozott, Jómadár volt a fedőneve. Azt hiszem ez a történet is önmagáért beszél.
2012. december 3. 19,00-kor látható a Magyar Fesztivál Balett következő előadása a MÜPA-ban
A Magyar Fesztivál Balett így mutatkozik be saját oldalán:
Átlagéletkoruk huszonkét év. Mozdulataik pontosak, tekintetük tiszta, arcuk sugárzik. Kiválasztottak ők. Bár az alkotás, a teremtés szentélyét már megpillantották, pappá csak a mindennapi kemény munka szentelheti őket. Még nem nyerték el a beavatást, de Mesterüktől már bírják annak ígéretét. A Mester – mert maguk közt is így hívják -, vezeti, hajtja őket Thália szentélye felé, hol legyőzve az anyagot, a testet, az alkotás, a művészet, a tiszta szellem fénye ragyoghatja be arcukat. Így forrnak össze.
A közös titok eggyé kovácsolja őket, s ez már önmagában csoda. Csoda, mely végtelenül egyszerű, könnyű felismerni. Noha emberek teremtik, isteni a szándék amely létrehozza.
Voltak korok amelyek hittek a csodákban, s aki azt produkálta vagy szentként, vagy zseniális művészként dicsérték, s ez utóbbival bőkezű volt a mecenatura. A mecénások tudták, önnön gazdagságukat, méltóságuk fényét növelik, ha pártfogásukban részesítettek egy-egy művészt. Ezt példázza a reneszánsz, amely nemcsak az alkotók, de támogatóik nagyságát is hirdeti ma már. Az alkotásba vetett hit és bőkezű támogatók nélkül a Magyar Fesztivál Balett sem jöhetett volna létre.
Ma, amikor a kultúra válsága és egyre szűkösebb anyagi lehetőségei már-már közhelyszámba mennek, minden ilyen támogatás példaadó, hogy a mindennapi kenyérgondok között a szellem fénye se pislákoljon csupán. Nietzsche fő művében Zarathustra egyik beszédében így szól a néphez: „"És legyen elveszett minden olyan napunk, amelyen legalább egyszer nem táncoltunk, És legyen fülünknek hamis minden állítás, ha nem csattan fel vele együtt legalább egy kacaj."
A Magyar Fesztivál Balett számára nincs elveszett nap.