Játszik, tanít, doktorit ír - Fullajtár Andrea a HVG-nek adott interjújában mesélt rendezéséről, az Áll a bál-ról és arról, hogyan látja a saját tizenöt évét a Katona József Színháznál.
Arról, hogyan állt össze a rendezésében az Áll a bál című előadás, elmondta: “Máté Gábor az igazgatói pályázatába is beleírta, hogy szeretné, ha a színészei olyan műsorokat csinálnának, amelyekből a közönség jobban megismeri őket. Ezért születnek önálló estek a Sufniban. Gábor több mint húsz éve társulati tag. Pontosan látja, hogy mire van igény a társulat részéről. Amúgy nem az a jellemző a Katonára, hogy színészre keresnének darabot. Nagyon ritka egy színész életében, hogy általa kedvelt verseket vagy prózákat mondhat. (…) Alapvetően nem volt célom a rendezés, ha az lett volna, előveszek egy színdarabot és megmutatom, hogy mit gondolok a színházról” – fogalmazott Fullajtár Andrea, aki Bodnár Erikával, Pálmai Annával, Borbély Alexandrával és Pálos Hannával dolgozott együtt a produkcióban, ami egy képet mutat a női létezés különböző aspektusairól.
“Nyílvánvalóan nekem is vannak olyan kedvenc prózáim, amelyek könnyedebb dolgokról, szerelemről, boldogságról szólnak, de szerettem volna valami közéletit belevinni az előadásba. Civilként engem is az foglalkoztat, mi történik ma Magyarországon. Színészként is rengeteg olyan megmozduláson veszek részt, ahol hangot adhatok annak, mennyire fontosnak találom, hogy a közbeszéd vagy a közgondolkodás pozitív irányba forduljon. Tóth Krisztina Szólánca például nagyon erősen odamond, és pontos képe a hazai történéseknek, közállapotoknak” – fejtette ki a színésznő.
A kérdésre, honnan tudták, hogy szívesen odaáll olyan ügyek mellé, mint a Klubrádióval való szolidaritás, a melegek megkülönböztetése elleni demonstráció, a rasszizmus elutasítása, úgy felelelt: “Tudják rólam és mindig örülök, ha ilyen megkeresés adódik: a meleg felvonulás előtti videókat vagy a szimpátia beszédet is azért vállaltam el, mert úgy gondolom, nagy baj van, ha egy országban szimpátia beszédet kell mondani egy ilyen fajta megmozdulás mellett”.
A felvetésre, miszerint felerősödtek a színésztársadalom tagjainak kiszolgáltatottságával kapcsolatos gesztusok és ennek jelen lehet a Derzsi-Pozsgai incidens is, úgy reagált: “Mindenki kiszolgáltatott helyzetben van ma Magyarországon. Abszolút mértékben függünk a napi politikai találmányaitól, a naponta nyilvánosságra kerülő "vívmányoktól” a gazdasági, közérzeti, közéleti nívótlanságtól. Az Újszínház állatorvosi ló: ráadásul egyszerre jelent meg a jelenlegi vezetés minden hibája, súlyos félreértése. El tudom képzelni, hogy van az a pont, amikor az ember üt, még akkor is, ha elítél mindenfajta erőszakot” – nyilatkozta Fullajtár Andrea.
Arról is szólt, hogyan látja a saját tizenöt évét a társulatnál: “Gyakran ma is úgy érzem magam, mint egy kezdő, főleg abban az értelemben, hogy sokszor fogalmam sincs, hogyan kezdjek neki egy szerepnek. (…) A számomra fontos munkákban mindig van egy pont, amikor annyira elengedem a korábban már bevált szakmai biztonságot, hogy erős szükségét érzem a rendező segítségének. Hiányolom, ha egy próbaidőszak alatt kimarad ez a fázis, és szomorú vagyok, ha azt érzem, hogy biztonsági tudásból oldottam meg a feladatot. Szeretem azt a periódust, amikor eggyel tovább lépünk, és olyan helyeken járok, amiket még nem próbáltam ki. Azért lesz valakiből színész, hogy a személyiségének azokat a jegyeit találja meg, amikről korábban nem volt tudomása” – összegzett Fullajtár Andrea.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.