„Van bennem lángoló vágy” – Gallusz Niki a Mary Poppinsról

A Mary Poppins premier után folytatjuk a szereplőkkel készített interjú-sorozatunkat – nemrég Gallusz Nikivel találkoztunk a Madáchban.

Gallusz Niki Szirtes Tamás tanítvány volt a színművészeti főiskolán, már akkoriban kapott kisebb szerepeket a Madách Színházban, ahol azóta is folyamatosan játszik. A Mary Poppinsban - Koós Réka és Ladinek Judit mellett -  Mrs. Banksként mutatkozik be, két rosszcsont, de jólelkű kisgyermekkel és egy szigorú bankár férjjel, akivel kevés idejük jut egymásra. A darab végére azonban valami megváltozik…

- Hogyan jöttök ki Winifreddel?

Gallusz Niki: Egy régi önmagamra emlékeztet, ami nem túlzottan tetszik. (Nevet.) A próbák elején a Tanár úr (Szirtes Tamás) azt mondta Winifred karaktere kapcsán, hogy néha az életben nagy problémát jelenthet, ha valaki túl beleegyező, ha alá megy másoknak; bizonyos helyzetekben erény, de lehet jellemhiba is. Talán a Tanár úr már nem is emlékszik erre az instrukcióra, de engem ez akkor, ott nagyon megragadott. Ugyanis az életem egy szakaszában, mind szakmailag, mind a magánéletben úgy próbáltam megoldani konfliktusokat, hogy hagytam embereket, helyzeteket uralkodni rajtam. Ez már a múlté. De pont azért szeretem nagyon Winifredet, mert úgy érzem, ismerem őt, én is voltam hasonló helyzetben, így volt miből építkezni a szereplő megformálásánál és muszáj hogy legyen Winifredben egy adag Gallusz Niki is, persze az ésszerűség határain belül. Egy azonban biztos, már semmiképpen nem szeretnék úgy viszonyulni helyzetekhez, ahogyan ő teszi vagy tette.

- Mi jelentette számodra a kihívást Mrs. Banks megformálásában?

Gallusz Niki: Rengeteg olyan musical van, amiben színre lép a színész-énekes, majd egy dalban, mintegy monológban, elmondja ki ő, mi a baja - vágya. Ami Winifred szerepénél ennél nehezebb feladat, hogy "gumizenére" folyik a dallamos párbeszéd – ehhez kicsit zenésznek is kell lenni, nem elég az ujjamon számolni, hol tartok. Rengeteget kell gyakorolni! Ha egyszer elcsúszol, akkor az egész jelenet elcsúszik; nagyon ritkán áll le a zene, nem lehet arra hagyatkozni, hogy milyen effektek jönnek, az embernek zsigerből, ha álmából felébresztik, akkor is tudnia kell a belépéseket.

Ugyanakkor ez egy nagyon hálás szerep: a darab végére Winfred egy összetört, szerencsétlenkedő, önbizalom hiányos nőből, magabiztos, boldog feleséggé válik - és ezt el kell eljátszani, nem elég jól énekelni.

- Msr. vagy Mr. Banksben könnyen magára ismerhet a néző?

Gallusz Niki: Winifred színésznő volt – ő azt mondta magáról, hogy tehetségtelen, de nem olyan biztos, hogy így volt. Egyszerűen fontosabb lehetett számára a házasság, a gyerekek és hatalmaskadó férje mellett nem tudta egyensúlyba hozni a családot meg a színészkedést. Ha valakit állandóan piszkálnak, egy idő után azt is elfelejti amiben addig jó volt - Mrs Banksnél is ez történik. A mai világban is sokan kerülnek hasonló helyzetbe, de úgy érzem, hogy Magyarországon még nem megszokott dolog ilyen esetekben külső segítséget kérni. Én Mary Poppinst kicsit úgy látom, mint egy józan gondolkodású pszichiátert, aki nem avatkozik a dolgokba, de igyekszik segíteni, hogy fejlődjön az emberek személyisége.

Ugyanakkor az a fajta egzisztenciális bizonytalanság, ami a Banks házaspárt fenyegeti, illetve az egymástól való elhidegülés szintén abszolút mai probléma. A feleség még folyamatosan próbál finom módszerekkel közeledni a férj felé, finom érintésekkel, kedves szavakkal, ám ezzel mintha méginkább elüldözné. Végül szeretetével, női energiájával mégis sikerrel jár. És ott van Mr. Banks: őt gyerekkorában egy erőszakos dada félrenevelte, emiatt felnőttként ő is rá akarja erőszakolni a családjára a saját szabályait, ugyanakkor elrejti az érzelmeit. Mr. Banks olyan, mint egy rossz kutyus, aki nincs beidomítva: elkezd hatalmaskodni mindenkin, mert hagyják. A végén természetesen a helyére kerülnek a dolgok, beáll a libikóka, helyrebillen az egyensúly, mindenki megtalálja a maga szerepét a családban.

Persze ez egy mese, de azért azt mutatja, hogy hétköznapi csodák ma is történhetnek egy családban, akkor, ha egyensúly van a szülők között, és a gyerekek is gyerekek maradhatnak.

- Apropó, gyerekek - milyen velük dolgozni?

Gallusz Niki: Gyerekekkel a legcsodálatosabb dolgozni! Azokban az előadásokban, amelyekben csak felnőttek vannak, jó értelemben a rutin veszi át az uralmat - persze a néző ebből semmit nem vesz észre. A gyerekek ezt a rutint nem ismerik, csak őszinték tudnak lenni, még ha elszúrnak vagy máshogy mondanak valamit, akkor is tüneményesek! Azért ajándék gyerekekkel dolgozni, mert nem engedik, hogy a környezet bekövesedjen, mindig van bennük valami zsenge, valami igazi.

- A gyerekek anyukáját, Winifred Bankset alakítod, de eredetileg Mary Poppins szerepére jelentkeztél…

Gallusz Niki: Igen, nem fogok kertelni. Őrületes álszentség lenne azt mondani, hogy van egy darab, aminek Mary Poppins a címe, Marynek van legalább 20 dala, és én ezt a szerepet ne szerettem volna eljátszani - egy művész folyamatosan többet szeretne megmutatni magából. De, amikor az ember megkap egy szerepet, az vagy elrepíti egy következő lépcsőfokra, ahol hasznosíthatja amit már megélt, vagy ugyanaz a szerep visszavetheti egy picit az időben. Most úgy érzem, a következő lépcsőfokra léptem: nagyon szerencsésnek tartom magam, mert több százan jelentkeztek Winifred szerepére, mégis én lehetek az egyik színésznő, aki eljátszhatja - ennek biztosan van valamiféle spirituális üzenete. Abban próbálom megtalálni az örömömet, ami van - hála az égnek Mrs. Banksben teljes mértékben meglelem. Nem érzem úgy, hogy valamiből kimaradtam volna, ugyanakkor nem fogom azt füllenteni, hogy eredetileg ne szerettem volna valaki mást eljátszani. Ha tíz éve tettél volna fel hasonló kérdést, akkor biztosan magam előtt is tagadtam volna és csak azt mondtam volna, hogy sokkal jobban illik rám Winifred szerepe. A legjobb lenne mindkettőt játszani! (Nevet.) Most már tudom, hogy azért jöttem erre a pályára, mert van bennem igazi, lángoló vágy, hogy valóban létezzek a színpadon és képes vagyok véghezvinni feladatokat.

Kodova Michaela/Színház.hu