Trokán Nóra az Elle-nek mesélt arról, hogy indult pályája és hogyan érzi magát a Kecskeméti Katona József Színházban. Lapszemle.
"Nálam elég későn jött, hogy színész akarok lenni, de utólag belegondolva azért logikus. Ebben nőttem fel. A gyerekkorom jelentős része a színházban, színházi emberek között zajlott. Úgyhogy amikor komolyan elhatároztam, hogy színész leszek, természetes döntésnek hatott" - mesélte Trokán Nóra.
A színésznő arról számolt be, nagyon élvezi a színészmesterséget, de szembesül a nehézségeivel is. "Ez nem olyan, hogy pár év alatt megtanulom az alapokat, aztán mindig egyre többet tudok. A színészetben minden szerepet a nulláról kezdesz. Az első próba nekem mindig olyan, mintha életemben először csinálnám. És ha ilyenkor pont egy olyan rendezőt kapok, akit nem értek teljesen, vagy ő engem, akkor az még nehezebbé teszi" - fogalmazott.
Családjáról és testvéréről, Annáról így beszélt: "Sokkal jobban izgulok, ha eljönnek egy előadásra, elvégre mégiscsak a szüleim. Teljesen objektívek azért nem tudnak lenni, mert a lányuk vagyok, de mindig elmondják a véleményüket. A legnagyobb és legszigorúbb kritikusom a tesóm. Mi nagyon összetartók voltunk mindig is. Nem voltunk egymásra féltékenyek soha, talán mert egyikünk sem az a tipikus csajos lány. Sokáig nagyon szoros viszonyban éltünk: ugyanabba az általános iskolába és gimibe jártunk, a Színművészetit is együtt végeztük el. A kollégiumban pedig szobatársak voltunk. 2009-ben, miután végeztünk, váltak szét az útjaink: ő Veszprémbe ment, én pedig Kecskemétre. De csak fizikai a távolságunk".
Fotó: ellemagazin.hu
A Caramellel énekelt duettjéről, A Nagy Duett című műsorról elmondta, rengeteget gondolkodott, hogy belevágjon-e, mert voltak félelmei. "Nem ismer senki, aztán egyszer csak feltűnök ott Caramel oldalán, meg hogy majd mit szól hozzá a szakma. De végül aztán elvállaltam, és minden jól sült el. A félelmeim közül pedig egyik sem igazolódott be. Jobbnál jobb kritikákat kaptam, ráadásul szakmai oldalról is, és a nézők is szerettek" - mondta Trokán Nóra, aki ötödik évét kezdi a kecskeméti Katona József Színházban. Ennek kapcsán elmondta: "Vidéki színházhoz tartozni nagyon családias dolog. Nem is csak a színházi lét, hanem ahogy a városban benne vagyunk. Ott nincs húsz színház, csak egyetlenegy: A színház. Ezért nagyon megbecsülik. Büszkék rád, és ezt a tudomásodra is hozzák kedvesen, de nem tolakodó módon, akárhova is mész a városban. Szeretem Kecskemétet, a színházat, jó ott játszani, mert évről évre nagyon szép szerepeket kapok és nagyon jó rendezőkkel dolgozhatok" - nyilatkozta a színésznő, aki szerint szerepet tanulni a legjobban vezetés közben lehet. "Persze akkor már azért valamennyire tudnod kell kell a szöveget, hisz olvasni nem tudod, csak mondani. Mivel egymagad vagy, azt csinálsz, amit akarsz, senkit nem zavarsz. Kiabálhatsz, teli torokból énekelhetsz, vinnyoghatsz, vagy mondjuk, veszekedhetsz a kormánnyal. Aztán odaérsz egy piros lámpához, és hülyének néz a többi autós, de az meg vicces" - árulta el.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.