A Madách Színház színésze, Nagy Sándor nemrég tért vissza az El Caminoról. Hogy miért vágott neki a zarándoklatnak és milyen tapasztalatokkal tért haza, arról a Stop.hu-nak mesélt. Lapszemle
Nagy Sándor régóta tervezte már ezt az utat és a 25-30 kilométeres gyaloglást inkább feltöltődésként élte meg. Mivel 12 napja volt a túrára Burgosig jutott, ami 300 kilométerre van a kiindulási ponttól, Saint Jean Pied de Porttól. „Ki akartam szakadni az itteni életemből, a munkából, mindenből. Egy kicsit át szerettem volna gondolni az elmúlt négy-öt évet, honnan is jöttem, mi, hogyan, miért történt, hol hoztam jó és rossz döntéseket, hol hezitáltam, kivel, milyen viszonyban vagyok..." - mondta Nagy Sándor, aki az út első szakaszában kissé csalódott volt, mert úgy érezte, nem kap választ az induláskor benne megfogalmazódó kérdésekre, kételyekre.
„Aztán ahogy elengedtem az egészet, már meg tudtam élni a mindennapokat és működött. Az ember gyakran felteszi magának a kérdést: vajon jó úton jár-e. Szerintem ezt mindig tudja, a kérdés itt az, hogy az eszére, vagy a szívére hallgat, a megérzések, vagy a társadalmi elvárások, a konvenciók, a neveltetés vannak rád olyan hatással, hogy szép lassan megtanulod elnyomni magadban az összes gondolatot"-árulta el. „Ez az út megerősített, de biztosan lesznek még változások körülöttem, bennem, általam" – tette hozzá.
Jelenet a Sors bolondjai című előadásból fotó:Madách Színház
Nagy Sándor bízik benne, hogy az El Caminon szerezett lelki feltöltődés kitart hazaérkezése után is: „Remélem, hogy nem darál be a daráló és imádkozom, hogy minél több dolgot meg tudjak tartani abból, amit itt szereztem" - fogalmazott. A színész elárulta, hogy a zarándokúton magánéleti viszonyokat is sikerült letisztázni magában: „az emberi, baráti, családi kapcsolataim szorultak átgondolásra. Helyre szerettem volna tenni életem ezen szereplőit is és lerakni olyan dolgokat, amiket már nem biztos, hogy cipelnem kell tovább. Sokat gondolkodtam a megbocsátáson, meditáltam és talán sikerült is kigyomlálnom magamból az összes sértettséget, dühöt, keserűséget" - vallotta be.
Nagy Sándor mesélt még nyári élményeiről, munkakapcsolatáról Vágó Bernadettel és a rá váró színházi szerepekről, előadásokról is: „Bernadettel tervezünk egy négy-öt dalból álló, vidám hangulatú, fiatalos kislemezt, amin nemcsak duett, de szóló dalok is szerepelnének."
„Október 1-én lesz a Sors bolondjai, 15-től pedig elkezdjük próbálni a Napsugár fiúk című darabot. Ennek is nagyon örülök: Gálvölgyi Jánossal a Játékszínben, a Tháliában és a Madáchban is sokat játszottam együtt, második apámként tisztelem. És mindig vágytam arra is, hogy Benedek Miklóssal állhassak egy színpadon. Ebben a darabban így lesz" - fogalmazott Nagy Sándor.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.