Hyppolit, a lakáj - Eperjes Békéscsabán rendezett

A Jókai Színház pénteken mutatja be a Hyppolit, a lakáj című darabot Eperjes Károly rendezésében, szombaton pedig díszbemutatót is tartanak. Ennek kapcsán mesélt Eperjes Károly a beol.hu-nak. Lapszemle és ajánló.

Ez lesz az első premier az évadban Békéscsabán:

"Újdonság a 2012/13-as évadban a Békéscsabai Jókai Színházban, hogy minden bemutatónak lesz szombaton egy díszbemutatója, ahol a közönség a színházi előadás után egy pohár ital mellett személyesen találkozhat és beszélgethet kedvenc színészeivel. Az előadásokat követő találkozók célja szélesebbre nyitni a színházi élet kapuit, kapcsolatokat építeni a helyi közéleti személyekkel, művészekkel, vállalkozókkal" - mondta Fekete Péter, a színház igazgatója csütörtökön az MTI-nek.

Mint rámutatott, a Hyppolit, a lakáj igazi közönségcsalogató darab, könnyű vígjáték fajsúlyos üzenetekkel és gondolatokkal. "A rendező Eperjes Károly nem egy operett könnyűségű, laza darabot állított színpadra. Az előadás polgári üzeneteket hordoz, hiszen Moliere két klasszikus műve alapján készült a darab: Hyppolit nem más, mint Moliere Tartuffe-je, a Schneider család pedig Moliere úrhatnám polgára".
Eperjes Károly az MTI-nek azt mondta, biztos abban, hogy jó előadás született, amelyet sok helyre fognak hívni. "A békéscsabai Hyppolit nem a commedia dell'arte-stílusjegyeket viseli magán, a kávéházi humorra építettem és igyekeztem kihasználni a verbálisan megfogalmazott poénok erejét" - fejtette ki Eperjes Károly. A rendező szerint a Hyppolit azt üzeni, hogy az úrhatnámság semmire sem vezet, mint ahogy a fafejűség sem, és fontos, hogy "ha mégis ilyen helyzetbe kerülnek az emberek, akkor tudjanak rajta változtatni és röhögni magukon".

A beol.hu cikkéből:
"Mivel nagyon szeretek színpadon lenni, ezért ritkán rendezek, csak akkor, ha nyomós ok van rá. Most az volt, hogy Fekete Péter igazgató felkért, rendezzem meg a Hippolyt, a lakájt, mert szeretné, ha igényesen indulna az évad. Ezért kikértem magam a veszprémi színházból. Lett volna egy filmszerepem is, de lemondtam, közöltem, hogy akkor nem fogok ráérni. Nem bántam meg, mert remek társulati munkát tapasztaltam az utóbbi öt hét alatt" - mesélte Eperjes Károly.

Elmondta, nem igazán foglalkozott korábban ezzel az alkotással, persze ismerte a nagy sikerű Kabos-Csortos-változatot. "98-ban forgattuk az újabb verziót és rájöttem, hogy két moliére-i mű, Az úrhatnám polgár és a Tartuffe ötvözete. Az úrhatnám polgár maga a Schneider család, a Tartuffe pedig Hippolyt. Mivel mindkettőt eljátszhattam korábbam, ismertem is őket. Ezért is keltette fel az érdeklődésemet, hogy igényesebben gondolkozzak róla, mint egy zenés vígjáték – nem lenézve ezzel a műfajt" - fogalmazott a darab rendezője.
A történetbeli Schneider család hirtelen meggazdagodásának aktualitásáról Eperjes úgy fogalmazott, a filmes történet ki volt hegyezve, hogy a mai ember rádöbbenjem a dolgokra. Ezért sokat gondolkodtak, hogy mai díszlettel dolgozzanak-e, de úgy döntött, hogy nem, ne érezze magát senki sem „találva”. A díszlet maradt a két világháború közti formában. "Ha valaki odaérti, odaérti. Találni a műben bőven mondanivalót, de én nem akartam didaktikusan, szájbarágósan megmondani a dolgokat, csak annyira, amennyire benne van" - tette hozzá.

A kérdésre, vajon a vidéki teátrumok felveszik-e a versenyt a fővárosiakkal, így felelt: "Bonyolult kérdés, egy-két mondattal nem is lehet rá válaszolni. Ahogy nyugaton, Budapesten sem minden fenékig tejfel. Ahogy vannak jó munkák vidéken és Pesten, vannak rossz helyzetek is, vidéken és Pesten egyaránt. Hogy ki, mit, mikor, miért, hogyan csinál, csak a felelősségen múlik, ez nem vidék vagy fővárosfüggő. Minden a színházon, a színészen, a rendezőn, a munkáson múlik."

Eperjes Károly arról is szót ejtett, hogyan lehetne becsalogatni a fiatalokat a színházba. Véleménye szerint először is tisztázni kell, mi a kultúra, beszélni kell a média, az internet, a családok, az iskola felelősségéről. Segítene, ha több színházi közvetítés lenne a tévében, de "olyan ízlésterror uralkodik a médiában, amivel a fiatalok könnyen becsaphatók." Úgy véli, erős családi és iskolai háttér kell ahhoz, hogy egy gyerek, fiatalon az igazi kultúrához kötődjön.
A hazai színészképzésről így foglalt állást: "Minden útszélen, minden valamire való helységben van színiskola, rengetegen végeznek a főiskolán és a különböző akadémiákon, imitt-amott is. A végzettek 90 százaléka nem kap munkát, túlkínálat van. Hogy ez jó vagy rossz, más kérdés. A jó színészből sosem elég, ahogy a jó kőművesből, a jó tanárból, a jó mérnökből sem. Ha nem olyan minőség, akkor darabszámra minek gyártani őket. Minőségben képezni, az már valami! A rohanás miatt a képzések papírízűek, tisztelet a kivételnek. Még a diplomával zsebben is bizonyítani kell, a gyakorlatban. Nem könnyű egy mesterséget hivatássá érlelni" - zárta a beszélgetést Eperjes Károly.

A teljes interjú itt olvasható.

HIPPOLYT, A LAKÁJ zenés vígjáték két részben

Zágon István színdarabját és Nóti Károly film forgatókönyvét
zenés színpadra alkalmazta: Vajda Anikó és Vajda Katalin

A betétdalok zenéjét szerezte:
 Eisemann Mihály, DeFries Károly és Márkus Alfréd

A betétdalok szövegét írták:
 Harmath Imre, Füredi Imre, Kellér Dezső, Mihály István,
Szécsény Mihály, Szilágyi László és Zágon István

BEMUTATÓ: 2012. szeptember 28. 19.00

Hippolyt   Kiss Jenő Jászai-díjas

Schneider Mátyás   Reviczky Gábor Kossuth-díjas

Aranka, a felesége      Fehér Tímea

Terka, a leányuk      Steinkohl Erika

Benedek András    Presits Tamás

Makáts, főtanácsos    Mészáros Mihály

Makáts Csaba      Gulyás Attila

Mimi, lokáltáncosnő   Liszi Melinda

Julcsa    Nagy Erika

Tóbiás    Csomós Lajos

Zenészek: Zongora: Gulyás Levente, Hegedű: Uhrin Viktor, Nagybőgő: Pfeff Márton, Gitár: Cseh István/Fábián Béla,

Klarinét, szaxofon: Bogdán Gábor,

Trombita: Resetár Attila, Harsona: Szűcs Csaba, Dob: Tímár Tamás 

Súgó: Veselényi Orsolya Ügyelő: Szente Károly 

Díszlettervező: Mira János

Jelmeztervező: Rátkai Erzsébet Ferenczy Noémi-díjas 

Koreográfus: Kerekes Judit Zenei vezető: Gulyás Levente 

Rendezőasszisztens: Kiss Kata 

Rendező: Eperjes Károly Kossuth-díjas

Fotó: Jókai Színház, beol.hu