János vitéz Japánban - A Griff Bábszínház kalandos útja

Konicsiva, konicsiva! Meghajolva, japánul köszöntik a zalaegerszegi Griff Bábszínház tagjai a színészklubba betérő vendégeket. A rendhagyó üdvözlésnek komoly oka van, ugyanis a társulat 13 tagja a közelmúltban érkezett haza a szigetországból.

A társulat a gyermek- és bábművészet egyik legrangosabb nemzetközi seregszemléjén, a Tojamai Gyermek Előadóművészeti Világfesztiválon Petőfi Sándor János vitéz című művének bábszínházi adaptációját mutatták be Pinczés István rendezésében.

A fesztivált követő élménybeszámolóra hangképes összeállítással és meglepetéssel is készültek. Bár az első filmkockák rögvest megjelennek a kivetítőn, a folytatásra még néhány percet várni kell, míg az ajándékba hozott szaké valamelyest felmelegszik. A japánok nemzeti italát ugyanis magasabb hőfokon kell fogyasztani, mint a közönséges italokat - állítják a bábosok, és ebben valószínűleg ők a szakértők. Miközben körbekínálják a gyűszűnyi poharakba töltött rizsbort, a filmvásznon már peregnek is a Japánban készült felvételek: felhőkarcolók, utcarészletek, és számos fotó - japán gyermekek gyűrűjében, amerikai, egyiptomi barátaik társaságában - magukról a bábszínészekről.
A japánok szabályozottan élnek 
- Egy más világba, más kultúrába, értékrendbe csöppentünk bele - mondják a vetítést követően. 
Utazás előtt a japán viselkedési szabályokról "kiképzést kaptak" Pinczés Istvántól, a csoport vezetőjétől, aki két évtizede a japán kultúra magyarországi jószolgálati nagykövete. Szavai hitelességéről aztán személyesen is meggyőződhettek. 
- A japánok szabályozottan élnek. Megtervezik, hogy mikor mit csinálnak, mindent előre pontosan kiszámítanak, így a mi napjainkat is percről percre beosztották - foglalja össze az egyik színésznő. A többiek egyetértően bólogatnak, és közben elmesélik, hogy emiatt majdnem meghiúsult a tengerparti séta. Nem szerepelt ugyanis az eredeti tervben, végül kérésükre a vendéglátók megszervezték a kirándulást, fürödhettek is a tengerben, de amikor a hullámtörőkön túl úsztak - ami a japánok véleményével szemben a zalaegerszegiek szerint egyáltalán nem volt veszélyes - a kísérőik némileg pánikba estek. 
- A japánok nagyon kedvesek, olykor "zavarba ejtően" udvariasak. Még a forgalmat irányító rendőr is meghajolt a csoport előtt - jegyzik meg többen is nevetve, majd hozzáfűzik, hogy szerintük ezt a szokást nem ártana Európában is bevezetni.

Dinnye húszezerért
Történeteik és a vetített képek alapján lassan kirajzolódik fesztivál helyszíne, a 600 ezer lakosú Tojama. A forgalmas nagyvárosban az utcák esténként elnéptelenedtek, a magyar fiatalok ezért inkább a szálloda előtt üldögéltek a fesztivál afrikai, amerikai, európai és japán résztvevőivel. Az esték kellemesen teltek, annál is inkább, mert a nemzetek közötti kommunikációt nagyban megkönnyítette, hogy a zalaiak itthonról hozott borral és ágyas pálinkával kínálták újdonsült barátaikat. 
Szóba kerül a gasztronómiai is, a hazaitól eltérő, keleti ízek. - Többnyire tipikus japán étel került az asztalra, de aki nem kedvelte az ottani ízeket, választhatott kontinentálisnak tűnő ételt is - idézik fel, hozzáfűzve: meglepőnek találták, hogy már reggelire is volt főtt étel. A választék többnyire hal, csirke, vagy fasírt volt, a vendéglátók köretnek salátát, párolt zöldséget és rizs tálaltak fel.
Beszélnek arról is, hogy minden alkalommal volt rizs, amelyet a japánok keményebbre főznek és sótlanabbul készítenek el, mint itthon szokás. A svédasztalra szinte mindig került tengeri herkentyű, csirke, finom, puha kenyér, zsemle, apró virsli, amely feleakkora, mint nálunk - sorolják. 
- Japánban egyébként minden nagyon kicsi, a házak, az ajtók, sőt még az autók is - jelenti ki az egyik bábszínésznő, aki 165 centiméter magas, és közben mutatja, hogy még a tolmács is csak a válláig ért.
Még mindig a gasztronómiánál maradva felelevenítik, hogy kíváncsiságból betértek egy zöldséges boltba. Elmondásuk szerint az üzlet ragyogott a tisztaságtól, úgy nézett ki, mintha egy Tiffany színvonalú üzletben járnának, és persze ehhez szabottak voltak az árak is. A görögdinnye például magyar pénzre átszámítva 21 ezer forintba került, egy darab almát 900 forintért árultak, a banán viszont olcsó volt.

Háromkerekű kocsi 
A japán út legfontosabb eseménye persze maga a fesztivál volt. 
A magyar népmesei motívumokra épülő János vitézt mintegy 200-250 néző előtt mutatta be a társulat. A szervezők kívánságára 40 percesre rövidített előadáson magyarul beszéltek és énekeltek, de a műfordítást japán és angol nyelven is kivetítették. (Petőfi Sándor összes költeménye 1939-ban jelent meg japánul, a hőskölteményt 1960-ban fordították le angol nyelvre.)
A hétórás időeltolódás miatt fáradtak voltak, ennek ellenére profi módon, tökéletes működött minden, bár kisebb gikszerek előfordultak. Szállítás közben például megsérült az egyik kocsi kereke, és az előadás közepe táján ki is tört, így négy helyett három keréken állt a kocsi.
A vegyes technikájú előadás végül várakozáson felüli szakmai és közönségsikert aratott. A nézőket lenyűgözte, hogy komplexen jelent meg a báb és a színészi játék az előadáson - vélik a társulat tagjai.

Mindezt alátámasztja a fellépésről kapott szakvélemény is, amelyben Rob van Genechten, a belga Opendoek Színházi Szövetség elnöke, az egyik felkért szakmai bíráló azt írta: "A magyar Griff Bábszínház lenyűgöző előadást hozott, az együttes rendezőjének koncepciója valóságos csoda volt. A produkció átütő sikert aratott… Egy történelmi népi epikus költemény autentikus és nagyon kreatív előadását láthattunk, amely érzelmileg magával ragadó, ugyanakkor lenyűgözően érdekes is volt, köszönhetően a leleményes rendezőnek, akit energiától duzzadó színész/bábos csapat támogatott."

Pattogatott kukorica a kellékből
    
    

Az élménybeszámolóból az is kiderül, hogy Kukorica Jancsi történetét a kellékként használt kukorica is emlékezetessé tette. A bábelőadás háttere ugyanis egy morzsolt kukoricával teli góré volt, kelléknek két mázsa itthonról hozott kukoricát használtak fel. Az előadás után a japán szervezők a "díszletből" a helyszínen pattogatott kukoricát készíttettek, amivel körbekínálták a fesztivál közel 2200 résztvevőjét.
 A társulat a fesztivál ideje alatt workshopot is tartott. A szakmai foglalkozásokon a japán gyermekek mellett mintegy 30 külföldi szakember is részt vett. A társulat tagjai erre úgy emlékeznek vissza, hogy a japán gyerekek kezdetben bátortalanok voltak, de miután látták, hogy az oroszok, belgák milyen lelkesedéssel vesznek részt a közös játékokban, egyre felszabadultabbak lettek, végül együtt nevettek a többiekkel, és még a helyfoglalót is megtanulták.

A Griff Bábszínház japán fesztiváltrófeája

Meghibásodott a hajtómű
 
    

A társulat tagjainak nagy élményt jelentett az utazás is, a hosszú és kalandos hazaút pedig különösen izgalmas maradt. A záró ünnepség után Tojamában azonnal buszra ültek, és hét órányi éjszakai buszozás után érkeztek meg Tokióba, a nemzetközi reptérre. A közel ezer utast befogadó óriásgép hajtóműve azonban felszállás közben meghibásodott.
- Már a repülőgépen ültünk, eltelt egy óra is, de gép még mindig nem szállt fel. Aztán a pilóta közölte, hogy probléma van hajtóművel, ezért leszállítottak bennünket a gépről. A levegőben talán kitört volna a pánik, de mivel a földön voltunk, senki nem ijedt meg - elevenítik fel nevetve.
    

A János vitézt bemutató társulat 13 tagja a jelmezeket, bábokat, kellékeket rejtő 25 nagybőrönddel és két hatalmas kellékládával egy napot Tokióban töltött, és végül az indulástól számítva 52 órányi utazás után érkezett haza Zalaegerszegre.

Kulturális sokk volt a japán út

 - A japán fesztivál felejthetetlen élményt jelent a társulatnak. Más kultúrkörben, szokásrendszerben, időrendszerben, nemzetközi mezőnyben kellett bemutatkozniuk - húzza alá összegezésként Pinczés István, a Griff igazgatója.

- Szakmailag megmérettettük magunkat, és nem jöttünk haza kudarccal. A bábszínészek impulzusokat kaptak, újraértékelték a barátságot, és rádöbbentek a nyelvismeret fontosságára is.
 Megítélése szerint a japánok szakmaiságban, kidolgozottságban sokkal precízebbek, pontosabbak, alázatosabbak, amit a Griff tagjainak is meg kell tanulni. Az odaadás és a kreativitás mindig is megvolt a társulatban, de a munkafegyelmen még sokat kell javítani, ami az új produkciókon is érződni fog - ígéri végezetül a bábszínház igazgatója.