Mohácsi János a Nol Presszóban járt

Mohácsi János színházi rendezőről kiderül milyen pénzügyminiszter lenne, miért tartja fontosnak a közügyekért való kiállást, az utcára vonulást, miért nem marasztalja lányát Magyarországon. Nol Presszó a Castro bisztróban.

Részletek az interjúból:

-      „Néha megvonogatom a vállam, hogy két hét múlva premier... Volt már ilyen... Most már nem görcsölök rá, előbb-utóbb úgyis elkészül és azt vettem észre, hogy ha az ember nem ezzel fekszik és kel, akkor nyugodtabban tud dolgozni ő is és azok is, akik azzal vannak megverve, hogy együtt kell dolgozni velem”.

-       „Általában az anyagok akarják a maguk idejét”.

-       „Ha én kiállok hiszterizálni az ártatlan budapestieket azzal, hogy az Új Színházba mégse az menjen, aki most ott igazgató, akkor nem hiszem, hogy nekem jogom lenne odamenni dolgozni, ha hívnának. De nem hívnak, nyilván azért, mert ők is úgy érzik, hogy nem sok közünk van egymáshoz. Ha megyek tüntetésre, akkor én a tömeget szeretem szaporítani, a mikrofonnak a másik oldalán szeretek állni. Elmentem, csak lekéstem a női tüntetést”.

-      "Öreg vagyok már ahhoz, hogy bozótharcos legyek. (…) De azt nem tehettem meg, hogy ne szólaljak föl azért, hogy a kaposvári színház ne oda jusson, ahol most van. Ennek nem volt eredménye, de ez benne volt a pakliban. Az egyetemen pedig mondtam Csáki Juditnak, amikor nagyon el volt keseredve, hogy Judit, nem kell nyerni, a harcok nem azért vannak. Van önmagáért való küzdelem, ami arról szól, hogy kifejezzük: ez nem mindenkinek tetszik. Mondtam a Juditnak (amikor a Kaposvári Egyetem színházi tanszékének vezetésére pályázott): olyan szándékokkal, meg erőkkel vagy szemben, amiknek a 90 százaléka még a víz alatt van, nem tudjuk pontosan minek megyünk neki".

Forrás: Népszabadság