Pantalone házassága - Beavató színház Fehérváron

Idén ismét „beavatják” a közönséget a Vörösmarty Színházban, a Pantalone házassága ugyanis igazi beavatószínházi előadás. A commedia dell’arte világát ismerhette meg a publikum a szeptember 25.-i premieren. Cikkünkben az alkotók vallanak a produkcióról.

Maszkok, állandó típusok, improvizatív történetek: így működik a commedia dell’arte. Ismerd meg Pantalonét, Brighellát, Isabellát és Arlechinót – légy részese a 16. századi olasz színjátszási hagyomány legjavának!

Együtt játszunk
Dézsi Éva Darinka és Szilvási Dániel azaz  Isabella és Flavio mesélt
Az imént azt mondogattátok, hogy minden szép és jó. Megtudhatjuk, hogy mi is olyan jó?
Szilvási Dániel: Nagyon örültem neki, hogy ismét megkaptam szerelmes partneremnek Darinkát. Azt szoktam mondani, hogy lassan mi is annyira elválaszthatatlanok leszünk, mint Latinovits és Ruttkai Éva. Persze a commedia dell’arténak is örültem, mert teljesen ismeretlen volt számomra ez a műfaj. Megismertem a nehézségeit is, de amennyire nehéz, ugyanannyira jól ki lehet bontakozni benne. Nagy szabadság van!
Dézsi Éva Darinka: Sokat improvizálunk, ezért az utolsó percben is változik egy-egy jelenet. Az a jó, hogy bármit megengedhetünk magunknak. Ha valami nem stimmel, azt kidobjuk. Tényleg nagyon izgalmas!
Sz. D.: Egy jelenet sosem lesz ugyanolyan. Mindig épül, változik. Aki majd többször megnézi az előadást, látni fogja a változásokat. Mindig meg tudjuk lepni egymást valamivel, és ezen jókat derülünk a próbákon.
D. É. D.: Egyre több mindent tudunk meg a karakterekről. Most már értem, hogy anno miért nem vált unalmassá egy színész számára, ha egész élete során ugyanazt a szerepet játszotta. Soha nem volt még ugyanolyan próbánk! Persze a keretet tartjuk, de az apróságokon is jókat nevetünk.

Mennyire tetszik nektek a commedia dell’arte műfaja?
Sz. D.: A Rómeó és Júlia is beavatószínházi előadás volt: mindig izgalmas, ha nem a hagyományos néző-színész viszonyban, hanem együtt játszunk. Úgy érzem, hogy teljesen egyenrangú vagyok a nézőkkel, mert a Pantalone házassága próbafolyamata előtt én sem ismertem a commedia dell’arte műfaját. Quintus Konrád és Lázár Balázs vezetett be a rejtelmekbe, ugyanígy avatjuk be előadás közben mi is a közönséget.
D. É. D.: Játszottam már egy ehhez hasonló előadásban, Silló Sándorral csináltuk a Paraszt Dekameront. Ott is a közönségből építkeztünk, hasonló volt a játékmód, a harsányság is – a szó legpozitívabb értelmében. Itt tényleg semmi nem sok, ha jól csináljuk.
Sz. D.: A Pantalone házasságában azt is megismerhetik a nézők, hogy milyen feladatai vannak egy színésznek. Nem csak annyi, hogy kijövök a színpadra és elmondom a szöveget, hanem figyelni kell a tartásra, a mozgásra, egy percre sem szabad kiesni a szerepből, és mindeközben még improvizálni is kell. Olyan az egész, mint egy zenei kotta.
D. É. D.: Ez néha az egész életünkre kihat. Egyik reggel Madár Tomi épp főzött valamit, és egyszer csak elkezdett úgy mozogni, mint Pantalone. Felvette a pózt! Aztán felkiáltott: „Úristen, Darinka, láttátok?”
Mi vagyunk a hangszerek
Resetár Dániellel és Madár Tamás azaz Arlecchino és Pantalone mesélt
Kit alakítotok a Pantalone házasságában?
Madár Tamás: Pantalonét, az öreget alakítom, aki tele van pénzzel, de másoknak nem ad belőle, nagyon fukar. Ám mégis hasznát veszi a pénzének: megvásárolja a házasságot, a boldogságot.
Resetár Dániel: Arlecchinót játszom, Pantalone és Flavio szolgája vagyok. Kicsit együgyű a figurám, azaz egyszerre csak egy ügyem van: őket szolgálni. Ezenkívül két dolog mozgat: Colombina szerelme és az éhesség. Nagyon szeretném hozni a bohócos vonalat, azt tervezem, hogy végig tréfálkozom majd a nézőkkel.

Az előadásban minden hangot, zenét ti szolgáltattok.
M. T.: Quintus Konrád, Lázár Balázs és Orbán Eszter összedugta a fejét, megszületett a szövegkönyv, és vele együtt a dalszövegek is. Majd jött Kovács Márton, aki hihetetlen jó zenéket kreált a szövegekhez, amelyek nagyon illenek az adott történés hangulatához – türelemmel, profizmussal. Gyakorlatilag mi vagyunk a hangszerek. De azért vannak igazi hangszerek is. Cserta Gábornak vagy egy különleges, lantszerű kobzája (vagy kobzaszerű lantja), játszunk tikfán, ütős hangszereken, dobon, csörgőn.
R. D.: Mindenki zenél! Arlecchinónak és Colombinának van egy olyan kelléke (hol kellék, hol hangszer), amellyel nagyon jól lehet csapkodni egymást. Ha verekedünk, odacsapjuk egymáshoz, és olyan hangot ad ki, mintha tapsolnánk. Helyes egy hangszer!
M. T.: Volt egy szövegváz, de improvizációra épült fel az előadás. Ugyanígy a zene is belőlünk született.
R. D.: A történet fordulópontjai adottak voltak, eköré improvizáltuk a jeleneteket.
És hogy tetszik ez nektek?
M. T.: Konkrétan imádom!
R. D.: Kiszabadították a szellemet a palackból!
M. T.: Kiderült például, hogy mindannyian teljesen jól tudunk énekelni! Ha van valaki, aki jól nyúl hozzánk, akkor sokat lehet belőlünk kihozni. Szerintem ebben a próbafolyamatban ezt rendkívül jól „kihozták”!
R. D.: Maximálisan.
M. T.: Rovó Tomi zseniális koreográfiákat kreált.
R. D.: Sőt, amikor Tomi egy-egy táncot kitalált, gyakorlás közben nem igazán hittük el, hogy működik. De amikor visszanéztük videóról, ámultunk-bámultunk, röhögtünk saját magunkon, hogy milyen helyesek vagyunk.
M. T.: Meg a bakikon is. Jól összejött ezt a csapat, összegyúrtuk, amink van: ezáltal mindenki száz százalékosan dolgozik. Minden energiánk és kreativitásunk benne van.

Beavatószínházi előadás lesz, ahol a nézők is aktív résztvevői a történetnek. Mennyire tudtok felkészülni a szituációkra, nézői reakciókra?
M. T.: Dani sokkal jártasabb ebben a témában. Nekem ez az első beavatószínházi előadásom, interaktív produkcióban már játszottam, de a kettő nem ugyanaz. Ott egyfajta idegenséggel szólítom meg a nézőket, kvázi félre, itt meg konkrétan nekik teszem fel a kérdéseket, és megválaszolhatják.
R. D.: Az interaktív színháznál olyan kérdések, olyan beavatás van, ami a szórakoztatásra fekteti a hangsúlyt, és azért nevet a néző. A beavatónál pedig inkább az oktatás a lényeg, és már csak egy hordalék-toldalék az, ha meg is fejtjük. Itt egyébként olyan kérdéseket teszünk fel a diákoknak, a saját közegükben, amelyekre a kis életükből pontosan tudják a választ. Na, ezt most nagyon szépen megfogalmaztam!
M. T.: Értem a kicsengését!
A beavatószínházon kívül az is különlegessége az előadásnak, hogy a commedia dell’arte műfajára épül.
R. D.: Nem csak saját mozgást próbál tartani a karakter, hanem hangot és kellékstílust is. Minden egyes szereplőnek van attribútuma, ami végigköveti az ő kis történetét. Érdekes, hogy egy-egy tárgyban mennyi játéklehetőség van. Akkora a szabadság, amelyet hagyott nekünk a rendező, hogy először ennek a tehernek a súlyával kellett megküzdenünk, és csak aztán a darabbal.
M. T.: Először furcsa is volt a nagy szabadság. Mindent magunkból kellett kiépítenünk, miközben végig kőkeményen követnünk kellett a koncepciót. 10 éve kezdtem el színészettel foglalkozni, és ez a legizgalmasabb munkám!
R. D.: A stúdiós éveimet idézi fel a próbafolyamat, amikor a folyósón, udvaron gyártottuk a jeleneteket, majd megmutattuk a tanárnak, aki kiküldött, hogy kezdjük elölről, mert rossz. Igazából itt is hasonlóan dolgoztunk, de azért ez sokkal minőségibb és izgalmasabb lesz!
Visszacsatlakoztatni
Szalay Marianna azaz Signora mesélt
„Sokat nevetünk a próbákon, mert a commedia dell’arte műfaja rengeteg improvizációra ad alkalmat. Signorát alakítom, aki Dottorének, a ház urának a felesége. Bizonyos szempontból mozgatórugója vagyok az eseményeknek: kitalálom, hogy el kell tenni lába alól Pantalonét, hogy az a borzalmas házasság, amelyet kifundáltak a férjemmel, ne valósulhasson meg.

Nagyon élvezetes munkafolyamat, főleg, hogy beavatószínházi előadás születik. A színészeten kívül másfél éve foglalkozom drámapedagógiával, így számomra minden alkalom különleges, amikor fiatalokkal tudok interaktív módon a színpadon megnyilvánulni. Jó irány, ami az utóbbi években kialakult: megpróbálják a fiatalokat minél jobban bevonni a színházi játékba. Mi is segítséget nyújtunk ahhoz, hogy a fiatalok visszacsatlakozzanak a színházhoz, a kultúrához.”
Szalay Marianna estéről estére a tévé képernyőjén is felbukkan: a Jóban rosszban című sorozatban játszik.
„Néhány éve már felbukkantam a történetben, most ismét megjelentem: egy gyenge, női szál belekeveredik a szúrós, lövöldözős, kemény világba, ez egy új bonyodalmat teremt a történetben. A főorvos szerelmét játszom, aki az érzelmek hatására kezd elgyengülni. A sorozatban való részvételem pikantériáját az adja, hogy a szerelmi partnerem Mihályfi Balázs, akivel számtalan esetben alkottunk már egy párt a színpadon, legutóbb ugyanitt a Pelikánban, A vágy villamosában. Most kevés mozifilm készül, ezért minden alkalom különleges, ha kamera előtt lehetek. Szeretek filmezni, de a színház is nagyon fontos a számomra. Most igen sokat szerepelek itt-ott, akár fáradt is lehetnék, de szerencsére a legújabb szenvedélyem, a BUSZ Alapítvány (Budapesti Utazó Színház, ami tantermi előadásokat hoz létre) vezetése újabb energiákat szabadít fel bennem.”
Régi és új házassága
Rovó Tamás koreográfus
"Bár a Pantalone házassága nem táncos előadás, vannak benne táncbetétek, sőt, az egész produkció meghatározó része a mozgás. A régi commedia dell’arte elemeket ötvözzük a mai, 21. századi mozgásvilággal, a hagyományos, reprezentatív stílust ‹felturbózzuk› a kortárssal. A próbákat mindig tréninggel kezdjük, bemelegítünk, majd a helyzetekhez hozzárendeljük a különböző mozgásokat. Van benne szólószám is: nem akarok titkot elárulni, de azért elmondom, hogy Madár Tominak (ő játssza Pantalonét) lesz egy ‹rappes› száma, amelyhez különleges koreográfiát találtunk ki.

A mozgás párja a zene, és a legfontosabb, hogy ebben az előadásban a zenét maguk a szereplők adják: minden hang ‹élő›. A zajokat, zörejeket, zenéket mind-mind ők hozzák létre, nekem is ehhez kell igazodnom, a koreográfia is erre a ritmusra épül rá. Újdonság számomra ez a munka, hiszen ilyen típusú előadásban még nem vettem részt. Különleges feladat egy jó csapattal!"
Alakítjuk az improvizációt
Orbán Eszter dramaturg
"A commedia dell’arte mint színházi forma nagyon érdekes és különleges. Mi magunk is meglepődtünk kicsit azon, hogy mennyire más az eredeti stílus, mint amelyhez hozzá vagyunk szokva. Igazából nem a commedia dell’artét ismerjük, hanem annak a klasszikus drámává fejlődött verzióját, például Goldoni szövegeit.

A commedia dell’arte, a vásári színjáték improvizációra épülő, virtuóz színészi játékot és talán meglepő, de jó mozgást követelő műfaj. Az improvizáció egy kanavászon, azaz egy cselekményvázon alapul. Az ott leírt történetet követik a színészek. Nagyon sok kanavászt elolvastunk (a kutatások eredményeképpen sok ilyen rendelkezésünkre áll), és kiválasztottunk egyet, amelyben sok commedia dell’arte figura megjelenik, és amelyről úgy gondoltuk, kellően fel tudjuk dúsítani ahhoz, hogy igazi beavatószínházi előadás szülessen. Magát a szövegkönyvet azzal a szabadsággal írhattuk meg, hogy mi csak egy alapot adunk arra, hogy a színészek improvizálhassanak. Minél többet próbálunk, annál inkább kiderül, hogy melyek azok a szövegek, ötletek, amelyek igazán jól működnek, amelyekhez ragaszkodni fogunk majd az előadás során. A nagy szabadság ellenére viszont egy-egy szövegrész kulcsfontosságú, hiszen például jelenetváltáskor a színészeknek tudniuk kell, hogy ki, mikor következik.
A célunk tehát az, hogy a nézők megismerhessék a commedia dell’arte világát, és mindemellett részesei is legyenek az előadásnak: reagáljanak a történésekre, és kicsit alakítsák az improvizációkat."

Quintus Konrád-Lázár Balázs
Pantalone házassága (Commedia dell'arte)
beavatószínház

Dottore, Moderátor    Quintus Konrád
Pantalone    Madár Tamás
Isabella    Dézsi Éva Darinka
Flavio    Szilvási Dániel
Signora    Szalay Marianna
Capitano    Hernádi Szabolcs
Arlecchino    Resetár Dániel
Colombina    Bábinszki Ágnes
Zenész    Cserta Gábor

Díszlet- és jelmeztervező: Juhász Kati
Dramaturg: Orbán Eszter
Zeneszerző, zenei vezető: Kovács Márton
Koreográfus: Rovó Tamás
Rendező: Quintus Konrád

Bemutató: 2012. szeptember 25., 15 óra

forrás és fotók: vorosmartyszinhaz.hu