A Jadviga párnájának díszlet- és jelmeztervezője mesélt arról, miként vélekednek a készülő darabról és milyen térben gondolkodtak. Interjú Kárpáti Enikővel és Cziegler Balázzsal.
Hamar kialakult az előadás látványvilága?
Kárpáti Enikő: Sok variációt kipróbáltunk, mire határozott kép alakult ki bennünk. Amit Hargitai Iván rendező elképzelt, az alapján dolgoztunk együtt Balázzsal. Meg akartuk őrizni a Závada-regény világát, a karaktereket sem akartuk áthangolni. De szempont volt, hogy a gyors jelenetváltások és az ebből adódó átöltözések könnyen megoldhatók legyenek.
Cziegler Balázs: Iván "táncszínház-szerűen" kezdett gondolkodni, olyan színházban, ahol a mozdulatoknak, gesztusoknak, a testnek erős jelentése van. Ebben segítette Ladányi Andrea is, aki idővel bekapcsolódott a munkába. Első ötletként felmerült, hogy az egész teret beborítsuk egy nagy, fehér, rugalmas lepellel, amellyel azt az érzetet kelthettük volna, hogy a szereplők burokban léteznek. Végül ezt a gondolatot elvetettük többek közt azért, mert már sok táncszínházi előadásban elsütötték.
K.E: Egyikünk sem akart konvencionális látványt.
Cz. B: Számomra a Závada által írt mű oratórikus, bartóki hangulatot áraszt. Archetipizálja a figurákat, a női-férfi kapcsolatot. Rítus színházat rejt magában. Olyan, mint egy ikonosztáz. A férfi-nő-viszonyt is szimbolikusan ábrázolja. Erre koncentráltam.
K. E: Figyeltünk a regényben megjelenő tájegység jellemezőire is, hogy azt a közeget tudjuk megidézni. Jadviga népi eredetű mennyasszonyi pártát fog viselni, hiszen ez is sokat elmond a helyzetéről, a világáról. Általában korhűek, de stilizáltak a jelmezek.
Fotó: Tiszeker Dániel
Milyen helyszínt találtatok végül ennek a sokfelé játszódó történetnek?
Cz. B: Závada egy vasútállomás restijét képzelte el főhelyszínnek, ahol sokféle ember megfordulhat, az idő múlásától függetlenül. De ha emellett döntöttünk volna, az sokféle következményt vont volna maga után. Végül rátaláltunk egy istálló-pajta hangulatú térre, ami Dandin-képzetet is idéz, hiszen Jadviga a Moliére-hősnőhöz hasonlóan olyan környezetbe kerül, melyben kívülálló. Törekedtem arra, hogy a díszlet szimbolikusan kifejezze a fojtott erotikát, a vadság-finomság ellentétet. Arra is rájöttünk, hogy a pajta olyan erőteljes jelképe tud lenni a szexualitásnak, hogy nem kellenek kellékek, amelyek még inkább konkretizálnak egyes történéseket. Így most Andrea fizikai színháza meséli el azt, ami csak a háttérben zajlik, de az, amit ő hozzáad, nagyon fontos.
K. E: Izgalmas kontrasztot jelent, hogy azt, ami a mellékszálon történik, brutális mozgással és a környezethez nem illő ruhákkal meséli el az előadás.
Hogyan dolgoztatok együtt?
K. E: A tér hamarabb megszületett. Sokszor előfordul, hogy én a ruhában megyek a díszlettervező után, hiszen nagyon meghatározó a tér. Nyár elején többször találkoztunk Balázzsal egyeztetni. Amikor Balázs megrajzolta a díszletet, még nem tudtam mit fogok csinálni, de ez a gyönyörűséges tér jó inspirációnak bizonyult. Sokat tépelődtem azon, mi tud megélni majd a színpadon, mi mutathatja meg leginkább Jadviga jadvigaságát, kívülállóságát és mi képes összhangba kerülni a veretes szöveggel. Semmiképpen nem akartam ruhamúzeumot prezentálni, nem akartam teljesen visszamenni az időben, mert a korhű ruhák értelmezhetetlenné válnának az előadás kontextusában.
Az, hogy a mozgás hagsúlyos az előadásban, befolyásolt a tervezésben?
K. E: Igen, befolyásolt, bár ez nem mozgás-színház – mégha mozgalmas is. Az erős jelrendszerhez, a darab költőiségéhez is alkalmazkodnom kellett. Mindenki kapott egy alapruhát, amire fölvehet különféle kiegészítőket. A nőknél az alsónemű bonyolultabb. A színekre is ügyelni próbáltam, a Mama például feketében, a barátnő lilában jelenik meg. Nagyon jó volt Balázzsal újra együttműködni, mert mindkettőnk szívügye az, amit csinálunk. Ezt már többször tapasztaltam. Mindketten úgy gondoljuk, hogy a Jadviga fontos történet. Kíváncsiak vagyunk, hogy fogadják majd a nézők...
Az előadás bemutatója: 2012. október 12., 20 óra, Belvárosi Színház
Forrás: Színház.hu, Orlai Produkció
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.